A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-10-02 / 40. szám
Hallottuk- olvastuk-láttuk HANGLEMEZ Macska az úton Nem könnyű néhány sorban bemutatni és értékelni egy nagylemezt, hogy mégis vállalkozom rá, annak csupán egy oka van: szeretném ha minél többen felfigyelnének a KFT zenéjére. A Korlátolt Felelősségű Társaság, ahogy a négy fiatalember nevezi magát, az utolsó — mellesleg nem éppen színvonalas — táncdalfesztiválon tűnt fel és aratott sikert. Könnyű dolguk volt — jegyezhetnénk meg epésen, az együttes első albuma azonban kézenfekvő bizonyítéka, hogy nem csupán a gyenge mezőnyből valamicskét kiemelkedő, a többitől kevéssel jobb teljesítményt díjazta a bíráló bizottság. Merem állítani, hogy a KFT magyar viszonylatban valóban utolérhetetlen a maga választotta stílusban. Első nagylemezüket hallgatva önkéntelenül is a Beatles kristálytiszta dalai rémlenek fel. Szövegeik pedig megújhodást hoznak a magyar könnyűzenébe: a semmit fájdalmasan megéneklő falvédőszövegek sokaságában megváltó a KFT valamennyi szava. Ez az együttes szakított a nagy ál„sorsproblémák" dalba szedésével, ehelyett a mindennapok legszürkébb, egyben legvalósabb életképeit fogalmazzák újra — rájuk jellemző groteszk módon. Dalaikban görbe tükröt tartanak korunk embere elé, hogy az döbbenten kérdezze: „Ez lenne az én pofám 7'. A KFT szövegei nem egysíkúak, céljuk nemcsak — az első hallásra is nyilvánvaló — szórakoztatás. E mögött, illetőleg alatt, a mélyben még valami rejtőzik — erős társadalombírálat. Ez a kritika azonban nem a politikai apparátust célozza, hanem a társadalmat alkotó — s így annak árnyoldalaiért egyedül felelős — embereket, ill. embertípusokat. A lemez dalait nehéz rangsorolni, néhány azonban mindenképpen a többi fölé emelkedik : a címadó Macska az úton, az allegorikus Ugatnak a kutyák, az operettparódia Jójszakát, s mindenekelőtt a kimondhatatlanul igaz Szép szolidan. Befejezésként elmondhatjuk, hogy ez a zene és ezek a szövegek iegalább annyira mentesek a giccses sallangoktól, az előírt uniformistól, mint amennyire meztelenek a lemez borítóján kuporgó „korlátolt felelősségű" fiúk. Fehér Péter A Leningrádi Dixieland A közelmúltban került szaküzleteinkbe az immár Európa-szerte jól ismert leningrádi dixieland-együttes albuma, amely a szovjet Melogyija vállalat és a mi OPUS-unk közös gondozásában jelent meg. A leningrádi dixieland-együttes az ötvenes évek végén alakult meg és krónikájukban az 1962-es esztendőt úgy jegyezték fel, mint a népszerűségük kezdetének évét. A hatvanas évek sorozatos sikereket hoztak a számukra. 1966- ban Leningrádban, egy éwel később Tallinban, majd nálunk, Prágában kaptak díjat a nemzetközi jazz-fesztiválokon. Szerepeltek már Budapesten, Berlinben, Szófiában és Varsóban is. Ma a Leningrádi Dixieland a Szovjetunió egyik legnépszerűbb és legszínvonalasabb jazz-együttese. A hattagú együttes a következő felállításban játszik: Alekszandr Usziszkin — klarinét, Edvard Levin — zongora, harsona, Borisz Jersov — bendzsó. harsona, Jurij Mirisnyicsenko és Vlagyimir Voronyin — trombita és Alekszandr Szkripnyik — ütőhangszerek. Az együttes, amely jövőre ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, megalakulása óta sajátos hangzás kialakítására törekedett, s ezt az igyekezetüket siker koronázta. Sikerült a blues- és ragtime-korszak melódiáit a maguk verzióiban elfogadtatni, versenyre kelve e műfajok klasszikus előadói stílusával. Előadási módjuk, hangszerelés! technikájuk ma már annyira sajátos, hogy a jazzkedvelök néhány akkord után felismerik a kiváló leningrádi dixieland-együttes játékát. Az új lemez a leggyakrabban játszott számaikból tartalmaz remek válogatást, amely nemcsak a fentebb elmondottakat igazolja, hanem azt iš, hogy az együttes tagjai kiváló mesterei hangszereiknek, virtuóz interpretáló képességgel rendelkeznek. A lemezen — többek közt — hallhatjuk Joplin „The Entertainer" című számát, J. Oliver szerzeményét a „Dippermouth Blues"-t, „A szentek bevonulása" („When the Saints go Marchin'in") című népi dallam-feldolgozást, La Rocca „Tiger Rag" című ismert szerzeményét és a'hangulatos Haggart-számot: „South Rampart Street Parade" címmel. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Byd/enr Akik találkoztak már a Bydlení című, a lakáskultúra kérdéseivel foglalkozó cseh kiadvány valamelyik számával, gondolom egyetértenek velem abban, hogy a kiadványt a színvonalas — ilyen jellegű — folyóiratok közé sorolom. A megnevezésnél azért használok folyóirat helyett kiadványt, mivel nem periodikusan megjelenő lapról van szó; évente egyszer, esetenként kétszer jelenik meg ugyanis. A közelmúltban a hatodik számával találkozhattak az érdeklődők, s a lap szerkesztőségének jelzése alapján az év vége táján várható a következő szám. Célszerűnek tartom azt a szerkesztői gyakorlatot, amely egy-egy szám anyagának döntö többségét mindig egy-egy (fő) témakör szerint csoportosítja, gazdagon illusztrálva színes fotókkal és