A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-09 / 41. szám

Következő számunk tartalmából:

P. Haško:

A JÓ MUNKA DICSÉRETE

Fister Magda:

CSALLÓKÖZ

GYÜMÖLCSE

Miklósi Péter: HÍDÉPÍTŐK

Vajkai Miklós: A PARAVÁN MÖGÜL

Dömök János: A JAPÁN OTTHON

Címlapunkon M. Borský, a 24. oldalon M. Halčin felvételei

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211.

... Gyermekkorom kedvenc játékainak egyike a főváros utcáira hajított, kisebb-nagyobb halmokban heverő építkezési törmelékek közül kibányászott csempe volt. Az amolyan körömnyi nagyságú darabkákkal, például a ligetfalusi (Petržalka) Duna parton állva, nagyszerűen lehetett békát ugratni; ám ha társaimmal együtt olykor egy-egy egész csempét találtunk, akkor általában inkább a rajztehetségünket fitogtattuk: krétával vagy sűrűbb vízfestékkel a legkülönbözőbb motívumokat pingáttuk a falburkoló lapok csillogó felületére. És hogy miért épp az építési anyagok összekeveredett maradványai között talált csempedarabokon müvészkedtünk különös előszeretettel? Mert ha nem tetszett a friss pingálmány, vagy egyszerűen valami mást akartunk rajzolni, hát elég volt a

csillogó, sima felületet egy vizes ronggyal letörülni, s máris készülhetett az újabb „alkotás".

Ezek a régi emlékek ötlöttek föl bennem a minap, amikor a kassai (Košice) Kerámiaipari Müvek losonci (Lučenec) üzemének kapuja elé értem.

Ott ellenben a véletlen úgy hozta, hogy emlékeimben lubickoló, derűs kedélyem egyből bosszúsra váltott.

Hogy mi okból? Nos, még a nem mindig barátságos fogadtatáshoz szokott riporter edzett türelmét is jócskán próbára teszi az a nem kevesebb, mint háromnegyed óra, amíg — a bebocsátás reményében — a csempegyár bejárata előtt kénytelen ácsorogni. Hiába, tudomásul kell vennie, azaz hát, ebben az esetben nekem: hívatlanul és bejelentet-2