A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-16 / 42. szám
Hétvégi levél denkor összemérhető. Az üzem termelésének 30 százaléka exportáru, és dicséretre méltó, hogy eddig az exportáruk esetében egyetlen reklamációt sem kapott az üzem. Mindezen feladatok teljesítése fokozott erőfeszítést követel meg minden dolgozótól. Azonban, hogy az üzem teljesíteni tudja az előirt mennyiségi és minőségi tervet, szükséges, hogy a más üzemek által szállított alapanyagok minősége szüntelenül emelkedjen. Itt van az a pont, amin van még sok javítani való. Mert az alapanyag, melyet az üzem kap, nem üti meg sokszor a kívánt minőséget, ami befolyásolja az üzem munkáját is. Arról, hogy az üzem lelkes, hozzáértő munkásokkal, mesterekkel és más vezetőkkel rendelkezik, meggyőződtünk a munkagépeknél tett látogatásunkkor. A munkahelyen először Renczés Elvirával találkoztunk, aki Felsőpatonyból jár dolgozni a bratislavai Zornica üzembe. A köszönésen és néhány szóváltáson kívül nem volt sok idő a beszélgetésre, hisz Renczés Elvira három lyukkivarrógépen dolgozik. De megcsodálhattuk kézügyességét, mellyel ezeket a gépeket kezeli. Azt is elmondhatjuk, hogy lényegében minden selejt nélküli készáru hagyja el az általa irányított gépeket. Végül is hajlandó volt válaszolni kérdéseinkre, mondván, ha ezt annyira akarják. Elmondotta, hogy kis korától fogva célja az volt, hogy valami szakmát tanuljon, és már fiatal korában legjobban vonzotta a varrógép. 1976-ban elvégezte a szakközépiskolát és azóta a Zornica bratislavai üzemében dolgozik. Jó kollektívára talált itt, és a világ minden kincséért sem változtatna munkahelyet. Ő egy a sok magyar nemzetiségű dolgozó közül, akik mind becsülettel megállják a helyüket. Somogyi Melánia mester 31 éve dolgozik a Zornica üzemében, és van mire emlékeznie. Hisz ott volt a kezdetnél, mely sok problémával volt telítve. Ám, amint mondja, a szocialista fejlődés azóta lehetőséget nyújtott az üzem fejlesztésére és sok más munkahelyi és szociális probléma megoldására. Javult lényegesen a termelés színvonala és ezzel együtt a kereseti lehetőségek is. Megjavultak a munkahelyi feltételek is, hisz az új modem üzem ezt minden tekintetben biztosítja. Az elért eredmények annak is köszönhetők, hogy felépült a szakmunkásképző iskola, és üzemükben sok minden történt a politikai és kulturális nevelés területén is, ami mellett nem feledkezek meg a sport fejlesztéséről sem. Somogyi Melánia kiemeli azt a tényt, hogy magas szinten van az üzem dolgozóinak a munkához való viszonya, mert ahogy mondja, ezt a tényt főleg azon lehet jól lemérni, hogy egy üzemben, ahol döntő többségben nők dolgoznak, a futó betegségeken kívül sokan mennek szülési szabadságra, ami munkaerökiesést jelent, ám a tervezett feladatokat mégis teljesítjük a többi dolgozó segítségével. Hasonló optimista helyzetképet kaptunk Elena Stankovičovától, Zita Hraškovától, Gitka Riedliovától, Zdenka Doležalovától és Cigáneková Teréziától; ő annak a kollektívának, ezüstjelvényes szocialista brigádnak a vezetője, amely megkapta a „CSKP 50. évfordulója kollektívája" megtisztelő címet. A kollektíva értékes felajánlásokkal köszöntötte a CSKP XVI. kongresszusát. A brigád keretében befejezték az „Első osztályú minőségi munka" cím adományozását, és aki ezt a címet megkapta, elnyerte az önellenőrzés jogát. Kötelezettségvállalásaikat példásan teljesítik, amivel jelentős pénzeszközöket és anyagi javakat takarítanak meg a népgazdaság számára. A brigád tagjai munkájukon kívüli akciókban is részt vesznek, így különböző kulturális rendezvényeken, valamint az üzem környékének szépítésében. Az üzem dolgozóinak munkájukhoz való jó viszonyát főleg abban kell keresni, hogy az üzem vezetősége nemrég új teljesitménynormákat vezetett be; ezeknek lényege, hogy mindenkit a munka mennyisége és minősége szerint díjaznak. Ha tehát valaki többet és jobban