rajzokkal. így az előzőek során találkozhattunk már olyan számmal, amely a családi házak építésével, berendezésével, környezetünk kialakításával foglalkozott elsősorban. Egy másik szám a padlásszobák kialakításához és berendezéséhez adott ötletes tanácsokat, s ugyanígy külön szám foglalkozott a nyaralók, hétvégi házak építésével, átalakításával és berendezésével is. (S nagyon pozitívan értékelhető, hogy a lapba kerülő anyag — döntő többségében — nem a tervezöasztalról kerül egyenesen a lapba, hanem az ötlet — és tanácsadás létező, valóban „lakott" megoldások bemutatásával történik.) E mostani, legutóbbi szám pedig a kis lakások (kisméretű lakóhelyiségek), elsősorban a lakótelepi lakások berendezéséhez próbál meg ismét ötletes és célszerű tanácsokat adni, elsősorban megint csak valóban „lakott" kislakások példája nyomán. Persze a fő témakör mellett foglalkozik a lap más kérdésekkel is, így a legutóbbiban olvashatunk például a prágai barrandovi új lakótelep építésénél és kialakításánál tervezett néhány újszerű megoldásról, s megismerkedhetünk a finn bútoripar néhány új és érdekes termékével is. S ha a bevezetőben a színvonalas folyóiratok közé soroltam a kiadványt, ehhez még hozzáteszem, hogy nyugodtan besorolható a művészeti folyóiratok sorába is. Mert minden egyes számban jelentős tér jut a művészetek (elsősorban természetesen a lakáskultúrához legszorosabban kötődő képzőművészet) bemutatására is. így e mostani számban olvashatunk például az iparművészeti kerámiának a mindennapi használatban betöltött szerepéről, Jirí Kemr szobrász- és keramikusművész ezirárryú, mondhatni úttörő jellegű munkájáról és még sok egyébről. Németh Gyula KÖNYV Szabó László: A nagy temető (Plzemysl ostroma — 1914—1915) Az első világháború északkeleti küzdelmeiről az utóbbi félszáz évben keveset írtak. Feltehetően elmosódott az újabb nemzedékek emlékezetében, elmosta a második világháború. Ma már Przemysl ostromáról is keveset tud az átlagolvasó, talán többen ismerik Gyónj Géza halhatatlan katonaversét, a Csak egy éjszakára megrázó sorait. Gyóni átélte, illetve átszenvedte az ostromot is innen került hadifogságba: Idézzünk verséből: „Csak egy éjszakára küldjétek el őket: /Az uzsoragarast fogukhoz verőket. /Csak egy éjszakára: /Mikor gránát-vulkán i-zó közepén /úgy forog a férfi. mint a falevél; /S mire földre omlik, ó iszonyú omlás, — /Szép piros vitézből csak fekete csontváz." Ez a vers is érzékelteti, milyen szörnyűséges dolgok estek meg a körülkeritett Przemysl városában és várában az ostromok közepette. A Kossuth Könyvkiadó által gondozott Népszerű történelem című sorozatban Szabó László kevésbé lírikusán mondja el a történteket, ám a puszta tények vázolása még borzalmasabbnak tetszik. Szabó könyvének első részében az európai vezető hatalmak diplomáciai sakkjátszmáját követi nyomon a magyar szabadságharc bukásától az első világháború kirobbantásáig. Érdekes ez a történelmi áttekintés, mert belepillanthatunk a diplomácia boszorkánykonyhájába, ahol a „kedves" szerződő felek szinte mindig kettős játékot űztek, egy nyilvánosát és egy titkosat. Megtudjuk azt is, mennyire vigyáztak a hatalmi-katonai egyensúlyra s milyen lelkiismeretlenül áldozták fel ennek érdekében a kis nemzeteket. A könyv további részében az osztrákorosz hadszíntérrel, Przemysl városával és erőditményrendszerével, a váltakozó hadi szerencsével, egy rosszul felszerelt hadsereg szenvedéseivel, a Kárpátokban dúló harcokkal és leginkább Przemysl ostromával foglalkozik. Vázolja a városban uralkodó helyzetet, a fejvesztettséget, a katonák és a városokban rekedt civilek szenvedését, akiket éhség és betegség tizedelt. „A vár egész körzete tele volt csapatokkal, a városban ezrével tolongtak a különböző ezredekhez tartozó katonák, senki sem tudta hová, merre menjen. A napok óta éhező emberek tömegesen törtek be boltokba, lakásokba ennivalót kérni, nemegyszer rabolni. Az utcákon a polgári forgalom megszűnt, a lakosok a házakba húzódtak." A könyv beszél az osztrák—magyar felmentő csapatok kudarcáról, a véres kitörésekről, a borzalmas veszteségekről. A kétszer is körülzárt várvédők végül nem tehettek egyebet élelem és lőszer híján — megadták magukat. -Des-Innen-onnan Havas terepen, puha, felázott mezőn is biztonsággal landol — és biztonsággal startol is ilyen „kifutópályákról" — az Antonov-család turbosugárhajtásos újszülöttje. Az AN—72-es modell hét és fél tonna hasznos terhet vihet magával nagy távolságokra es nagy sebességgel tágas rakterében. Kimerítette a napi hajsza? Foglaljon helyet kényelmesen a mesterséges környezetben és lazítson. A henger alakú amerikai újdonságban dönthető támlájú kényelmes karosszék van, tisztított és illatosított levegőt kap, mennyezetén színes fények táncolnak, és a 36 csatornás magnetofon hangjából halk zene vagy vers, próza árad. Állítólag kitűnően lehet tanulni, kikapcsolódni, tűnődni, lazítani benne. Ilyen öltöztetőbabával játszottak az angol kislányok 1900 körül. 8
