A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-31 / 31. szám
FEJFÁJDÍTÓ VESEBAJ A fejfájásnak köztudomásúan sok oka lehet. Az egyik — kevéssé ismert — ok az idült vesemedence -gyulladás. Erről számol be J. Pityel professzor, a Moszkvai 1. sz. Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának vezetője az alábbi interjúban. — Érdekes esettel találkoztam nemrégiben: egy fiatalasszonynak több mint két éve fájt a feje, szedte a szokásos fejfájás elleni gyógyszereket, s a kivizsgálása során egyszer csak kiderült, hogy idült vesebetegségben szenved. Lehet kapcsolat a vese és a fejfájás között? — Igen. A makacs fejfájások, különösen a homloktájon jelentkezők, gyakori tünetei e betegségnek. Minthogy szervezetünk számos életfolyamata — tudjuk — kölcsönösen összefügg egymással, nem meglepő, hogy bizonyos vesebetegségek olyan érelváltozásokat hozhatnak létre az agytörzsben, illetőleg a középagyban helyet foglaló hipotalamuszban, amely fejfájáshoz vezet. Ez eleinte csak föltevés volt, az idült vesemedencegyulladásos betegek EEG-s vizsgálata és agyi véráramlásuk tanulmányozása azonban igazolta föltevésünket. Egyébként nemcsak a vesemedence-gyulladás súlyosbodásakor, hanem enyhülésekor is fájhat a beteg feje. Ez arra mutat, hogy a központi idegrendszeri zavar tartós. — Mondana néhány szót a vesemedencegyulladásról ? — Ilyenkor a vese és a vesemedence úgynevezett interszciciális szövetében támad gennyes gyulladás. Ez a vesének az a szövete. amely a vizeletkiválasztó egységeket, az érgomolyból és elvezető csatomácskákból álló nefronokat tartalmazza, következésképp a szövet gócos gyulladása is súlyos változásokat okoz a vese működésében. Sok helyütt megkülönböztetnek elsődleges és másodlagos vesemedence-gyulladást. A klinikai gyakorlatban az utóbbi a gyakoribb, amely mindig valamilyen húgyúti betegség, például vesekövesség szövődményeként alakult ki. Az elsődleges gyulladás viszont a veseműködés észlelhető zavara nélkül jelentkezik. Az orvosnak tehát először is tisztáznia kell, hogy melyik fajta vesemedence-gyulladásban szenved a beteg. Csak ezt követően kerülhet sor a gyógyításra. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a vesemedencegyulladás lefolyását minden vonatkozásban megismerjük. Világszerte sok orvos munkálkodik ennek tisztázásán. — A statisztikai adatokból kitetszik, hogy a nők átlagos életkora néhány évvel meghaladja a férfiakét s a nők ritkábban szenvednek bizonyos betegségekben. Van-e ilyen statisztikai arányeltolódás a vesemedence-gyulladásoknál? — Van. A nők húszszor gyakrabban szenvednek ebben a betegségben, mint a férfiak. Ezt még a közelmúltban is a női szervezet sajátos anatómiai felépítésével magyarázták. Kiderült azonban, hogy a vesegyulladás hátterében hormonális elváltozások is meghúzódnak, s ezek gyakoribbak a nőknél, mint a férfiaknál. A nők hormonális egyensúlyát a fogamzásgátlók is megbonthatják. Erre több mint egy évtizeddel ezelőtt figyeltünk föl, amikor egyre több vesegörcstől szenvedő nő került be klinikánkra. A hagyományos urológiai vizsgálatok nem mutattak ki semmi rendellenességet. A kórelözményekből ellenben kiderült, hogy valamennyi páciensünk hosszabb ideje hormonális fogamzásgátlót szedett orvosi ellenőrzés nélkül. