A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-11-06 / 45. szám
Hallottukolvastukláttuk Innenonnan HANGLEMEZ Zsapka József könnyűzenei lemeze Zsapka József gitárművészt a csehszlovákiai gitármuzsika egyik élvonalbeli képviselőjeként tartottuk számon, aki hangversenyein, eddig megjelent hanglemezein a klasszikus gitármuzsikát propagálta és művelte magas színvonalon előadott számaival, ékesen bizonyítva, hogy a gitár a klasszikus muzsika különlegesen szép szólóhangszere is lehet, amennyiben olyan tehetséges művész a megszólaltatója, mint Zsapka József. A közelmúltban megjelent Opus-lemez kellemes meglepetés a színvonalas könnyűzene kedvelői számára, mert a lemez 16 száma az immár örökzöld világslágerek nagyszerű parádéja, melyeknek szépségét csak kiemeli Zsapka József virtuóz játéka. Meglepetés ez a lemez azért is, mert bizonyítja Zsapka József sokoldalúságát, hiszen az igényes könnyűzene remek számait ugyanolyan kitűnő játéktechnikával, magas színvonalon, a játék örömét tükröző módon adja elő, mint ahogy azt nála a klasszikus és komoly zene tolmácsolása alkalmával is megszoktuk. „Guitar Dream" („Gitáros álom") a címe a kitűnő dramaturgiára épülő válogatásnak, s valóban a szebbnél-szebb számokat hallgatva úgy tűnik, mintha egy nagyon szép álmot látnánk, mely felidézi sok-sok kedvelt dallamunkat. Megszólal a lemezen Pablo Sarasaié Andalúziái románca, Elvis Presley gyönyörű szerzeménye, a „Love Me Tender", Francis Lai „Egy féri és egy nő", és „Szerelmi történet" című világslágerei, Lennon és McCartney örökzölddé vált „Yesterday" és „Michelle" című szerzeménye és több más dal. Csak dicsérni lehet Zsapka Józsefet a kitűnő gitárszólókért és hangszerelésért, melyet Vieroslav Matusikkal'együtt végzett. Sági Tóth Tibor TELEVÍZIÓ Ibsen: So/ness építőmester Az utókor, mint rendszerint történni szokott, Ibsennel is elég mostohán bánt el. Kortársai Shakespeare, Goethe mellett látták a helyét, utókora jócskán megtagadta értékeit s még Babits, Szerb Antal is kételyekkel méregetik: vajon mi marad még, mondjuk száz év múlva a nagy norvég legendájából ? A száz év eltelt s az utókor ma is csak mérlegel: Ibsen még mindig nem kapta meg az őt megillető végleges helyet a klassziku sok Pantheonjában. Pedig izgatja a fantáziánkat. A huszadik századi tépett ember képzeletét. Eleven problémáinkat feszegeti. Hajdan, jó húsz-huszonöt éve a Nóra problematikája izgatta újra föl a kedélyeket (legalábbis mifelénk), s A vadkacsáé. Jó tíz évvel ezelőtt a „Kísértetek" volt országos esemény, televíziós adaptációjának vetítésekor. Pedig az igazi Ibsen, a klasszikus drámairó értékei mégsem ezekben a száz év után is aktuális darabjaiban van, hanem a Peer Gyntben, s az ahhoz hasonló örökebb értékeket felmutató müveiben. „Hol vannak már azok a hitek és „életproblémák"? A Nórát túlhaladta az élet, s a Kísérteteket az orvostudomány — írta Babits Az európai irodalom történetében. — De nekünk ez mind még hátborzongatóan aktuális volt, és a Rosmersholm, és a Hedda Gabler, s a Solness!. .. Vajon, hogy hatna, ha most újraolvasnám?" A budapesti televízió Solness-adaptációja újra föltette a kérdést: hol a helye Ibsennek a modem dráma történetében, s hol a helye a Solness építőmesternek az ibseni