A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-09 / 41. szám
VLADIMÍR HOLAN VERSEI Versek I Élet Valóban? Sosem beszéltem volna magának arról az eltakarító/, hisz egyre jobban félt deréktól térdig. Pedig nem is volt miért, hiszen felettünk a nyári felhő mintha a kormot űzte volna, mint mikor a fehér ruha ég. De majd beszél róla magának az utolsó pillanatban meghívott vendég, a felbérelt gyilkos, vagy a hamis tanú. És maga becsapja őt is, és nem bocsájt meg néki... Amikor valahol egy őrjöngő anya előtt, kinek a kislánya meghalt, meg kellett állítani az órákat, hogy ne tudja a temetés mikor lesz — akkor, pontosan akkor, egy kisfiú belépett a boltba, s így szólt: „Kérek fél kiló, kutyának való tört rizst, mert apám azt szereti." És este a közelben gyermek született. Mikor ma az anyjának megmutatták, ezt mondta: „Öt szál pillaszőre van a két szemén együtt Jött a nő, s elment... Az itthagyott közti tér kitárja combját a jelenlévő hiány szőrös emlékére ... Micsoda üresség... Mint a vízcsobogás... Az úszóka szintén meggátolja a fogamzást... És a villámok kire akarnak világítani? Valóban meg kell halnunk, hogy elhiggyük: a semmi az semmi? Annyi után Annyi fa után csak bokor marad, végül csak fű, vagy csupán agyag. Mivelhogy nem a földről van szó, a testek természete szerint lehet homok, vagy közönséges por... Ezen a pusztaságon sokan öltek gyermeket, hogy föltámasszák a holtakat, és sokan e/húnytak a vég előtt a halhatatlanságért. .. Gál Sándor fordításai PETER GREGOR | A fej f Nem tudom mi legyen a fejemmel, mit kezdjek egy ilyen fejjel. Gyere hát, s hajtsd keblemre! Kebledre hajtanám, de olyan nehéz az én fejem, hogy magam is alig bírom, mi legyen hát vele, mit kezdjek egy ilyen fejjel? Gyere hát, s hajtsd az ölembe! Öledbe hajtanám, de akkor bizonyosan elveszíteném, s azt nem akarom — talán egyszer megtudom mi legyen vele, mit kezdjek egy ilyen fejjel. Menj hát, s a sivár erdők mélyén hajtsd a földre! Még a kérdések sem lennének, mi legyen vele, mit kezdjek egy ilyen fejjel. Menj hát, és tedd hurokba! Hurokba tenném, ám a hurokban lévő fej csak nyelvet öltene és az lenne a kérdés, mi legyen a nyelvvel ebben a fejben, amely nem jó már semmire, s mi legyen egy fejjel, amelyben fölösleges a nyelv. Menj hát fejjel a falnak! Mennék, de megpróbáltam már egyszer, a fal sértetlen maradt, én meg, mint aki fejre esett egyre csak azt kérdezem: Mi legyen vele, Földre hajtanám sivár erdők mélyén, mit kezdjek egy ilyen fejjel. de mivel ott minden sivár, üresség költözne az én fejembe is. (Barak László fordítása) 11
