A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-16 / 42. szám
Hallottuk' olvastukláttuk Innenonnan KÖNYV Darvas Gábor: Zene Bachtól napjainkig „Örvendetes jelenség, hogy a 18. századot megelőző idők zenéje iránt megnövekedett az érdeklődés, s hogy egyre több helyet kap a hangversenyéletben, rádióműsorokban, hanglemezeken. A művészetre fogékony közönség kedvenceinek történelmi naptára azonban továbbra is 1700 táján kezdődik: Vivaldi, Bach, Händel, Mozart, Haydn, Beethoven és az utánuk következő nagy egyéniségek hosszú névsora alkotja zenei életünk gerincét" — írja Darvas a könyv Bevezetésében. Nem véletlen hát, ha a szerző Zenetörténetét két részre osztotta s éppen ezt az 1700-s korszakhatárt jelölte ki választóvonalul a két rész között. A néhány éve megjelent első kötet „A totemzenétől a hegedűversenyig", tehát a kezdetektől a 18. század elején megjelenő conterto-müfajig írta le tárgyát, e most megjelent második rósz pedig a maradék három évszázad muzsikáját próbálja közelebb hozni az érdeklődő nagyközönséghez. „Történelmi összefüggések csak nagy vonalakban áttételesen mutathatók ki a kultúra különböző területein. Annyi bizonyos, hogy alapvető társadalmi-politikai változások, a közélet és a gondolkodásmód lassabb-gyorsabb átalakulása a művész számára is új létfeltételeket teremt és hatást gyakorol munkásságára — ezért tartottuk hasznosnak, hogy a fejezetek elején táblázat szemléltesse a korszak kiemelkedő egyéniségeinek nevét és egy-egy jelentős alkotás a filozófia, irodalom és társművészetek terén: a szöveges bevezetés pedig korképet ad, a társadalmi mozgásokat vázolja fel" — írja Darvas. Számunkra különösen érdekes az utolsó rész, az 1950-től kezdődő legújabb, nem is fél, csak negyed évszázad, hisz a nagyközönségnek általában épp a zenének erről a legújabb korszakáról van a legkevesebb ismerete. Nos, Darvas, hasonlóképpen, mint az első kötetben, itt is a kevésbé ismert korszakokkal foglalkozik részletesebben, akár a jól ismert dolgok rovására is, s a kötet méreteihez képest alapos információkat közöl a legutóbbi negyedszázad eseményeiről. Részletes tájékoztatást kapunk a korszak jelentős, de többnyire kevéssé ismert alkotóiról is (pl. Cage, Messiaen, Lutoslawski, Xenakis, Ligeti, Nono, Boulez, Berio, Henze, Stockhaussen, Penderecki, Bussotti, Riley, Reich). (cselényi) Gyermekkorom tükörcserepei (Sütő András könyvéről) A Móra Ferenc Kiadónál ez évben megjelentetett Sütő-könyv iskolapéldája annak, miképpen ismertethetjük meg gyermekeinket legjelesebb íróink életével, munkásságával. Az új kiadvány önmagáért beszél; mindenféle didakticizmus nélkül elérte célját: Emberségre és tisztességre, a szülőföld és anyanyelv iránti szeretetre, múltunk megbecsülésére nevel. És oktat is, mert megismerhetjük az író nehéz gyermekkorának emlékeit, végigjárhatjuk Sütő András életútját, megtafí nulhatjuk az erdélyi magyar nyelv szépségeit. (A kötetet egyébként nagyon jól kiegészítik Erdélyi Lajos, Farkas Tamás, Kiss Gábor, Marx Józsii, Molnár Edit, Móser Zoltán és Weisz István müvészfotói, valamint Sípor Géza reprodukciói.) Az összegyűjtött elbeszélések olyan tükörcserepek, melyeket a teljesség igénye nélkül is érdemes egymás mellé raknunk. És megéri néha-néha beletekinthetünk azokba, mert mindez élményt, lelki kielégülést, ismeretbeli gazdagodást jelenthet. Amint