életműben? Ha száz év alatt nem lehetett megválaszolni a kérdést végső érvényességgel, aligha vállalkozhatunk mi erre egyetlen televíziós közvetítés után. Nem is vállalkozunk, nem is vállalkozhatunk erre. Csak az előadásra szorítkozhatunk hát, s abból is elsősorban a meggyőző (s kevésbé meggyőző) alakításokra. Kállai Ferenc most is hiteles Solness építőmesterére s a — legalábbis előttünk eddig — teljességgel ismeretlen Udvaros Dorottya meggyőző Hildájára. Jó volt ezúttal is Kálmán György dr. Herdál, s kellőképpen hideg-rideg volt Moór Marianna Solnéssné szerepében. Cseke Péter, Holl Zsuzsa és Tyll Attila viszont kellőképpen jellegtelenek voltak jellegtelen szerepeikben. Mihályfi Imre rendezése végső soron di csérhetö, hisz az, hogy aktuálissá, a televíziónézők milliói számára izgalmassá, megnézni érdemessé tett egy ilyen százesztendős, félklasszikus drámát, maga is jelentős érdem (cselényi) KÖNYV Körösi Csorna Sándor: Buddha élete és tanításai Körösi Csorna Sándort aligha kell bemutatnunk az olvasónak. Munkásságának népszerűségét bizonyítja az is, hogy a Kriterion Könyvkiadó immár másodszor jelenteti meg a közkedvelt Téka sorozatban Buddha élete és tanításai c. könyvét, melynek nagy részét Bodor András szakszerű bevezetése és W. W. Hunter angolból fordított életrajzi munkája teszi ki. Csorna Sándor munkájának más-más szempontú -megközelítése nemcsak önálló értékét, hanem a világban elfoglalt helyét is megmutatja. Egy székely gyerek Körös és Nagyenyed után Németországban egyetemet végez, aztán mintha csak sétára indulna (bár régen eltökélt szándékkal) örökre elhagyja hazáját, hogy Belső-Ázsiában felkutassa népének ősi nyomait, rokonait. Végcélja előtt meghal, de előtte olyan munkát végez, olyan utat jár meg, mellyel nemcsak önmaga, hanem nem zete hírnevét is öregbiti: angol, német, szláv, arab, szanszkrit, latin tudása mellé megtanulja a tibeti nyelvet, megszerkeszti az első rendszeres tibeti—angol nyelvkönyvet, lefordítja az addig ismeretlen iratokat a lámakolostorokban, hírt ad egy elzárt világ számunkra idegen tanairól. Teljes szegénységben, hihetetlen önmegtartóztatások árán vágyálmainak tüzétöl hajtva él és dolgozik. „Ö a tényeken erőszakot sohasem követett el, csak azért, hogy beilleszthetők legyenek előre kigondolt elméletébe" — írja róla Hunter, s micsoda jó tulajdonsága ez egy kutatónak, főleg a történelem terén, amikor gyakran azt tapasztaljuk, hogy ennek ellenkezője milyen történelmi tudathasadáshoz vezethet. Ö az igazságot kereste, a feltárt tényeken nem igazított, bár sokan igyekeztek a befolyásuk alá vonni. De csak így maradhatott fenn értékesen és számunkra is értékelhetően hatalmas jegyzetanyaga. Buddháról — akit az utókor, bölcs tanításai miatt torz istenséggé magasztalt —, a buddhizmusról, amely Indiától Japánig ezer alakban bukkan elő, s egy népről, melynek sorsa ott tükröződik hitvilágában. Az európai ember számára sokszor olyan érthetetlen Kelet népeinek élete és gondolkodásmódja. Ez a könyv közelebb visz hozzá, legalább a megértéshez, mert enélkül sem ítéletet, sem mélyebb következtetéseket nem mondhatunk semmiről. Amilyen nehezen jutott hozzá Csorna Sándor, annyival könnyebb ez a munka számunkra — általa. S az életmű fölé odaillenek