A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)

1982-08-07 / 32. szám

Következő számunk tartalmából:

Gál Sándor:

MŰVELTSÉGÜNK

ÚTTÖRŐI

Miklósi Péter: HAJÓK A DUNÁN

Lovicsek Béla:

FEKETE

VESZEDELEM

Zolczer János: ÚTINAPLÓ

Liszka József „HAZÁNK HASZNÁRA..

Peter Mariot: AHOL A BÓRA SZÜLETIK

Címlapunkon Gyökeres György,

a 24. oldalon M. Borský felvétele

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332—865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 336—686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332—864. Grafikai szerkesztő: Král Pétemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 81 3 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie, tel.: 522—72, 815 85 Bratislava. Index: 49211.

A Gyökérréti tó

Hegybevágott, hajtűkanyarokkal tarkított út visz fel a Szilicei-fennsikra. Ismerem jól, hiszen nem először igyekszem fel a tetőre, ahol a falu, az egész fennsík névadója, Szilice fürdik a júniusi napfényben. Néhány évvel ezelőtt ilyen tájban Gombaszög felől vágtam át a fennsíkon a Feketefűz felé, s akkor bizony akkorára nőtt a rétek és legelők füve, hogy az ember alig látszott ki belőle. Ottjártamkor volt az ideje annak, hogy a rétek termését levágják s megszáritva fedél alá tegyék téli takarmányként. így van ez ma, s így volt — az idősebbek szerint — mióta a világ a világ.

Szilicén a gazdálkodás alapja a rét és a legelő volt — azazhogy ezen adottság nyomán — az állattenyésztés, főleg a szarvasmarhatartás. De tartottak juhokat is a módosabb gazdák. Ezek attól függően, hogy mekkora volt a földterületük — erdő rét, legelő — tíz-húsz szarvasmarhát is neveltek. A réteket jobbára egyszer kaszálták évente, vagy kaszáltatták — harmadából, negyedéből, s amibe a „takarás", (szénaforgatás-száritás), a gyűjtés és a hazaszállítás is beletartozott. A régiek szerint a kétszeri kaszálás „nagy esetnek" számított, vagyis kedvező időjárás és hosszú, meleg ősz kellett hozzá, hogy a sarjú megnőhessen. Persze az állattartás mellett a gazdák foglalkoztak szántóföldi növénytermesztéssel is az arra alkalmas területeken. Az idősebbek emlékezete szerint a húszas-harmincas években holdanként 5—6 mázsa gabonát takarítottak be.

2