A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-10-02 / 40. szám

kor arra járva ráköszöntem, meghívott a borospincéjébe. Örömmel fogadtam a meghívást, hisz előző nap Ernő barátom és Fen bácsi borát is megkóstoltam, akinek a szőlöskertje a Kamonkö felé néz. Mindegyikben a tűzhányók zamatét és a nap tüzét éreztem. Németh bácsi rendben tartott nádfedeles házának fehér falára az eresz vet déli árnyékot. Virágok közt a tiszta udvarban macska heverészik. Arrébb a kovácsoltvas veretű pinceajtót a múlt században készítette mestere, amit a patinás tölgyfára faragott évszám is bizonyít. Gazdája ápolja, féltve őrzi mindezt.

E táj borait már a régi rómaiak is itták, s tán ök is ugyanazt vallották, mint a ma embere, amikor megkérdik tőle, hogy mitől ilyen jó? Ehhez nem szabad hozzányúlni — mondják —, ez magától ilyen jó!

A rómaiak után új nép vert gyökeret Pannónia földjén, szorgalmas emberek, akik megtanulták mindazt, amit elődeik tudtak. A hegytetőn várat építettek, hogy megvédjék magukat a pusztító hadak támadásai ellen. Omladozó köveire évszázadok során vérrel írták a történelmet.

E táj varázsát megénekelték műveikben a költők, írók is. Eötvös Károly Balatonkömyéki kirándulásában ezt írja: „Előttem Szigliget erdős csúcsai..egyik fölött ott áll a régi vár romja, tört falak, omló tornyok, záratlan folyosók. Úgy áll ott a várrom, mint öreg király fején korhadt koronája. Ajtónak, ablaknak nyílásán áttör a nap fénye s az a fény a távolból mintha drágaköve volna a koronának."

Majd jött egy új korszak, a békés építő munka korszaka, s ennek eredményét innen felülről is láthatja az ember, akár a falu új, piroscserepes háztetőinek képében, de sorolhatnám tovább is.

Innen az omladozó várból nézve még magasabbnak látszanak a közeli tűzhányók, a Badacsony és a Szentgyörgy-hegy. A lankákon, hegyoldalakon ezernyi hektár szőlő és gyümölcs. A sokszínű ültetvényekben a halványodó őszi napsütésben fehéren világítanak a présházak falai. Javában folyik a szüret, s valahonnan messziről hangfoszlányokat hoz a szél. A bíborszínű nap is mámorosán nézi eddigi munkájának eredményét. Messze acélkéken csillog a Balaton víztükre, s lent a védett jegenyesor irányában mintha Keszthely tornyait látnám az őszi párában.

A vár alatt húzódnak meg a falu régi nádtetős házai. Ápolják, javítgatják, gondozzák mindegyiket. A falu közepén terebélyes fák koronái alól kikandikál a régi kastély. Ma az írók alkotóháza. Egy évtizeddel ezelőtt

rövid néhány órát töltöttem itt vendégként. Nagy László éppen akkor jött vissza a Bala tonról, naptól bámult arccal, sportosan, evezőkkel a kezében. Örkény István az ebédlőben ült. Tőle lestem el ezt a szigligeti történetet :

Évekkel ezelőtt a falu népének vasárnap délután előadást rendeztek a fák árnyékában a művelődési ház udvarán. A nem nagy számú közönség már összegyűlt, de az előadó nem érkezett meg, akinek a Balaton kagylóvilágáról kellett volna beszélnie. Örkény mentette meg a kínos helyzetet: vállalkozott arra. hogy a Balaton költészetéről szól majd helyette az egybegyűlteknek. Ekkor a lócáról felállt egy nagyszakállú katonasapkás öregember, és mivel nem hallotta jól, megkérdezte tisztelettel, hogy miről is lesz az előadás? A Balaton a költészetben — hangzott a válasz —, mire a szakállas öregember megfordult és szó nélkül elment. Örkény már javában ecsetelte azoknak a verseknek a szépségét, amelyek megénekelték a Balatont, amikor visszajött a szakállas öregember és magával hozta négy unokáját.

Festők, írók, színművészek költöztek ide, hogy ihletést találjanak munkájukhoz. Gombamód szaporodnak a házak, többségük szépen beillik a tájba. Az Aranykagyló alacsonyabban fekvő, egykor sással, bozóttal benőtt ugarát feltörték az emberek, megművelték a földet, szőlőt, gyümölcsöst telepítettek, később predig nádfedeles vagy piroscserepes házat építettek mellé. Az új lakók kapcsolatot tartanak a falubeliekkel, akik jó tanácsot adnak a gyümölcstermesztéshez vagy a szőlőműveléshez és segítenek, ha kell, mindenben.

