A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-07 / 32. szám

Új könyvek Szentpétery Ádám grafikája járásoknak) szemmel láthatóan semmi foga­natjuk nem volt, hiszen 1933-ban — amikor a múzeumot abból az egy helyiségből is kilakoltatták — már a somorjaiak lokálpatri­otizmusára voltak kénytelenek nyomást gya­korolni a szervezők. Olvassuk el együtt a rövid hirt: „Pozsonyba kerül a Csallóközi Múzeum ? A néhány évvel ezelőtt alapított és azóta is oly szép működést felmutató Csallóközi Múzeumegyesület ingóságai ezidőszerint a somorjai városháza egyik földszintes, a cél­nak egyáltalán nem megfelelő helyiségben vannak elhelyezve. Miután a járási hivatal elhelyezésével kapcsolatban a régi városhá­zát részben átépítik, a Múzeum helyiségét is sürgősen ki kell üríteni, új helyiséget azon­ban a vezetőség mindezideig nem tudott szerezni. A Csallóközi Múzeum Csallóköz egyetlen tudományos magyar intézménye, amelynek összegyűjtött anyaga már eddig is rendkívüli értéket képvisel. Amennyiben a vezetőség rövid időn belül nem tudná meg­oldani a helyiség kérdését, úgy nincs kizár­va, hogy a Múzeum Pozsonyba kerül amely­nek hivatalos körei készséggel gondoskodnak a tudományos célnak megfelelő, kitűnő he­lyiségekről" (CS. H. 1933. 4. 30., 3. o.). Alig telt bele egy hónap, és már „hatott" is az újságcikk: „özv. Rock Emőné egy három helyiségből álló, külön épületrészt bocsá­Bohony Ernőnek hívják a Köztársasági Ér­demrenddel kitüntetett ízig-vérig pedagógust, aki Kodály Zoltán zeneelméleti módszerének követője és megvalósítója volt. Közel fél évszázados pályafutása alatt a Bodrogközben ezrekkel ismertette meg a zene varázsát Megvásárolta, összegyűjtötte a kör­nyéken talált régi és használhatatlan hangsze­reket, majd megjavítva a fiatalok kezébe adta őket s szívükbe lopta velük a muzsika és a dal bűvöletét varázsát — Nem volt nagyobb örömem annál — vallja önmagáról —, mint amikor a faluról jött pici gyerekeket megtanítottam hangszeren játszani; amikor belefújt a trombitába valame­lyik, és az arca ragyogott a boldogságtól. A zeneoktatásban kifejtett önzetlen munká­jáért sohasem kapott fizetséget, sem munka­társaitól elismerést De nem is ezért tette, meg úgysem tehetett volna pénzzel honorálni azt a számtalan órát amit a közösségnek áldozott fel szabadidejéből, sem az éjszakákba nyúló, sőt reggelekig tartó fáradságos hangszerjaví­tást kottaírást és a próbákra tartalékolt türel­mét energiáját... De amikor a karmesteri pálca intésére megszólalt a zenekar különböző tott" a múzeum rendelkezésére (Cs. H. 1933. 6. 4., 2. o.), ahol a berendezett kiállí­tást a következő év májusában meg is nyitot­ták a nagyközönség előtt. A problémák per­sze korántsem oldódtak meg végérvényesen! Császár István jó egy év múlva arról tudósít, hogy a gyűjtemény egy része visszakerült a városházára, s így a Röck-féle épületnek csak két szobájában van a nagyközönség számára is hozzáférhető kiállítás (aranyászat, halászat, céhek). írása végén ő is megjegyzi, jó lenne, ha a város a múzeum megfelelőbb elhelyezéséről gondoskodna (Cs. H. 1934. 7. 22., 1-2.0.). Két év sem telt bele, s már újra költözköd­­niök kellett: „a református templom első emeleti padlásán és tornyán" lévő három nagy helyiségbe (Cs. H. 1936. 2. 