A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-08-21 / 34. szám
— Nagyon szépen köszönöm a meghívást, kolléga úr, sajnos holnap estére már elígérkeztem. — Gondolhattam volna, hogy visszautasítja ... — jegyezte meg Seres ironikusan. — Ezúttal nem viccelek. Komolyan elígérkeztem. Ha akarja, be is bizonyítom. — Nagyon sajnálom ... hiányozni fog közülünk .. . — Én is sajnálom, mert jó alkalom lett volna arra, hogy megnézzem és lássam a csodalakot, amiről legendákat beszélnek ... Valóban igaz, hogy fürdőmedence is van a hallban? — Fürdőmedence? Ugyan! — legyintett lekicsinylőén a doktor. — Az csak olyan, olyan nagyobb méretű kádacska, süllyesztett, persze ... — tette hozzá szerénykedve. — Egyszer okvetlenül megnézem. — Én pedig örömmel várom a látogatását, kis kolléganő ... Hát akkor... elnézést a zavarásért, viszlát! — Az ajtó előtt Pálosnéval találkozott össze. — Éppen most emlegettük a nénit, tessék befáradni, ott van a doktornő. Pólosné erélyes kopogás után belépett a szobába. — Jó napot! — köszönt fagyosan. Arcán nyoma sem volt a jól ismert kedvességnek, mosolynak, mint annak idején, amikor a doktornő nap mint nap megállt az ágya mellett és érdeklődött a hogyléte felől. Mintha kicserélték volna. — Jó napot. Pálos néni, üdvözlöm! — pattant fel a helyéről Ibolya. Különös, soha nem érzett izgalom hatalmasodott el rajta. Nem csoda, hiszen annak a férfinak az édesanyja állt előtte, akit szeretett. — Tessék helyet foglalni! Pálosné ha lehet, még fagyosabban szólt, mint az imént. Az arca is olyan volt, mint a kődarab, kifejezéstelen. — Köszönöm, állva is kibírom! — Csak nincs valami baj az egészségével. Pálos néni? — kérdezte Ibolya rossz előérzettel és sejtéssel a hangjában. — Azzal nincs... az egészségemmel nincs semmi baj, hál istennek. — Az a fontos, Pálos néni, az a fontos... — jött zavarba Ibolya, pedig ritkán szokott. Különös feszültséggel telt meg körülöttük a levegő. — Hát akkor tessék már elárulni: minek köszönhetem a látogatását! — Nem lesz abban köszönet, doktornő! — Ez már egészen- fenyegetően hangzott. — Nem bizony, nem lesz benne köszönet! — Nem értem, miről van szó ... — mondta Ibolya, pedig most már sejtette, honnan fúj a szél. Gépiesen nyúlt a cigarettáért. — Rágyújtok, ha nem zavarja... — Enyhén megremegett a gyufát tartó keze, pedig most már minden idegszálával arra törekedett, hogy megőrizze a nyugalmát. — Megszoktam. A fiam is füstöl, mint a gyárkémény. — Tényleg nem ül le. Pálos néni? Tessék! — Nem. — Akkor talán ... megkínálhatom egy pohár üdítővel? — Nem élek vele. Most már Ibolya is megkeményedett. Semmi értelme tovább kerülgetni a kérdést, dűlőre kell vinni a dolgot. — Megmondaná végre, hogy milyen ügyben keresett fel? — kérdezte Ibolya tőle szokatlanul nyers hangon. — Meg hát! — rántotta meg erélyes, kemény mozdulattal álla alatt a fejkendője két csücskét. — Azért jöttem. — Tessék, hallgatom! — Hagyja békén a fiamat! — mondta ki most már Pálosné keményen jövetele céljának a lényegét. — Milyen értelemben gondolja. Pálos néni? (Folytatjuk) A csalogány Moyzes Ilona Ablakom nyitom, űzzem el végre, űzöm a csendem, nézek az égre. Ablakom nyitom, kinézek rajta, csudaszép fáim sötét takarja. Érintem ujjal, finoman, alig bársonyt tapintok, éj lepedőjét. Éj lepedője, fekete bársony, a fűben álom. Ablakom tárom; egy bokor alján, levelén, ágán madárszív piheg, madárszív árván, egy bokor ágán. A csalogányomnak apróka torka égi csatorna : Mélytüzű gyémánt hullását hallom, pereg a gyöngyszem, pattog alatta éj lepedője, fekete bársony. A csalogányomnak csattog a hangja, csodákat művel, gyémánt záporoz, fényes az éjjel. Picinyke torka, égi csatorna, az egész világ felébred tőle s átkozott csendem megszalasztotta. Ámulatában szellő a kőre ül pihenőre. Előrehaladott állapot Csontos Vilmos Minden kényszer nélkül Elperegtek a percek, órák, s a napok. Lehullottak a morzsák asztalomról. Becsapódtak az ajtók mögöttem. Odafagytak a tél küszöbére lábnyomaim. — így jöttem. így megyek tovább. Dalnak, vágynak, álmaimnak, Estéli harangszó csilingel csendet. — Előrehaladott állapot — mondja az orvos. — Öregség — tudja a család. Én mit mondhatok ? Papírt teregetek asztalomra: Szeretnék meghazudtolni mindent! 11
