A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-21 / 34. szám

készíti klumpáit, vagy ahogy ő mondja, „klompjes"-eit. Régebben minden tájegységnek megvolt a maga színe: vásárok alkalmával a piros, a zöld, a kék, a sárga, a barna, a fekete facipőről hamar meg lehetett tudni, ki honnan, melyik vidékről jött. Mert a facipőt a falusi népen kívül a gyári munkásság is viselte. Nem úgy, mint erre mifelénk. Itt jobbára csak a nádvágók húzták a lábukra, míg Hollandiában manapság olykor még a miniszterelnök is hordja. Mert miközben az amszterdami csatornák, a grachtok világában hajókázunk, az idegenvezető a leggazdagabbak által lakott utca, a Herengracht 502. számú házára mutat: „Itt lakik a város polgármestere, de nincs otthon, mert nem látom a facipőjét az ajtó előtt." Mint később kiderült, az idegenvezető nem viccelt, a polgármester valóban fekete facipőt hord. Ellenben, hogy rajta kívül hord-e valaki facipőt Hollandiában, azt nem tudom, mert egyetlen ember lábán sem láttam. Igaz, azt mondják, jobbára a rendes cipő fölé szokták felvenni, lucskos, esős időben. Annyi viszont bizonyos, hogy a turisták hada előszeretettel vásárolja, bár nem valószínű, hogy mondjuk a japán vagy amerikai ezt viseli majd odahaza. Viszont, ha már vett egy mini szélmalmot, miért ne venne egy facipőt is. Nem egy párat, egy darabot: így is árulják.

Akárcsak a sajtot — szeletenként. Elvittek a híres sajtváros, Edam közelében levő egyik falucska sajtkészítöjéhez. Előbb a tulajdonos arról mesélt, hogy hazájában a legnagyobb a világon az átlagos tejhozam, hogy az ötmillió holland tehén évente 11 millió liter tejet ad, amelyből egyebek mellett 182 ezer tonna vajat és 435 ezer tonna sajtot készítenek. Ő ennek itt csak elenyésző részét állítja elő, bár mindig többet és többet termel, hiszen az igények nagyok. A középkorú tulajdonosnő mondja, hogy negyvenhárom féle sajtot készít, bár naponta nagy mennyiségben csak a parasztsajtnak nevezett készítményt csinálja. Ezt a környékbeli gazdáktól naponta frissen vásárolt lefölözetlen tejből készíti. Még az ittenihez hasonló 1500 falusi kisüzem működik, ahol mindenütt állami kereskedöjeggyel ellátott sajtot állítanak elő. Bemutatja azt is, hogy a kereskedők hogyan vizsgálják meg a kerek sajt minőségét: hosszú, üreges csövet szúrnak a sajtba, azt megforgatják, s a kivett vékony hengerkét ízlelgetik, nézegetik, szagolgatják, ellenőrizve, hogy elegendő száraz, zsíros-e, megfelelő-e az illata.

Gyémántköszörülés, facipő és sajtkészítés. Jellegzetes, élő mesterségek, iparágak ezek, bár Hollandiára ma már nem annyira jellemzőek. Hiszen a nemzeti jövedelemnek a mezőgazdaság csupán a tíz, míg az ipar negyvenkét százalékát adja. Bár az utóbbi években, évtizedekben egyre nagyobb területeket igyekeznek elhódítani a tengertől — 9 ezer négyzetkilométert csapoltak le, szárítottak ki már eddig —, mégis kevés, hiszen Európa legsűrűbben lakott országa Hollandia: helyenként 1100 ember is él egy négyzetkilométeren.