9., 3. o.), amelyek azonban még egy komolyabb tata­rozást is megkívántak. Mindenesetre igaza van a cikkírónak, amikor „Szlovenszkó egyik legérdekesebben elhelyezett múzeumának" mondja a somorjait. Ez sem tartott sokáig, hiszen 1938 nyarán — a fogyasztási szövet­kezet termében kiállított zoológiái gyűjte­ménnyel — az állandó kiállítás (gyakorlatilag hasonló tematikai összetételben mint 1934-ben) a római katolikus plébánia épüle­tében nyílt meg, s rpinden valószínűség sze­rint ott is maradt a háború végéig. Ezek után joggal kérdezheti az olvasó: rendezvényeken, kárpótlást érzett a sok-sok fáradozásért Amikor diákként a nagykaposi mezőgazda­­sági technikumba kerültem, ismerkedtem meg Bohorry Ernő tanár úrral. Az általános iskolában elég gyenge voltam kémiából és fizikából. Csodák csodájára itt a legjobbak egyike lettem. Bohony Ernő egyedi és utánoz­hatatlan logikán és egyszerűségen alapuló módszerrel oktatott És úgy, hogy a kémia- és fizikaórákon a tananyaggal kapcsolatban be­szélt a csillagokról, a zenéről, a költészetről, a történelemről és az emberségről is. Az órák után minimális utántanulással már a fejem­ben volt és maradt mind a mai napig a tananyag. Nagykaposról a királyhelmeci magyar okta­tási nyelvű általános iskolába került ahol már „főtantárgyként" foglalkozott a zeneoktatás­sal. — Amikor odakerültem, a gyerekek nem bírtak végighallgatni egy komoly hanglemezt annyira nem érdekelte őket a zene — emléke­zik. — Később még klasszikusokat is megsze­rettettem velük. Örömtől csillogó szemmel hozták a próbákra hónuk alatt a hegedűt a csináltak Somorján a múzeum berkeiben valami egyebet is a költözködésen kívül? Maradandó, színvonalas tudományos munkát semmi esetre sem. Sem az idő nem volt elegendő, sem a körülmények nem vol­tak megfelelőek az ilyen tevékenység kikris­tályosodásához. Inkább a múzeum népmű­velő funkciója került előtérbe, az is főleg Khin Antal „vetítettképes előadásainak" kö­szönhetően. Jó néhány évtized múltán vajon lemérhetö-e valamiféle egzakt módszerrel egy ilyen munkásság hosszabbtávú jelentő­sége? Mi maradt meg, hol az eredménye ennek a hatalmas (mert a feldolgozott lap hírrovatából tudjuk, hogy hatalmas! (népmű­velő, tudományos ismerettejesztő tevékeny­ségnek, emberfeletti múzeumteremtő szer­vezőmunkának?! Előadásai hallgatóságának a zöme talán már nem is él, írásai könyvtárak mélyén porosodnak (meg — be kell ismerni! — mára nagyrészt elavultak), a sok verejték­kel létrehozott múzeuma a második világé­gés nyomán ebek harmincadjára került... Amikor néhány esztendeje néhány lelkes ember elhatározta, hogy berendeznek So­morján egy honismereti házat, minden bi­zonnyal az egykori Csallóközi Múzeum és Khin Antal példája is a szemük előtt lebe­gett. Liszka József 9—10 éves gyerekek. Fél év múlva azok is hangszerért könyörögtek, akik eddig teljesen idegenkedtek a zenétől. Az érzelmek, az érte­lem és az egyéniség kinyilatkozásához az anyanyelv erős alapján kívül a zenére is szük­ség van. Ezért tettem, amit tettem, hiszen a hivatásom erre kötelezett. Kollégái mindig különcnek tartották. Nem akarták vagy nem tudták megérteni, miért foglalkozik — s méghozzá annyit — azzal is, amiért nem kap pénzbeli ellenszolgáltatást. Bohony Ernő azóta már nyugdíjas. Egyedül él otthonában. Szótárat készít tanulmányozza a magnetizmust, műszereket készít mos és vasal, olvas és hegedül vagy zongorázik. Ko­dály jósága, szellemi frissessége és Comenius tudása