Magyari Lajos Csornáról írt sorai: „Nem az a fontos, hogy rokonok, de testvérek lakják ezt a Földet." Mihályi Molnár László KÉPZŐMŰVÉSZET Tóthpál Gyula fotóalbuma Több mint tizenöt esztendőnyi nporterkedésem során hazánknak legalább másfélezer községében megfordultam már és a szlovákiai városok zömében is el-eltöltöttem néhány napot. Szó ami szó, ennyi utazgatás során az ember nem csupán az országot ismeri meg úgy, akár a tenyerét, hanem még fiatalon is belefárad ennyi csavargásba. Ezért szívesen lapozgatom az ország különböző tájait bemutató fotóalbumokat, hiszen e kiadványok lapjait megtöltő képek láttán nemcsak saját emlékeim sejlenek föl a múlt ködéből; hanem azért is, mert az efféle lapozgatás valóban gondtalan, akár fotelban is megejthető kényelmes utazgatást nyújthat. Érthető hát, hogy kíváncsisággal ütöttem föl Tóthpál Gyulának az Obzor Kiadó gondozásában a közelmúltban megjelent fotókönyvét, amely dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járást mutatja be. Tóthpál Gyula, aki a hazai magyar fotósok maroknyi csapatának talán legcéltudatosabban dolgozó tagja, két-három egyéni tárlatán már bebizonyította, hogy elsősorban fekete-fehér felvételein tudja legöszintébben érzékeltetni saját művészi programját. Ezeken a fényképein éles kontrasztokkal, néha szűkszavú jelképekkel dolgozik, hogy többnyire igazi művészként, egy általa kialakított, benne már élő képet keressen meg — az ugyancsak kész gondolat igazolását keresve. Ebben a tekintetben, számos erénye mellett, sajnos nem minden elvárásnak felel meg népszerű fényképészünk első fotóalbuma, mert a kötetben csak érintőlegesen vagy erősen stilizált formában vannak jelen például a népi-paraszti múlt hiteles emlékei: a régi mesterségek űzői, a tájházak és értékes tájház-részletek, s arra sem nyílik nagyon alkalmunk, hogy fotósunk lencsenyílásán keresztül be-bekukkantsunk a jellegzetesen Szerdahely-kömyéki házak udvaraiba .. . Félreértés ne essék: ez a fotókönyv így is sok mindent bemutat, rengeteg információt nyújt. De talán épp ebben rejlik a hibája is. Nevezetesen, hogy inkább csak információt nyújt ahelyett, hogy elkalauzolna bennünket ezen a tájon. Persze, szépséghibái ellenére a könyv erényei vannak túlsúlyban, úgyhogy Tóthpál Gyula fotóalbuma jelentős eseménye nemzetiségi fotóművészetünknek. (Miklósi) A képen látható óriás retek adatai: a termés hossza a sziklevéltől a gyökérvégződésig 658 milliméter, felső átmérője 180 milliméter, súlya a levélzettel együtt 1030 gramm. A vajszerűen puha, tömött, nem pudvás retek íze enyhén csípős, édeskés. Húsfélékhez, zsíros kenyérhez kitűnő, s elősegíti az epeműködóst. Chiang-Chiang, a madridi állatkert pandamedvéje a nyár végén szalmaözvegy lett. Neje, Shao-shao anyai örömöknek nézett elébe, s a pandamedvék gondozói jobbnak látták, ha átmenetileg külön lakásba költöznek. Homokvárakat általában gyermekek építenek. Peter Wiersma azonban felnőtt korában sem tudott leszokni erről a szenvedélyéről. Szabad idejében régi épületek valósághű másolatát építi fel homokból a tengerparton. Leginkább a románkori és a gótikus épületeket kedveli. Sajnos, ezek a másolatok korántsem olyan idötállóak mint az eredetiek: a dagály néhány óra alatt elsodorja őket. 8