a bevezetőben olvassuk, „eligazító könyvecske" akar ez lenni. Meleg lírával átszőtt elbeszéléseiben legtöbbször az otthon emlékeit idézi Sütő András. A „zsebkendőnyi udvaron" a szülői ház úgy áll előttünk, mint egy „kis meleg kemence". S jönnek lassan az ősök is, hogy benépesítsék a teret. Látjuk az anyát, akinek „szeme bogara táncolni kezdett", mikor újszülött fia a „kék álhalálból" megmenekült. Jön a mindent kipróbált apa, aztán meg a nagyapa, aki az élethez való jogot „a fölvagdalt száraz ág ölszámain mérte". Benépesül a ház környéke, s máris magunk előtt látjuk Sütő világát. Azt a világot, melyben az ének még védelmet jelentett a sötétség s „az úti veszedelmek" ellen, ahol még a gyermek cémahúrú hárfán, hagymaszár-flótán, bürök-csimpolyán is meg tudta szólaltatni a dalt. Látjuk a kort, melyben törvényszámba ment, hogy „a bölcsőnek nem szabad pihenni, padláson, csűrben hányódni". De nagyon hosszú még az út, melyen Sütő végigvezeti olvasóit, hogy megértsék tanítását: „A szülőföld nem múlik el." Csáky Károly HANGLEMEZ Két operafelvétel A Hungarotonnál az elmúlt hónapokban egymásután jelent meg két opera teljes felvétele: Puccini közkedvelt műve, a „Pillangókisasszony" és Rossini kevésbé ismert alkotása, a Mózes. A két felvétel közös vonása, hogy az énekes- és zenészgárda élén egy-egy olasz karmester áll: Giuseppe Patané és Lamberto Gardelli. Gardelli évtizedek óta rendszeresen fellép Budapesten, míg Patané 1978-ban vezényelt először az Operaházban, de azóta már ő is szinte minden évadban szerepel. A Puccini-mü tolmácsolásáért a címszereplő Kincses Veronika az idén tavasszal vette át a párizsi Városházán a Francia Lemezakadémia nagydíját, az „Arany Orfeuszt"-t. Az opera szereposztása kitűnő, hiszen Kincses Veronika partnere Pinkerton szerepében Peter Dvorský, akivel már sokszor énekelt együtt nem egy operaszínpadon. Sharpies, az amerikai konzul szerepében Miller Lajost, Szuzuki szolgáló szerepében Takács Klárát hallhatjuk. Fellapozva a nemzetközi lemezkatalógusokat, a két újkeletű operafelvétellel kapcsolatban a kínálat terén érdekes tények válnak ismeretessé. Amíg a „Pillangókisasszony" címszó alatt a mostanival együtt összesen tíz különböző felvétel szereposztása sorakozik, addig a „Mózes"-nek csupán egyetlen felvétele ismeretes, s az is 1957-böl származik, így a Hungaroton lemeze második a sorban. A Mózes népszerűsége elmarad Cso-Cso-Szán tragikus szerelmének könnyes-bús históriája mögött, pedig a zsidók Egyiptomból való menekülését megéneklő mű zenei szövete sok-sok gyönyörű részletet tartalmaz. Sőt Mózes híres imájának dallamát Paganini is » átvette s megalkotta belőle egy húrra írott bravúrdarabját, a „Mózes-fantázíá"-t. Gardelli közismerten lelkes és szakavatott tolmácsolója a múlt századi olasz operáknak, így nem meglepő, hogy a Rossini zenedráma megszólaltatása is nagyszerű élményt nyújt a hallgatóknak. A címszerepben a mindig megbízható Gregor Józsefet, a további szerepekben pedig Kalmár Magdát, Nagy Jánost, Sólyom Nagy Sándort, Begányi Ferencet, Póka Esztert, Molnár Andrást, Fülöp Attilát hallhattuk. A lemezfelvétel szenzációja azonban kétségtelenül Hamari Júlia volt, aki eszményi tökéllyel és szépséggel tolmácsolta a fáraó feleségének szólamát. A két értékes lemez a prágai Magyar Kultúrában is beszerezhető. Varga József FILM