A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-28 / 35. szám
küzdöttek sokan a szocialista forradalom győzelméért. Bizonyára megnézitek majd a házat, ahol annak idején Karel Čapek, meg a csehszlovák internacionalisták a Vörös Újság lapszámait szerkesztették. És tudjuk, hogy Ludvík Svoboda vezetésével itt harcoltak a csehszlovák katonák. Tisztelettel őrizzük emléküket, mert Prágáért küzdve, sokan közülük városunk népének szabadságáért ontották vérüket, itt áldozták fel életüket. Meglepetés az is, hogy tudjuk ám: Szlovákia melyik területén sikerült a Mironov-féle búzából gazdag termést betakarítani, miként működnek nálunk a szovjetbarát szervezetek, a pionírok barátságklubjai. Azután előkerül a térkép, s megmutatják, hogy Kijevben hol w » 4 található a Bratislava Szálló, a Bratislava utca, a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő, matematika-fizika irányzatú iskola. — Barátaim, ünnepeljünk együtt...! — mondja az elnök. Érezzétek magatokat köztünk úgy, mint otthon. Nem egy nap az ünnep, hanem két hét. És már kezdem érteni, hogy amikor tisztelgő látogatásunk időpontját terveztük, miért tanácsolták a kijevi filatelisták: Akkor jöjjetek, amikor a gesztenyefák virágzanak. A város 2,4 km hosszú, négysávos főútvonala a Krescsatyik nemcsak azért derűs hangulatú, mert az épületek homlokzata mutat egységes, üdítő képet: földszintjük felét természetes vörös kő borítja, a felső emeletek kerámiapalástja pedig világos. Négy, hosszú sorban, végig a Krescsatyikon, üdén, frissen virágzanak a gesztenyefák. És amikor a Tudományos Akadémia melletti, 200 hektáros botanikus kertben leülünk egy kis padra megpihenni, feleslegesnek is tartom Larissza lelkendező magyarázatát, hogy 66 parkja, 180 1ásított tere van Kijevnek, s hogy Rachael Kent, a neves, amerikai festőművész így vélekedett: sok városi parkot látott már, de parkba épített várost csak itt. Inkább azt figyelem, hogy milyen kellemetesen kedves, lágy kiejtéssel beszéli nyelvünket. Mondom is neki: Még nem beszéltünk Sevcsenkóról, az íróról, pedig szobrának talapzatáról leolvastam a verses végrendeletet, hogy. .. majdan a nagy családban, új, szabad családban, említsetek engem is meg, szíves szóval, lágyan. Érti a célzást, bizonyára mások is említették neki, hogy milyen a kiejtése, meg el is pirul egy pillanatra, de lám, hirtelen feláll, szigorúan, szinte pattogva szól: Indulás! Késni nem szabad. Indulás tovább! Hogy is késhetnénk ? Nem mindennapi az esemény: Megnyitják az Aranykaput. Az ősi Kijev védőfalaihoz tartozó Zolotíje Vorota, vagyis Aranykapu, Bölcs Jaroszláv uralkodása idején, 1037-ben épült. Boltíve fölött kis templom állt, oldalfalát a várost védő földsánc képezte. Állítólag azért temették be földdel a XVIII. században, hogy érintetlen maradjon. Később kiásták, téglákkal megtámasztották. Néhány évvel ezelőtt a krónikákban talált leírások és rajzok alapján hozzákezdtek újjá♦ építéséhez. Nemrégiben fejezték be a munkát, és most az évfordulós ünnepség egyik jelentős eseménye, hogy megnyitják. Nem tehetek róla, nekem a gyermekdalnak ez a sora jut eszembe: Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta. Dúdolom is: Bújj, bújj zöldág... Meg tervezgetem: Ugye jó cím tesz, hogy Nyitva van az Arany kapu ? Igazán kedvemre való meg az lenne, ha most nemcsak Feri barátom, meg Larissza, hanem mindenki velem dúdolná a dalocskát. Még szerencse, hogy most nem kell gyalogolni. A gyorsan suhanó autóból figyeljük: ott az Operaház, holnap ott fogjuk megnézni az Erdei dal című balettelőadást, az a furcsa, vörösfalú épület az Egyetem, az impozáns, lenyűgöző nagyságú, kupolás épület a Lenin Múzeum, holnapután oda is belátogatunk. És már itt vagyunk: Dnyeprovszkij szpuszk. Azaz, a Dnyeperi lejtő. Kiszállunk. Merre tovább? Ott a park fölé Ynagaslik a sötétszürke, gránit obeliszk, akárcsak egy figyelmezetető