tüzel az arcán. A zongorához ül, s megszólal a világot és életünket szebbé varázsoló muzsika. Ahogy elnézem, leginkább Vass Lajosra hasonlít egyéni vonásokkal : a haja ősz. a szeme kék. pici bajúsz díszíti az arcát Neki küldöm egykori osztály és iskolatársa­im nevében is, hálából és megbecsülésből jókívánságaimat Korcsméros László Finta László Pogány passió címen megjelent verseskötete a negyedik könyv, amely a Ma­dách Kiadó új sorozatában, a Főnix Füzetek­ben látott napvilágot A sorozatot pályakezdő írók műveinek megjelentetésére hozta létre a kiadó, és a Komáromban élő Finta László önálló költői bemutatkozását megelőzően két fiatal költőnek (Bettes Istvánnak, Barak Lász­lónak) s egy prózaimnak (Cúth Jánosnak) adott már fórumot. Újból megindította az Európa Könyvkiadó a Világirodalom Klasszikusai nevű sorozatot amely 1955 és 1965 között igen népszerű volt az olvasók széles köreiben. A világiroda­lom egészéből válogató sorozat évente 15— 17 könyv (összesen 200 rangos világiro­dalmi mű) megjelentetését tervezi. Az elsők közt most Jack London műveiből jelent meg egy vaskos kötet Északi Odüsszeia címen (benne az író két híres kisregénye: A vadon szava. Aranyásók Alaszkában és két tucatnyi elbeszélése), valamint egy mű az angol iroda­lomból. Ez utóbbi a világirodalom egyik legkü­lönösebb, vad szenvedélyektől fűtött szerelmi regénye: Emily Bronte Üvöltő szelek c. köny­ve, amelyet az angol írónő alig harmincéve­sen, egy évvel halála előtt vetett papírra a múlt század derekán. Új, már harmadik magyar kiadásban jelent meg a cseh Jifí Brdečkának még a 40-es évek közepe táján írt s azóta már többszörösen, többféle változatban — könyvalakban, színpa­don, filmen — itthon és külföldön nagy sikert aratott ifjúsági regénye, a Limonádé Joe, amelyben az író a vadnyugati ponyvaregények hőseit figurázza ki szellemes könnyedséggel, egyszersmind részletesen ismerteti az ameri­kai Vadnyugat múltszázadbeli életét és ese­ményeit A két háború közti hazai magyar irodalom rangosabb írónőjének, az 1972-ben Ameriká­ban elhunyt Szenes Piroskának a munkássá­gából jelentetett meg most a Madách Kiadó a Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban egy regényt: a Csillag a homlokán címűt. Az eredetileg 1930-ban megjelent eleven, sodró elbeszélő modorban megírt mű története a 20-as évek Szlovákiájában játszódik. Ugyancsak a Madách Kiadó Csehszlovákiai Magyar írók sorozatában jelent meg Gál Sán­dor verseinek gyűjteménye. Új Atlantisz cí­men. A kötet a szerző 60-as és 70-es évekbeli költői termésének legjavát öleli fel. Második, átdolgozott és bővített kiadásban jelent meg a Csehszlovákiai Magyar írók soro­zatban Csanda Sándornak a hazai magyar irodalom két háború közti íróit bemutató köny­ve, az Első nemzedék. A mű ebben az új kiadásban a hazai magyar irodalom első nem­zedékének íróin kívül röviden áttekinti az 1945 utáni irodalomban tevékenykedők mun­kásságát A két világháború közötti korszak hazai magyar irodalmi és kulturális helyzetét mérik fel Turczel Lajos tanulmányai is, amelyek Hiányzó fejezetek címen jelentek meg a Ma­dách Kiadó gondozásában. A korszak irodalmi életének, kulturális, egyesületeinek, a Sarló tevékenységének, a sajtónak stb. szentelt dol­gozatok szervesen egészítik ki a szerző Két kor mezsgyéjén című korábbi felmérő munkáját <fv) ÍR

Next

/
Oldalképek
Tartalom