A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
Csak egy percre... Több mint harminc éve már, hogy egy. a bratislavai Krammer-dülön (a mai Kramáren) nevelkedő tízéves srác futás közben tudatosítani kezdte a mozgás örömét; ugyanakkor azonban — szigorú szülői elhatározással — hegedüiskolába is beíratták őt. PETÖCZ KÁROLY életét azóta is a zene és az atlétika megbonthatatlan kettőssége kiséri. Civilben a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának hegedűse, „mezben” viszont a bratislavai Inter atlétikai szakosztályának edzője — és a veterán korú futók legjobbja Szlovákiában. — Miként tehet évtizedeken át ilyen állandó kettősségben élni? — Okos időbeosztással. És persze mind a futást, mind a hegedülést nagyon komolyan kell venni, kiérezve egyben azt is, hogy mikor kell többet foglalkozni a muzsikával s mikor lehet több időt tölteni a futással. Eddigi pályafutásom során voltak olyan időszakok, amikor naponta tizenöt órát, vagy annál is több időt szenteltem a zenének; de voltak olyan éveim, amikor a rendszeres heged ülés mellett, nap mint nap negyven-ötven kilométert futottam edzésképpen. — El tudnád dönteni, mit kedvelsz jobban: a hangversenydobogót vagy az ugyancsak közönség előtt zajló futóversenyek pályáit? — Itt is, ott is csúcsteljesítményt kell nyújtani! Érthető, hogy a hegedülésből ezért inkább a gyakorlást, a futásból pedig az ugyancsak kisebb idegfeszültséggel járó edzéseket, illetve az egyre divatosabbá váló kocogást kedvelem. — Szlovákiában, az öregfiúk kategóriájában, a 400 méteres síkfutástól a maratoni távolságig az összes futótávon jelenleg te tartod a legjobb időket! Ez pedig azt jelenti, hogy csúcsteljesítményekre is képes vagy... — Természetesen! Különben aligha tudnám megállni a helyem a zenekarban, és edzői sikereim vagy saját futóeredményeim is gyöngébbek lennének. Tavalyelőtt kilenc, tavaly tizenöt s ez idén már ugyanennyi versenyt nyertem. — Milyen szempontból látsz különbséget a zene és az atlétika között? — Mindkettő akaraterő, egyéni fegyelem és persze tehetség kérdése. De az atlétika talán azért rokonszenvesebb számomra, mert ott külső behatások, ismeretségek nélkül mindig az egyéni teljesítmény és az edzettség a döntő, míg a zenében, sajnos, olykor szerényebb tehetséggel is dobogóra lehet jutni. — Miben látod a zene lényegét? — Egy hivatásos muzsikusnak szenvedélyesen kell szeretnie a zenét, élveznie kell a varázsát. Egy-egy jó zenekart mindig a közös munka öröme, az emberi és zenei összhang tartja egyben. Futóként, valahányszor rajthoz állok, győzni akarok. De egy-egy zenemű lelkének kibontása épp ilyen izgalmas feladatnak tűnik számomra. — Gondolom, sokat jártál már külföldön... — Hegedűtokkal a kezemben hét alkalommal voltam Spanyolországban, muzsikáltam már Svájcban, Portugáliában, Dániában, a Szovjetunióban, Bulgánában és Magyarországon is, de sportolóként is több alkalommal jártam már külhonban. — Legközelebbi kívánságod? — Minél tovább szeretnék jó egészségben, jó kondícióban maradni, mert akkor még sokáig fogok tudni hegedülni i.s, atletizálni is. (mik-) MIT JELENT EZ A SZÓ: ALMANACH? Első jelentésében: több szerző — általában szépirodalmi — műveinek gyűjteménye. A középkorban és később így nevezték azután a csillagászati útmutatásokat tartalmazó évkönyveket a kalendáriumokat Érdekes viszont a szó származása. Az arab „al-manah" „térdelőhelyet" jelentett, vagyis olyan pihenőállomást „ahol a tevék letérdelnek", ahol tehát sok mindenről szó esik a pusztaságban, a tábortűz mellett, mondhatni: vegyes témákról. Ml VOLTA KIMONÓ? Eredetileg afféle fürdőköpeny volt. A IV—-V. században, amikor házaikban még nem volt fürdőszoba, a japánok sűrűn