Az Aranykagylótól köhajitásnyira nyúlik be a Balatonba a kikötő mólója. Most kötött ki a délutáni hajó, amely Keszthelyre viszi az utasokat. Akik a hajó fedélzetéről nézik a parti hegyeket, a kialudt tűzhányókat, napsütötte szőlőket, a táj építészetében a régi s az új szép ötvözetét, miközben érzik arcukon a langyosan simogató mediterrán leheletet, ha nem sietős a dolguk s kedvük tartja közelebbről mindezt megnézni, akkor kiszállnak. A hajón várakozók pedig a horgászokkal együtt lesik a messzire bedobott úszót. A móló parti köveinél vadkacsák ringatóznak a hullámokon s fürkészve várják, hogy a gyerekek mikor dobnak már végre valami kenyérdarabkát.

Megszólal a hajókürt sirályokat verve fel, eloldják a kötelet, integetünk, majd lassan távolodva átúszik a hajó a lenyugvó nap aranyhídján. Most, naplemente előtt beeveznek a horgászok a nádasok szélére, ugyanarra a helyre, ahová előzőleg főtt kukoricát szórtak a halaknak, ott lesik a zsákmányt.

Az Esti Krónikát hallgattam a rádióban, amikor a kert végéből füttyentést hallottam. Ernő barátom jött haza a horgászásból. Csillogó szemmel mutatja a zsákmányt. — Nézd mekkora halat fogtam. — Nem hittem volna ha nem látom, hogy létezik ilyen nagy ponty. Talán hét családnak is elég lenne a karácsonyi asztalára.

Másnap színes napernyő alatt ebédelünk a teraszon. A terített asztalon halászlé, túróscsusza, rántott ponty, a kancsóban bor. Vendéglátóink mindenbe egy kicsit a szívüket is beleadták.

Vadludak szállnak az égen, nekünk is indulnunk kell. Még beélesítem fényképezőgépem lencséjét az ősz színeiben pompázó Rókarántóra, majd a Királynő szoknyájára, elkattantom a zárt, s látom, hogy a nem messze innen lakó német turista is hazafelé készülődik. Mielőtt beszáll a kocsijába, megcsókolja az Aranykagyló földjét.

Dusek Imre

A szerző felvételei

Emberi sorsok

ELOITELETEK

NÉLKÜL

Szinte már közhellyé koptatott megállapítás, hogy a bűnözés társadalmi probléma. A törvényszegés elleni küzdelem ezért a sikeres felderítő tevékenységgel és a bűnelkövetők szigorú megbüntetésével nem ér véget hanem a társadalom védelmének az utógondozásban és a pártfogói felügyelet elrendelésében is meg kell nyilvánulnia. Erről, a megelőzés és a kollektív segitőkészség gyakorlati tapasztalatairól volt szó az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának a közelmúltban tartott elméleti tanácskozásán.

A szabadságvesztésből szabadultak utógondozása kettős célt szolgál: egyrészt visszavezetni a társadalomba, segíteni és támogatni azokat a szabadulókat akik a börtönévek alatt elvesztették korábbi munkahelyüket vagy családi kapcsolataikat; másrészt pedig biztosítani azok ellenőrzését és felügyeletét akiknél a szabadulás után tartani lehet az újabb bűncselekmények elkövetésétől. Több esztendő statisztikai adatai bizonyítják, hogy az utógondozás intézménye mindinkább beváltja a hozzá fűzött reményeket

Kezdetben a bíróságok által az utógondozás keretében elrendelt pártfogó felügyelet elsősorban a visszaeső bűnözőket, valamint azokat érintette, akiket súlyos bűncselekmény elkövetéséért hosszabb idejű szabadságvesztésre ítéltek és a büntetés végrehajtása során tanúsított magatartásuk miatt nem kerülhetett sor feltételes szabadságra bocsátásukra sem. Más esetekben többnyire a szabadulok egyéni belátásától függött, hogy igénybe veszik-e a felajánlott segítséget? A megelőzést célzó utógondozás gyakorlati tapasztalatai azonban szélesebb körben is indokolttá tették a pártfogó felügyelet elrendelését mert nem kevés azok száma, akik a feltételes szabadság ideje alatt váltak visszaesővé, illetve a felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek közül is sokan követtek el újabb bűncselekményt a próbaidő alatt Az utóbbi években ezért a pártfogó felügyelet kibővítésére került sor, aminek eredményeképpen az utógondozás alá helyezett korábbi bűnelkövetők mintegy kétharmada nem követett el újabb törvényszegő cselekedetet. Joggal remélhető, hogy ez az arány a következő időszakban továbbra is javulni fog. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bíróságok jól ítéljék meg: kit és milyen időtartamra célszerű hatósági felügyelet alá helyezni.