dolgozik, az elv a jutalmak odaítélésénél következetesen érvényesül. Mindezek az intézkedések nagyban hozzájárultak a dolgozók kezdeményezéseinek kibontakoztatásához és az évi tervek maradéktalan teljesítéséhez. A legjobb benyomásokkal távoztunk a Zornica üzemből, és végezetül csak azt kívánhatjuk, hogy az üzem munkakollektívája a jövőben az eddiginél is nagyobb munkasikereket érjen el. Kép és szöveg: PAVEL HAŠKO Ez idén ismét bensőséges keretek között ünnepeltük meg a sajtónapot. Az esemény alkalmából a tömegtájékoztató eszközök dolgozói közül számosán magas kitüntetést kaptak, elismerő szavak méltatták a jó munkát. A sajtónapon sokat beszéltünk arról, hogy milyennek szeretnénk tudni, látni a rádió, a televízió és az újságok munkáját, és hogy mit várunk a külső munkatársaktól. A sajtóval kapcsolatos észrevételek és javaslatok egyaránt érintették mind a hivatásos újságírókat, mind a külső munkatársakat, az önkéntes levelezőket. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy az őszi-téli hónapokban a mi szerkesztőségünkben is gyakrabban kopogtat a postás, gyakran hozza a levelezők cikkeit, tudósításait. A levelezéssel kapcsolatos témára itt most azért térünk vissza, hogy itt is válaszolhassunk arra a sajtónapon és máskor többször feltett kérdésre, hogy az újságoknak kik, miről és hogyan írjanak. Azt kívánjuk és azt szorgalmazzuk, hogy közvetlenül a munkahelyekről, elsősorban a dolgozók írjanak. A Hét szerkesztőit is, és lapunk olvasóit is mindenekelőtt a napi élet időszerű eseményei érdeklik. Hogy miről írjanak? A levelezők küldjenek híreket, helyszíni beszámolókat, rövid tudósításokat. Hívják fel a figyelmet munkahelyük sikerére, a kiemelkedő munkaeredményekre, környezetük kulturális életének egy-egy fontosabb eseményére. Dicsérjék a példás dolgozókat, a társadalmi munka lelkes híveit, a falu vagy a város kulturális életének a fellendítésén fáradozó különféle együtteseket. De ne hallgassák el, ne hányjanak szemet a hibák és a fogyatékosságok láttán. A hír, a beszámoló, a tudósítás csak akkor jó, ha sok tényt tartalmaz. A cikkben, a tudósításban, a napi eseményekhez kapcsolódó valamennyi írásos műfajban írjuk meg, hogy az esemény hol és mikor történt, az eseménynek ki a részese, mi az előzménye és mi a tanulsága. Rossz téma nincs, csak rosszul megirt téma van. Érdekes —- közérdekű — téma mindig akad. Iránytűként azt tartsuk szem előtt, hogy a szocialista újság nem magántulajdon, a szocialista újságot, így a Hetet is, nem azért írjuk, hogy hasábjain magánszámlákat törlesszünk. Az, amit valaki harmadkézből hall, vagy valahol kigondol, lehet nagyon érdekes, megírásra, közlésre azonban csak akkor alkalmas, ha megbizonyosodunk arról, hogy a történet megfelel a valóságnak. A levelezők tekintsék fontos elvnek azt is, hogy egy Írásban lehetőleg csak egy témáról írjanak. S amit leírunk, az legyen igaz, vállaljuk érte a felelősséget. A Hét szerkesztőségébe érkező levelekből sok új kezdeményezésről, helyi és általánosítható jelenségről, történésről szerzünk tudomást. Szeretnénk azonban, ha a mostaninál is több levelezőnk lenne, ha egyre több olvasónk fogna tollat s tájékoztatná rendszeresen szerkesztőségünket, és ha a levelezők a jövőben forrásai lennének egy-egy bíráló cikknek, illetve észrevételeikkel, javaslataikkal elősegítenék a negatív jelenségek ellen fellépő riportok megszületését. Az év elején azzal a szándékkal indítottuk a Jogi tanácsok cimü rovatot is, hogy az eddiginél is szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat olvasóinkkal, hogy növekedjék a szerkesztőségünkbe érkező levelek száma, és segíthessünk azoknak, akik tanácsot, útmutatást kérnek. Olvasóink mindegyik levelének, valamennyi spontán született és meggyőződésből fakadó írásnak örülünk. A lapunkban megjelent cikkekre és közleményekre reagáló leveleket azonban különösen értékesnek tekintjük.