felkeresték a közfürdőket A vetkőzés és öltözködés azonban túl sok időt elrabolt a szorgos nép fiaitól. Ezért találták ki a kimonó ősét a yukata nevű, pamutból készült köntöst amelyben az utcára is ki lehetett tépni, hiszen egész testüket takarta, mégis gyorsan le- és fölvehető volt. A császárság megszilárdulása után, 645 és 794 között az előkelőbb körökben már mind a nők, mind a férfiak a yukata díszesebb változatát a kimonót hordták, amelynek viselete mindinkább általános lett a hozzá tartozó obi elnevezésű széles övvel együtt Ez az obi azért elengedhetetlen része a köntösnek, mert a kimonó mindmáig egyetlen méretben készül, így csak a derék fölött elhelyezett hátul óriási csokorba kötött övvel lehet testhez simulóvá idomítani. (Rafináltabb japán hölgyek e művelethez néhány segédövet is igénybe vesznek.) A kimonó másik kiegészítője a zori, a kis japán papucs, amely állítólag kecsesebbé teszi a járást Bár a japán nők tipegése valószínűleg nem is annyira e papucsnak tulajdonítható, mint inkább annak, hogy a szűkre húzott kimonóban nagyokat lépni szinte lehetetlen. VAN-E RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL? Csak az van. Ami ugyanis a rózsán látható, az nem tövis, hanem tüske, s e kettő korántsem ugyanaz. A tüske könnyen leválasztható felületi képződmény. A tövis viszont szúrószervvé átalakult ág vagy levél, amely csak nehezen távolítható el a növény száráról. A rózsával ellentétben tövises növény például az akác és a galagonya. KIK FÜRÖDNEK A STRANDON? Megfigyelés dolga csupán, hogy összeállíthassuk a szabadban való fürdés szerelmeseinek listáját Kik és miért szeretik a strandok vizét? Hogyan, mikor és hányszor mártóznak meg nyáron a hűsítő vízben ? Ebből a szempontból több kategóriát különböztethetünk meg. Három éven aluliak: elsősorban a strand sekély és melegebb vizében lubickolnak. Szülői felügyelet szükséges. Szeretik a vizet, de félnek is tőle. Lassan barátkoznak a stranddal, de később nehéz őket kihúzni a vízből. Általános iskolások, úgy tízéves korig: Reggel az elsők között rohannak a vízhez, a vajas kenyeret vagy szendvicset is ott fogyasztják el. Általában este „kifagynak" a vízből és dideregve rohannak öltözködni. A húsz éven aluliak: főként ismerkedésre, barátkozásra használják a vizet és bemutatják úszótechnikájukat Számukra a vízben mindenki „te" és „szia". Az „aligmúlt" húszévesek hároírkzor, négyszer jót úsznak és azután labdázás, két kapura fejelés a füvön vagy rádiózás, magnózás A háromikszesek, a fiatal szülők csoportja egyet úszik ebéd előtt, egyet ebéd után. A parton inkább újságot képes hetilapot, könyvet olvas, rejtvényt fejt és napozik. Ismertetőjelük egy fokkal barnábbak a többieknél. A negyvenévesek nem fürödnek mindennap. Ha szél fúj, már menekülnek árnyékos helyre. A gyerekeket távolabbról irányítják. Gyakran találkozni velük a büfé előtti hosszú sorokban sörre várva. Az ötven éven felüliek elvi okokból mennek le a strandra. „Kell egy kis mozgás" és különben is divat a strandolás. ott találkozhat az ember olyan ismerősökkel, akiket már régen látott és esetleg olyan vezetőkkel, akikkel ott fesztelenebből megbeszélheti a hivatali, munkahelyi dolgokat Különben — szerintük — minden strand — „egy nagy lavór, ilydt odahaza is találok kicsiben!" Az idősebbek akik elsétálnak a strand felé és mély sóhaj fakad fel a fiatalok láttán, akik meggondolatlanul szaladgálnak, felhevülten ugranak a vízbe és nem gondolnak arra. hogy nekik is lehet majd egyszer köszvényük s őket is kínozhatja reuma. Akiket nem soroltunk egyik kategóriába sem, azok a kivételek. Ők is sokan vannak nyáridőben a strandok körül. (kanizsa) KI TALÁLTA FEL A TEJSZÍNHABOT? Az 1775-ben született