A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-03 / 27. szám
Nálunk már csupán néhány vidéken őrizték meg a csodálatos harmóniával összeállított pártákat, menyasszonyi koszorúkat. Martos (Martovce) egyike azoknak a falvaknak, ahol a színes menyasszonyi koszorú napjainkig fennmaradt, bár már csak muzeális emlékként, és a folklórcsoport tagjai viselik, fellépéseiken. Viselése esküvők alkalmával századunk első évtizedeiben még általános volt. A hagyományos paraszti viselettel együtt maradt el, a második világháború előtti években. Martoson a menyasszonyi koszorút nem vásárolták, hanem otthon készítették, éspedig ügyeskezü asszonyok, megrendelésre. Az utolsó koszorú készítő aszszony Nagy Örzse néni volt, de napjainkban a rekonstruált koszorúkat Keszegh Julis néni készíti. A koszorú vázát nyers szilvafaágból képezték ki úgy, hogy azt a fej mérete szerint meghajlították és megszárították, amikoris megtartotta a formáját. A szilvafaág-vázra kerültek a színes virágok, ezeket Komáromban vásárolták. Különös ízléssel és hozzáértéssel válogatták össze a virágokat s egyéb díszeket: a búzavirágot, rózsát, rózsabimbót, gyöngyszemeket, rezgőket, a mindezeket a legtökéletesebb harmóniába ötvözve rakták egybe. Legfelülre aranyozott búzakalászsor került, amely még hatalmasabbá tette az amúgy is gazdag koszorút. A jegyeseket, mint mindenütt. Martoson is háromszor hirdették. A harmadik vasárnap délutánján a menyasszonyos háznál „virágkötés" volt. Ide jöttek a lánypajtások, fiatal menyecskék virágkötésre, vagyis a bokréták elkészítése a lakodalmas násznép részére. „Gruspánt” aranyoztak. Elkészítették a vőfély és a vőlegény bokrétáit. A virágkötés délutánján a vőlegény és a vőfélyek is eljöttek a menyaszszonyos házhoz, s a menyasszony feltűzte nekik az elkészített bokrétákat. A vőfélyek innen indultak lakodalomba hívogatni. A menyasszony pedig ekkor először rakta fel a menyasszonyi koszorút. A lányokkal, menyecskékkel így vonultak végig a falun, a délutáni litániára. Egyik oldalról a koszorúslány, a másik oldalról legjobb barátnője karolta és vezette. A koszorút másodszor esküvője napján viselte. Martoson a menyasszonyi öltözet a harmincas évek elejéig fekete volt, ehhez tartozott a színes menyasszonyi koszorú. A harmincas évek elejétől kezdve színes, főleg piros és rózsaszín brüss anyagból varrott szoknyában ment esküdni a menyasszony és ehhez is színes koszorút viselt. A fehér mirtuszkoszorú már csak a második viágháborü után kezdett elterjedni, a fehér esküvőt ruhával egyidőben. Ugyancsak hagyományos menyasszonyi öltözék tartozéka volt a tuszli, amelyet a lány csak az esküvőjén viselt. A drága feketé szőrme tuszliba három sarokra összehajtogatott zsebkendőket raktak mindkét feléről. A koszorút és a tuszlit is nagy becsben tartották. Aki csináltatott magának, az az esküvője után az első sžoba sarkában elhelyezett falitékában tartotta élete végéig. Koszorúra és tuszlira nem mindenkinek tellett. Voltak, akik másoktól kérték kölcsön. MÉRY MARGU