Sci-fi felsőfokon (Andrej Tarkovszkij: Sztalker) Andrej Tarkovszkij a szovjet filmművészet élő klasszikusa. Hozzá foghatóan eredeti egyéniséget hiába keresnénk (Fellinit kivéve) a ma alkotó filmrendezők sorában. Hazánk mozinézői is ismerhetik korábbi filmjeit, az Iván gyermekkorát, az Andrej Rubljovot, az egész világon nagy sikerrel vetített Solaris című sci-fi remekét vagy az 1975-ben készült Tükör című alkotását. Ha Tarkovszkij-filmhez váltunk jegyet, nem oktalan a szorongató várakozás: vajon milyen meglepetéseket tartogat számunkra a mester? Nézzük, milyen a Sztalker? Konstruktív? Didaktikus? Netán megkérdőjelezhető a filozófiája? Nem egy kritika és tanulmány teszi fel ezeket a gyanakvó kérdéseket a filmmel kapcsolatban. Kérdést kérdésbe öltve „vall" a film is: mi hajtja az embert a boldogság örökös keresésére? A végső cél csillogó délibábja vagy pedig maga az érte (a boldogságért) való küzdés? Adva van a Zóna, amelyet fegyveresek őriznek az illetéktelen betolakodóktól. Buja növényzet; egy letűnt korról, civilizációról árulkodó építmény maradványai. S a Zónán belül ott van a Szoba, amely az emberi boldogságérzet keltésének „tulajdonságával" rendelkezik. Az érdeklődőt egy erre a célra rendelkezésre álló Sztalker (vadászvezető) kalauzolja el a Szobához. Adott továbbá a filmben a Tudós és az író, akik a Sztalker segítségével a Szobát (a Boldogságot) kívánják megtalálni. A Tudós (a racionalizmus), az író (az örök kételkedő) és a Sztalker (a feltétel nélküli hit) valamint a két női méllékszereplő, akik az emberi egyetemesség stilizált szimbólumai. A film látszólag a legbanálisabb tanulsággal végződik: az ember hiába keresi s próbálja kiteljesíteni a boldogságot mesterkedéssel, hiszen azt csakis önmagában találhatja meg. Tarkovszkij filmje tulajdonképpen optimista alkotás. Optimizmusa így fogalmazható meg: a természet visszaköveteli ősi „jogát"; a betondzsungelt egyszer megint felváltja a szabadon burjánzó természet, az emberi szabadság (a boldogság) bölcsője. Andrej Tarkovszkij intellektuális lírája, merészen elvont kifejezésmódja az emberi lét kulcsproblémáit vizsgálja; polarizál és részletez egyszerre. Meggyőző ereje, művészetének hitele egy-egy filmje esetében néha ellentmondásos kritikákat, elemzéseket eredményez, de a világ filmművészetében kiérdemelt helyét még a leggyanakvóbb esztéta sem vitathatja el. Kiss Péntek József Ezt a páratlan járművet a Honda gyár egyik dolgozója építette a dolgozók számára meghirdetett ötletversenyre — és el is nyerte vele az első díjat. A konstruktőr azt állítja, hogy alkotása a cipőiparban közvetlenül is felhasználható, mint tartósságvizsgáló eszköz, a díjat azonban nem a mű gyakorlati értéke, hanem az ötlet eredetisége indokolta. Anthony Quinn, akinek A sivatagi oroszlán című filmje nagy sikerrel megy a francia és az olasz mozikban, hatvanhét éves, és ismét forgat: a Regina című filmben együtt játszik Ava Gardnerrel. „Amikor Pierre Rey felkért, hogy játsszam a Reginában — mondja Anthony Quinn —, azonnal igent mondtam. Még festményeimnek New Yorkban tervezett kiállítását is elhalasztottam. Ugyanígy volt Ava Gardner is. Bár ő megesküdött, hogy soha többé nem áll felvevőgép elé ..." A világhírű színészről többször megírták, hogy Picassót fogja alakítani egy új filmjében. Legújabb fényképe is mintha erre utalna .. .