$ $ $

A pártfogó felügyelet elrendelésére, a pártfogolt személyiségének, körülményeinek leginkább megfelelő magatartási szabályok alkalmazására széles körű lehetőségek kínálkoznak, sokszor azonban mégis kissé bizonytalan a gyakorlat annak megítélésében, hogy —- a jogszabály szerinti kötelező eseteket kivéve — mikor célszerű az efféle felügyelet elrendelése, milyen esetekben kell tartani esetleges újabb bűncselekmények elkövetésétől. -Az utógondozás sok-sok türelmet igénylő hangyamunkája a hivatásos pártfogók és az ő munkájukat segítő társadalmi pártfogók feladata. A börtönből szabadult személyre szabott magatartási szabályok igen változatosak lehetnek. Előírható például, hogy a pártfogolt meghatározott munkahelyen vállaljon állást; hogy bizonyos helységeket vagy nyilvános helyeket ne látogasson; hogy egyes — vélhetően rossz hatású — személyekkel ne tartson kapcsolatot; hogy folytassa abbahagyott iskolai tanulmányait — és még sok egyéb „ajánlással" bocsáthatók szabadlábra a kiskorú vagy felnőtt bűnözők. Persze, a sajátos magatartási szabályok helyes megállapítása sem könnyű. A tapasztalat az, hogy a megrögzött, többszörösen visszaeső bűnözők esetében áltaalában hatékonyabb szabályokat állapítanak meg bíróságaink, mint az első ízben elítélteknél. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy az előbbiek életviteléről, hajlamairól jóval több adat áll rendelkezésre, mint az utóbbiakéról.

Több ezer eseten alapuló sokévi gyakorlat bizonyítja, hogy a szabadotoknak megfelelő munkahelyet találni — ez jelenti a legnagyobb segítséget Ehhez főképpen a nagyüzemekben van szükség egyfajta társadalmi pártfogói hálózat kiépítésére, amely a zökkenőmentes beilleszkedést a szabad élet sokfajta köznapi gondjának megoldását segíti. Nagyon fontos láncszeme ez a megelőzésnek, elvégre egy pillanatig sem mindegy: miképp fogadja az új munkahely, illetve a munkaadó révén a társadalom a korábbi életvitelükkel szakítani próbáló, börtönből szabadult korábbi elítélteket

Az igazságügyi szakemberek joggal hívják fel a figyelmet arra, hogy a szabadulás utáni első munkahelyen fokozott figyelmet kell fordítani minden pártfogoltra, mert az első kudarcok, esetleg a munkaalkalom elvesztésével megszűnhet az amúgy sem túlságosan erős erkölcsi tartás.

„Szégyelltem magam" — mondják a legtöbben a visszaeső pártfogoltak közül, akik sok esetben azzal magyarázzák" lejtőre csúszott" magatartásukat, hogy munkahelyükön gúnyolták, megvetően kezelték őket múltjuk miatt, így aztán elkeseredésükben odébbálltak. Innen pedig már csak egy lépés a törvényszegésig, hiszen pénzük nem lévén, elöbbutóbb újabb bűncselekményekbe keverednek. Más esetben arra hivatkoztak a megkérdezettek. hogy a rendelkezésükre bocsátott munkásszállón senki sem akart velük közös szobában lakni; hogy nehéz kitérni az esténkénti poharazgatások elöl, s őket az ital rendszerint a bűnbe sodorja.

Az utógondozással, a pártfogói felügyelettel foglalkozó szakemberek tapasztalatai szerint, különböző beszélgetések és felmérések adataiból megállapítható, hogy mind a börtönből frissen szabadulok, mind a visszaesők jól tudják: tetteikért elsősorban maguk felelősek.

De egyben azt is tudják, érzik, hogy az önbecsülés alapját, a tisztességes emberi élet iránti igényt, a bizonyítás vágyát csupán szűkebb környezetük, az előítéletek nélküli társadalmi támogatás keltheti fel bennük.

17