Nos, ez a világkereskedelemben vezető helyet elfoglaló ország kinin- és műselyemgyártásáról, vegyiparáról, virágkertészetéről, acél- és hajógyártásáról, nehéziparáról is híres, ezekben vezető szerepet játszik Európa s néhány esetben a világ gazdasági életében. S van itt még egy fontos számadat, amit érdemes leírni: a munkaképes lakosságnak 37 százaléka dolgozik az iparban és 30 százaléka a szolgáltatások területén. Érdekes arány. Persze, ebbe a harminc százalékba beletartoznak az országban már szép számban élő vendégmunkások is, akiknek nagy része az egykori holland gyarmatokról vándorolt be, de jöttek Törökországból, Spanyolországból, Itáliából, Görögországból, a Távol-Keletről — innen elsősorban nők egy teljesen másfajta iparág felélénkítésére —, valamint Fekete-Afrikából. Hívták őket, jöttek, mert az iparnak szüksége volt a hollandok számára nem eléggé attraktív, nehéz, piszkos fizikai munkát elvégző munkás kezekre. Elsősorban a szolgáltatásokban tudtak elhelyezkedni. Aztán most, hogy a takarékosság jegyében az üzemek, gyárak, munkaadók egyre nagyobb számban bocsátják el alkalmazottaikat, elsősorban a színes bőrű vendégmunkások kerülnek az utcára. Az óhazába már vissza nem térhetnek — többségük már holland állampolgár — az új hazában pedig nem szívesen tűrik meg, sőt, a legszívesebben kiebrudalnák őket a határokon túlra. A munkanélküliség, kilátástalan helyzetük az utcára löki őket, s bizony a lopás, betörés, rablás, késelés, verekedés, garázdálkodás meglehetősen gyakori körükben. A holland őslakók, akik korábban fűt-fát ígértek a vendégmunkásoknak — csak söpörjenek helyette utcát, vezessenek villamost, mossanak autót, tányért, vécét, dolgozzanak olajos gépen — már nem hajlandók semmit sem tolerálni. Indulataik megnyilvánulásai már szinte minden incidens kapcsán a fajgyűlölet határát súrolják, vagy kimerítik annak fogalmát. Egyre sokasodnak a vendégmunkásokkal kapcsolatos problémák, hiszen a fizikai törvényszerűség alapján a reakció ellenreakciót szül. S az egyébként is forró vérmérsékletű színesbőrüekre ez duplán érvényes. Bárkivel is beszéltem Hollandiában és bármi is volt a kezdeti téma, mindig a vendégmunkásoknál lyukadtunk ki. Pontosabban, a hollandok magukból kikelve szidták a színesbőrű vendégmunkásokat, én pedig megpróbáltam védeni az embert. Mert az egykori gyarmatosítók szemében a vendégmunkás csak idegen, jövevény.

ZOLCZER JÁNOS

A szerző felvételei

Emberi sorsok

NEHÉZ KORSZAK

Merev tekintetű, agresszív kisiskolások, csavargó kamaszok, a fiatalkorúak bírósága előtt álló tizenévesek — kétségbeesett apák és anyák .. . Hol rontották el, hogyan segíthetnének? Hogyan neveljenek „boldog gyerekeket"? A sok fiatalt és még több szülőt érintő gondokról a bírósági szakértőként is működő pszichológussal munkahelyén: a nevelési tanácsadóban beszélgettünk..

— Boldog gyermek. Vajon mit jelent ez ön szerint?

— Szerintem az a gyerek boldog otthon, aki azért született a világra, mert szükség volt rá, mert a szülei úgy gondolták, hogy a kapcsolatukba kell még valaki, ezért akarták, hogy megszülessen.

— A gyermekpszichológus gyakran találkozik „felesleges gyerekekkel"?

— Aggasztóan sokszor. Igaz, a szülők ezt még itt a tanácsadóban, a pszichológiai rendelésen sem mondják ki, de otthon annál jobban éreztetik gyermekükkel, hiszen alig-alig van hozzá egy jó szavuk, a gyermek minden közeledésére idegesen, türelmetlenül válaszolnak. Általános tapasztalat, hogy az a szülő nem tud beszélgetni és szóba állni a gyerekével, akinek kevés a köze hozzá.

— Tehát a gyerek és a szülő közötti függőség igazi alapja a szeretet?

— Igen. Egy gyerek mindig a szeretet szálán kötődik anyjához, apjához. Akkor boldog, ha biztosan tudja, hogy ez a szál sohasem szakadhat el. A család jó együttélésének betonszilárd alapja ezért az érzelem.

— Sajnos, itt a nevelési tanácsadóban vagy a gyermekgyógyászati klinikák idegosztályain mégis eléggé gyakran találkozni boldogtalan, olykor nyílt személyiségzavarokkal küszködő gyermekekkel... Vajon mi lehet e gyermekkori boldogtalanság oka? Az alkohol, a válások, a verés?

— Többnyire igen. Főképpen ami az italozást illeti, hiszen alkohol közelében valóban nem lehet boldogság. A válást illetően már kissé más a véleményem. Egy bontóper társadalmi vagy emberi szempontból okvetlenül kudarc, az adott helyzetben többnyire mégis megoldást jelent, hiszen a szülők sok esetben csak megromlott házasságuk felbontása után tudnak valóban megfelelően foglalkozni a gyerekükkel. A bírósági tárgyalótermekben sok esetben az is kiderül, hogy a válást megelőző időszakban a gyerekek többsége valóban nehéz időszakot él át, úgyhogy szinte megváltás számukra, amikor nyugodtabb környezetbe kerülnek vagy amikor a másik szülő, a gyermekelhelyezési perek láthatási óráinak megfelelően, csak nekik szenteli idejét.