ujj. Odamegyünk. Ott, az Ismeretlen Katona sírján örök tűz ég, és ezt a jelképes sírt díszőrséget állva őrzik a pionírok. Az obeliszk előtt két oldalt a háború 34 ismert hősének sírja előtt, díszlépésben menetelő pionírlányok lépkednek. Nem sietősen, lassú és pontos ütemet tartva. Mindkét oldalon egyszerre, egyidőben lendítve a kart. Még a lépésük is egyszerre dobban. Ütemesen, ahogy a szív dobban. — Még néhány perc. Pontosan déli tizenkettőkor lesz a díszes őrségváltás. Az eseményre várakozók között sok a külföldi. Hallgatom kíváncsiskodó kérdésüket: Nem katonaiskolások ? Tanulók ? Pionírok ? Mi az, hogy pionír? Negyedóránként váltják egymást? Közben figyelem, a fehér szalagcsokor úgy Iebben, ahogy viselője, a szőke pionírlány lépked. Hová, merre néz ez a kislány. Csak maga elé. Bámulhatják, nézhetik, fényképezhetik, nem vet pillantást se balra, se jobbra. Harang kondul. Tizenkétszer egymás után. Elcsöndesül a nézősereg. Pisszenés sem hallik, mert a virágzó gesztenyefák őrzik a csendet, felfogják, semmivé oszlatják a város zaját. Halk induló csendül a fák mögül, de oly halkan, hogy attól jóval hangosabb a váltásra érkező csoport ütemes tépésének zaja. És nem zaj most a lányok, a fiúk tépése, hanem dallamos zene. Nem is a csoport alakzatváltozását a vezényszavak nélküli őrségváltást, a helycserét az örök mozdulatát, a tisztelgést, a parancsot, utasítást jelentő integetést, a kis vörös zászlók lobogtatását figyelem, hanem a lépések dallamos zenéjét. — Érted? — kérdi Larissza halkan suttogva. Azután ahogyan a lépések hangzanak, úgy mondja: Tisz-te-let az el-e-set-tek-nek, bé-ke az é-lők-nek ... Tisz-te-let... Bólintok, s bámulom a fölénk hajló gesztenyefa ágának szelíd, fehér virágzatát, meg arra gondolok, hogy békét akarni, békét kívánni lámcsak: lágyan hangzó, szíves szóval kell. A fehér szalagcsokros pionírlány díszlépésének dobbanása is visszhangozza: Béke kell. Ütemesen, ahogy a szív dobban. HAJDÚ ANDRÁS Jogi tanácsok Van egy Lada 1500 márkájú gépkocsim. 1982. február 2-án karamboloztam vele. 35 ezer korona kárt szenvedtem. A baleset úgy történt, hogy amikor ellenirányban közeledő más gépjárművet vettem észre, a fényszórót tompított fényre kapcsoltam át. Néhány kilométer után azonban megvilágítatlan karambolos kocsi tűnt fel előttem. Fékezni kezdtem, de a rövid távolság miatt a nyirkos és csúszós úttesten nem tudtam lefékezni és nekiütődtem a kocsinak. A közlekedésrendészeti felügyelőségen, ahol az ügyet tárgyalták, azt mondták, hogy magamnak okoztam a kárt. s nem tarthatok kártérítési igényt a megvilágítatlan karambolos kocsi vezetőjével szemben. Helyes ez az álláspont? I. S. Léva lLeviceI Levele tartalmából kitűnik, hogy közvetlenül a baleset előtt megszegte a szövetségi belügyminisztérium 1975/100. számú hirdetménye 1. szakasza 12. S-nak a vezetés sebességére vonatkozó rendelkezését, mely szerint a gépjárművezető köteles a hajtási sebességet képességeihez, a kocsi tulajdonságaihoz, a teherrakomány jellegéhez, az időjárási viszonyokhoz és más, előre látható körülményekhez alkalmazni; csak olyan sebességgel haladhat, hogy képes legyen belátható távolságra megállítani gépjárművét. A vezető által belátható távolsághoz alkalmazott hajtási sebesség csak olyan nagy sebesség lehet, hogy a gépjármű megállításához szükséges távolság ne legyen nagyobb, mint amilyen messzire a kocsi előtt lát a vezető. A közlekedésrendészeti szabályok idézett rendelkezéséből Önre nézve az a kötelesség vonatkozott, hogy a fényszóróknak tompított fényre történt átkapcsolása után úgy csökkentse a kocsi sebességét hogy képes legyen megállni az úton feltűnt akadály előtt. Akadályt pedig nem feltétlenül csak a karambolozott autó jelenthetett. Akadály lehetett járókelő vagy járókelők csoportja is, akik soha sincsenek megvilágítva, s ennek ellenére a járművezetőnek nem szabad elütnie