A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-30 / 44. szám
Néhány hónappal ezelőtt, még az idei turistaidény elején egy érdekes és mi tagadás, kissé váratlan, Rómában keltezett hír érkezett Bratislavába: a „Centro Italiano Promozione Economica Mondiale" nevű, Olaszországban székelő idegenforgalmi szervezet az úgynevezett hot»l- Oscárt, azaz az 1982-es „Oscar Mondiale del Turismo"-díjak egyikét a bratislavai Urx utcában álló BRATISLAVA szállónak ítélte oda! Világraszóló siker ez a javából, hiszen ebben az esztendőben a földkerekség öt kontinensének számtalan szállodája közül, csupán 22 hotel kapta meg ezt a kitüntetést. És egyben jó alkalom arra is, hogy a riporter megpróbáljon utánajárni, vajon a vendéglátóiparban, pontosabban a hotel-szakmában miért is lehet Oscardijat kapni?! Kereken tíz esztendeje, hogy az akkoriban még valóban fővárosi peremterületnek számító Főrév (Prievoz) — Pošeň — Štrkovec „háromszögben", a bratislavai repülőtér felé vezető út mentén, körvonalazódni kezdtek egy nagyobb méretű építkezés kontúrjai. A bratislavaiak közül sokan voltak, akik nemcsak az építkezés területén tornyosuló előre gyártott épületelemekre sandítottak bizalmatlanul, hanem szívesen elejtettek egy-egy csípős megjegyzést arra vonatkozóan: vajon ki lesz az a bolond, aki majd itt, a külvárosban próbál szállást keresni? Nos, azóta épp egy évtized telt el, és a budapesti Lakóterv mérnökei által megtervezett, illetve az ugyancsak magyarországi Émexport szakemberei által kivitelezett építkezés — a hazai viszonylatokhoz mérten — szokatlanul gyors ütemben, mindössze huszonkét hónap alatt befejeződött, úgyhogy a vadonatúj szálloda 1974. november elsején megnyithatta kapuit. És ami a kételkedők ezernyi aggálya ellenére a legfontosabb: a kilenc emeletes Bratislava hotelben pont olyan nehéz kvártélyt kapni, mint a belvárosi Carltonban, Kyjevben, Tátrában vagy másutt. Hadd fűzzem rögvest hozzá: ebben nemcsak a szlovák főváros közismert szállodahiánya a ludas, hanem az ebben a hotelban nyújtott vendéglátás színvonala is. Mert szálloda, minőség és otthonosság dolgában, valóban sokféle van; ezt a magamfajta országjárók tudják a legjobban. Vannak ódivatú, áporodott illatú, recsegő ágyakkal, mosdásra szánt lavórokkal berendezett szállodácskák. ahol alig várja az ember, hogy végre reggel legyen s indulhasson tovább; vannak luxus-szállók, ahol süppedős szőnyegek, hatalmas karosszékek, gyorsliftek, ragyogó fürdőszobák, a szobák falán képek, a főbejárat előtt pedig portás és hordár várja a belépni készülő idegent — és újabban vannak ridegnek vélt panelekből épült hotelek is, ahol viszont egy belsőépítész ügyessége és a személyzet gondos figyelme tudja tényleg otthonossá tenni az ott-tartózkodás néhány napját. A szállodai vendéglátás minősége ugyanis nemcsak a falakon függő képek értékén, a falburkoló csempék vagy tapéták színén, a szőnyegek mintáján és vastagságán múlik, hanem elsősorban azon: mi történik, milyen szervezettséggel, hogyan zajlik az élet a „kulisszák" mögött? Azon, hogy mennyire ízletes az étel, működik-e a fűtés, a takarítónő és a szobaasszony csupán be-bekukkantanak-e a szobákba, vagy becsülettel ki is takarítanak naponta; azon, hogy milyen az összhang az igazgatóság és a hotel személyzete között. Egyszóval a vendég kényelme OSCAR DÍJ AZ URX UTCÁBAN! íme. az Oscar dij 1 o