— A verésről vajon mi a szakember véleménye ?

— Manapság már ritkábban fordul elő, mert sok szülő a saját gyermekkorán okulva nem tartja helyes módszernek. Itt az állandó, olykor-olykor oktalannak tűnő verésre gondolok, mert az tulajdonképpen érthető, ha egyegy szülőnek kétségbeesésében, jogos felháborodásában, bizonyos indulati helyzetekben elszalad a keze... Persze, nagy gyerek esetében már komoly drámának kell feszülnie a jól együtt élő szülő és fia vagy lánya között, hogy a pofon érthető legyen.

— Gyakran vitatott kérdés, vajon szülő és serdüttebb gyermeke között baráti kapcsolatnak kell-e lennie ?

— Véleményem szerint az apa elsősorban apja, az anya pedig anyja legyen a gyerekének. Ebbe a viszonyba azonban számtalan baráti szálnak kell szövődnie, de amolyan

ha verság sohasem szövődhet szülő és gyermek között, mert a barátságnak ez a típusa az emberi kapcsolatok más szférájába tartozik. Ha valaki ilyen értelemben akar a saját gyermekének barátja lenni, úgy ebbe a kapcsolatba többnyire rengeteg őszintétlenség vegyül. Arról nem is beszélve, hogy a szülő — megfelelő érzelmi alapokon álló családi körben — sokkal több lehet mint egy barát, feltéve, ha szavának súlya van.

— A kamaszkor különösen nehéz időszak egy-egy család életében. Miért?

— A kamasz kezdi saját szemmel nézni a világot. Gondolom, a gyerekével jó viszonyban lévő szülőnek nincs nagyobb öröme annál, mint amikor ez a folyamat elkezdődik. Persze, a tizenéves már nem azt visszhangozza, amit az apja vagy anyja mond, hanem saját véleménye van, ami esetleg súrlódási felület, ütközőpont lehet a felnőttek és a gyermekek közötti kapcsolatban. Sok családban ugyanis mindmáig tartja magát az a tekintélyelv, miszerint: „a gyerekeknek hallgass a neve"...

— Eszerint a gyerekeknek nem szabad korlátokat szabni, s akkor boldogok lesznek?

— Nem! Korlátok vannak és kell is lenniük. A nevelés művészete épp abban rejlik, hogy el tudjuk dönteni: mi a jogos és szükséges korlát és mi nem az.

— Mit tehet a szülő, ha gyereke csavarogni kezd, esetleg rossz társaságba keveredik ? Képes a család ellensúlyozni az efféle kétes barátságok vonzását?

— Megfelelő neveléssel, családi légkör kialakításával elejét kell venni annak, hogy a kamaszkorú gyerek galerik vagy kétes hírű haverok barátságát válassza. Ha mégis nem kívánatos módon alakul a gyermek sorsa, azon már csak szülői és társadalmi összefogással lehet segíteni. Az apa, az anya, illetve a pszichológus, a jogász és a pedagógus együtt ugyanis könnyebben tudja kibogozni a családi nevelés összekuszálódott szálait. Viszonylag könnyű a dolguk, ha a családi ellenségeske dés, a megromlott kapcsolatok mögött megkeseredett szeretet húzódik, mert az ilyesmit megfelelő rávezetéssel elő lehet bányászni. Van azonban olyan eset is, amikor a szülőt kénytelenek vagyunk kihagyni a terápiából, s arra törekszünk, hogy a gyerek képes legyen elviselni a családját. Különösen nagyobb kamaszokkal fordul elő, hogy számukra már teljesen közömbös a szülő. Ilyen esetben különösen nehéz a megromlott kapcsolatok helyreállítása.

— Vélt vagy tényleges nevelési problémák esetén hová fordulhatnak tanácsért a szülők — vagy akár a felnőttesebb gondolkodású gyerekek ?

— A járásszékhelyek mindegyikében, de több nagyobb városban is működik nevelési tanácsadó, ahol több szakember is dolgozik, hogy minél jobb és gyakorlatiasabb felvilágosítást, útbaigazítást tudjunk adni mind a nevelési, mind a gyermek-pszichoterápiás kérdésekben.

— Végül: a boldog gyermek nevelésének vajon van-e receptje?

— Van! Tiszta szívből, de józan érzelmekkel kell szeretni gyermekeinket.

17