őket. Akadály lehetett karambolozott gépjármű is, akinek vezetője a balesetnél életét vesztette, s ezért a járművet nem jelölhették meg közlekedési akadálynak. A járművezetőnek ilyen esetekben is biztonságosan meg kell állnia ilyen akadály előtt. Ebből nyilvánvaló, hogy a kérdéses közlekedési balesetet nagyobb mértékben Ön okozta magának. Ami pedig a közúti forgalom akadályaként meg nem jelölt, karambolozott autó vezetőjével szembeni kártérítés arány/agos részére támasztható igényt illeti, ennek módja attól függ, magánútról volt-e szó az ő részéről, vagy pedig egy szervezet feladatainak teljesítése során munkakötelességeit teljesítette. Minden esetben elmondható, hogy a karambolozott kocsi közlekedési akadályt jelentett az úttesten, s a közlekedésrendészeti szabályzat 29 S-a értelmében el kellett volna hárítani, vagy ha ez nem volt lehetséges, rendesen meg kellett volna jelölni. E kötelesség elmulasztása kétségtelenül a közlekedési baleset egyik oka volt. Abban az esetben, ha a gépjárművezetőt illetően magánszemélyről volt szó, a kártérítés arány tagos része közvetlenül tőle, sikertelenség esetén bírósági pereskedéssel hajtható be. Ha munkakötelességeit teljesítő gépjárművezetőről van szó, az általa okozott kárért a Polgári Törvénykönyv 421 §-a értelmében az őt alkalmazó szervezet felel. Ilyen esetben a kár arány/agos részének megtérítésére csak a szervezettel szemben tarthat igényt. A bíróságon azonban egy évi határidőn belül meg kell indítani a pert. 1982 májusában elhunyt a férjem. Házasságunkból két gyermek származott. János fiam 1979-ben három gyermeket hátrahagyva meghalt. Házasságunk alatt megboldogult férjemmel víkendházat építettünk az árvái duzzasztógát vidékén. Ezen kívül volt egy családi házunk is. melyet férjem a szüleitől örökölt. A második fiam, Péter, azzal fenyegetőzik. hogy nyugdíjasotthonba kerülök. mert ő az egész vagyon örököse. Szerinte János bátyja halott, s nekem pedig nincs jogcímem a vagyonra. Igaza van-e Péter fiamnak? János gyermekei és én nem fogunk örökölni? A. K. Dolný Kubín Fiának nincs igaza. Elsősorban meg kell mondani, hogy a férjével együtt élvezett vagyonnak egy része a házastársak oszthatatlan társtulajdonához tartozik. A házastársak vagyonjogi viszonyait a családjogi törvény rendezi, mégpedig vagyonközösség formájában. Ezt a közösséget az a vagyon alkotja, melyre a házastársak házasságuk fennállása alatt tesznek szert. Nem tartozik azonban hozzá a házastársaknak házasságkötésük előtt szerzett vagyona, sem az örökléssel vagy ajándékozással szerzett tulajdon. Az említettekből kitűnik, hogy a közösen élvezett vagyonból kizárólag a férje tulajdonába tartozott a családi ház (mivel a férje házasságuk előtt szerezte, sőt, szüleitől örökölte). A vikendház, melyet a férjével együtt építettek, valamint a közös háztartásban levő többi ingóság (az Ön személyi szükségletére szolgáló tárgyakon kívül) a házastársak osztatlan társtulajdonához tartoznak. Örökség tárgya csak az a vagyon lehet, amely halála napjáig a férjéé volt. Ezért a közösen szerzett vikendház fele, (a másik fele osztatlan tulajdon címén Öné) és az egész családi ház illette meg férjét. A Polgári Törvénykönyv 473. S-a értelmében az első csoportban a hagyatékozó gyermekei és felesége örökölnek, mégpedig egyenlő arányban. Ha valamelyik gyermeke nem örököl, annak örökösödési része egyenlő részben gyermekeire száll át Ha az Ön esetére alkalmazzuk ezt a törvényes rendelkezést, férje vagyonából egyharmad részt Ön, egyharmad részt Péter fia, egyharmad részt pedig János fia gyermekei örökölnek (mindegyikük az egésznek kilencedrészét kapja). Attól nem kell tartania, amit Péter fia a nyugdíjasotthonnal kapcsolatban mondott. Attól függetlenül, hogy Péter fiának és János fia utáni unokáinak is részük lesz a házban, a családi ház haszonélvezője továbbra is Ön marad. Dr. FEJŐ 17