Domenico Barba ja. A kalandos életű férfiú pincérként kezdte a pályáját majd cirkuszigazgató és játékklub-tulajdonos lett, később kora rettegett operai diktátora. Számos érdem fűződik a nevéhez:például ő rendelte az első darabokat Rossinitől, Donizettitől, Bellimtől, Webert is ő biztatta az Euryanthe megírására. Az operatörténetben mégis kisebb híre van, mint a konyhaművészet történetében, amely természetesen nyilvántartja, hogy ő kísérletezett először — szintén sikerrel — tejszínből hab verésével, 1796-ban. Ml AZ ACHILLESSAROK? Achilles-saroknak valaki sebezhető pontját nevezik. A kifejezés egy ógörög mondára utal, amely szerint a trójai háború legvitézebb harcosává vált Achillest (görögösen: Akhilleuszt) anyja, Thétisz tengeristennő fejjel lefelé bemártotta az alvilági Sztüx folyóba, hogy testét sebezhetetlenné tegye. Sarka azonban, amelynél fogva tartotta, sebezhető maradt s ott is érte Parisz nyila, ami a hős halálát okozta. Bár a szólás csak Achilles nevét őrizte meg. más regehősöket is ért hasonló balszerencse. A germán mitológia Siegfridje például sárkányvérben fürdőit meg, hogy sebezhetetlenné váljon. de fürdés közben észrevétlenül egy falevél hullt a lapocka tájára, s ahol e levél a bőrére tapadt, sebezhető maradt Tehát csak a véletlenen múlt hogy az ember érzékeny pontját Achilles-saroknak nevezzük, s nem Siegfriedlapockának. Numizmatika Görög érme i. e. 500 körül Görög érmék A görög hajósok az i. e. 8.-7. században a földközi tengeri kereskedelemben vezető helyet vívtak ki maguknak. A kialakuló és mindlobban fejlődő kereskedelem általánosan elismert fizetési eszközt kívánt, így született meg az i. e. 7. században az ezüstből kivert érme — pénz. Egyesek szerint Pheidon argosi király volt az érme feltalálója. A legrégebbi érméket csak egy bélyeggel verték. A nyers fémdarabot az üllőn levő négyzetes csapra tették és ráverték a bélyeget az előlapjára, miáltal az üllőnek a hátlapra benyomódó négyszegletes csapja egy beütött négyszöget, az úgynevezett gaudratum incusom-ot hozta létre. Az első érméket a legrégibb időben olyan finomságban verték, amilyenben csak előállíthatták (0,97 %) s egyáltalán nem adtak hozzájuk más fémkeveréket. A görög érmék közül a vert ezüst érmék 25—30 mm átmérőjűek, az arany érmék viszont valamivel kisebbek voltak. Ritkán található rajtuk értékjelzés, súlyuk és finomságuk állandó volt. A görög városok kisebb súlyú ezüstpénzeket is verhettek, amelyek a mindennapi árucserét szolgálták. A nagy görög városok mindjárt a kezdetben két bélyeggel verték érméiket, az előlapon domborúan a hátlapon bemélyítve. Ezeket bevert érméknek — numiciusoknak hívták. A bélyeg alakját javarészt az állatvilágból (később isten és emberalakok) veszik. Milétosz, mint a korai görög gyarmatosítás központja, egyike volt azoknak a görög városoknak, ahol a pénzverés legkorábban indult meg. Az érmék lapján oroszlánfej, a hátlapján pedig hajóorr, volt jellemző, amelyek a város katonai hatalmát és kereskedelmi fejlettségét érzékeltették. Korinthoszi pénzeken jelképként a Pegazust, az egekbe szálló lovast választották. Az athéni pénzek az egyik oldalon Athéné képmását, a másik hátlapon a városvédő istennő szent állatát a baglyot ábrázolták. Athéné a városias életmód, az ésszerű munka jelképe és védelmezője. Az érméket nem mindig csak fizetési eszközökként használták. A görögök Karthágó feletti nagy győzelmük tiszteletére győzelmi emlékérmet készítettek. II. Fülöp a görög világban elsőként aranyból verette saját képmásával díszített pénznemeit. A görögök nemcsak az érem feltalálásával, hanem művészi kivitelezésével is hozzájárultak a numizmatika fejlődéséhez. Pápay László Foto: D. Majd a 22