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy ok-okozati összefüggés van a felső húgyutak zavarai és a hormonkészítmények szedése között. Ezt az a régi megfigyelés is sugallta, hogy azok a terhesek, akikben a rendesnél több hormon képződik, könnyen vesegyulladást kapnak, holott a terhesség élettani folyamat, amelynek során a szervezet minden erejét mozgósítja az anya és a születendő gyermek védelmében. Végül is állatokkal végzett kísérletekkel igazoltuk, hogy a hormonális elváltozásoknak igenis szerepük van a vesemedencegyulladás kialakulásában. Ha sikerült a kísérleti állat felső húgyútjaiban hormonokkal zavart kelteni — olyan mikrobákat oltottunk be az állatokba, amelyek rendesen nem okoznak gyulladást —, az állatok szinte kivétel nélkül vesemedence-gyulladást kaptak. — Miután hormonális fogamzásgátló tablettákat egyelőre csak nők szednek, nyitván a hormonális stresszek is gyakoribbak a nőknél. — Ez igaz. A hormonális stressz azután érzelmi hullámzásokhoz vezethet, ami viszont jelentős változásokat okozhat a szervezet valamennyi rendszerében. És ha mindehhez a vese rendellenessége is társul, még a vérnyomás is emelkedhet. — Ha már a vérnyomásról esett szó, összefügg-e valamiképp a magas vérnyomás a vesemedence-gyulladással? — Természetesen. Nemrég ugyan még úgy vélték, hogy a vérnyomás kóros növekedése a vesegyulladásnak csupán az utolsó szakaszában következik be. Az utóbbi években viszont megfigyelték, hogy a vesemedence-gyulladás kezdeti szakaszában is előfordulhat magas vérnyomás. Ennek az a magyarázata, hogy a vesegyulladás során az interszciciális szövet vizenyőssé válik, s ez megbontja a vizeletet koncentráló mechanizmus működését. — Mielőtt a beteg vesében végbemenő folyamatról szólnánk, ejtsünk szót az egészséges vese működéséről. — A vese egyik legfontosabb feladata a szervezet vízkészletének a megőrzése. Ez úgy valósul meg, hogy a kiválasztott víz egy része visszaszívódik a vesecsatornákból az interszciciális szövetbe, s onnan a vérbe. Ezt a folyamatot a hipotalamuszban képződő, s az agyalapi mirigy hátsó lebenyében tárolódó ADH-hormon szabályozza. Amikor a vizkiválasztás miatt megnő a vese szövetében a nátrium koncentrációja, a nagy ozmotikus nyomás hatására víz áramlik vissza a kivezető csatornákból a vese szöveteibe. Minthogy a vérerekben föllelhetők vértérfogatot érzékelő szervecskék, ha csupán egyetlen százalékkal növekszik is a vér mennyisége, a hipotalamusz máris csökkenti az ADH termelését. Ezeknek az érzékelőknek köszönhetjük azt is, hogy a vesében fennmarad a működéséhez szükséges magas ozmotikus nyomás. — Mi történik vesemedence-gyulladás esetén? — A vesében létrejövő vizenyő akadályozza a koncentráló mechanizmus működését. Hiába képződik elegendő ADH, a vese nem tudja visszatartani a vizet, mert a kivezető csatornáknak és a vese kötőszövetének ozmotikus nyomása közötti különbség minimális. S miközben az erekben meg a sejteken kívül kevés a víz, a vese kötőszövete túltelítődik vízzel. A vértérfogatot érzékelő receptorokból a hipotalamuszba érkező jelzések hatására tovább fokozódik az ADH termelése, e hormon meg is érkezik a vesébe, de végül is nem tudja betötteni feladatát, mert a víz visszaszívásához nincs meg az a nyomáskülönbség, amelyre szükség volna. Ekkor még több ADH keletkezik, s a hipotalamusz túlterheltsége az artériás vérnyomás fokozódására vezet. — Vagyis az ADH okozza az artériás vérnyomás emelkedését? — Nem, ezt a vesemedence-gyulladás okozza. Régóta tudjuk, hogy a vese rendkívül érzékenyen reagál az artériás vérnyomás változásaira. Ettől függően módosul azután a vese hormonjainak, köztük a reninnek a kiválasztása. Ha a renin a vérbe kerül, végül is szűkíti az ereket, növeli az artériás vérnyomást. Erre a vérnyomásra egyéb anyagok, például a nátriumegyensúlyért felelős aldoszteron is hat. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a vesegyulladásos betegek artériás magas vérnyomásának kialakulásában fontos szerepük van a központi idegrendszerben, elsősorban a köztiagyban (a hipotalamuszban) végbemenő elsődleges elváltozásoknak. — Ön szerint mi az oka annak, hogy egyes emberek ritkábban, mások gyakrabban kapnak vesemedence-gyulladást? — Nos, erre nem tudunk még pontosan felelni. Azt mindenki tudja, hogy Pavlov négy típusát határozta meg a magasabb rendű idegtevékenységnek. Lehetséges, hogy a hormonális szabályzásnak is vannak különböző típusai. Aligha kétséges, hogy a húgyutakban föllelhető érzékelőtestecskék a hormonok ellenőrzése mellett működnek. Ha már most a szervezet minden szabályozó rendszerének egyedi ingerküszöbe van, a jelek szerint ettől függően négy embertípus figyelhető meg. Ez persze csupán feltételezés. Ha a szabályozó rendszerekre gyakorolt hormonális hatás ésszerű határok között marad, minden rendben megy, ám ha az egyik hormonból több, a másikból kevesebb van, az egyensúly megbomlik. A kiegyensúlyozott ember számára semmilyen megrázkódtatás nem jelent komoly veszélyt. Mások viszont — akiknek alacsonyabb az ingerküszöbük — hamar megbetegszenek. Érdemes volna elgondolkozni, hogy miképp tudnánk a megfelelő irányba „terelni" a hormonális szabályozást. Ezzel megteremthetnénk a vesemedence-gyulladás gyógyításának és megelőzésének újfajta lehetőségeit is. — Kérem, mondjon valamit e betegség gyógyításáról! — Már-már közhelynek számít, hogy a gyógyítás valóságos művészet. Minthogy az emberek nem egyformák, ezért gyógyítani is különbözőképpen kell őket. Hogy miben rejlenek a vesemedence-gyulladás gyógyításában elkövetett elvi hibák? Abban, hogy sokan úgy vélik: ezt a baktériumos betegséget csak hosszadalmas antibiotikumos kezeléssel lehet meggyógyítani. A nagy hatású gyógyszerek valóban megsemmisítik a baktériumokat, ám ezzel nem szűnik meg egy csapásra a vese gyulladásos folyamata. Nemcsak a gyulladást keltő kórokozók megsemmisítése a cél. Egyidejűleg a vérkeringés javítására is törekedni kell. hiszen minél jobb a vese vérellátása, annál jobbak a gyógyulás föltételei. Ezért olyan gyógyszereket kap a beteg, amelyek — közvetlenül vagy közvetve — a véráramlásra hatnak. És végül természetesen gondoskodni kell az egész szervezet jobb ellenállóképességéről is. — Mostanában mind nagyobb az érdeklődés a fitoterápia iránt Önnek mi a véleménye a gyógyfüvekről ? — Az orvosnak három fegyvere van: a szó, a növények és a kés" — irta Avicenna A gyógyítás tudományának kánonjában. Magától értetődik, hogy napjainkban sem szabad lebecsülnünk a természet ajándékát, a gyógyhatású növények szerepét. Az öngyógyítás persze ebben az esetben is veszedelmes lehet, ezért a gyógynövényeket is állandó orvosi felügyelet mellett lehet és kell alkalmazni. A vizelethajtó növények helytelen alkalmazása ugyanis kórosan csökkentheti a szervezet káliumtartalékait, emiatt a végtagok elzsibbadnak, illetőleg szívtáji fájdalom támadhat. — Hogyan óvhatjuk meg a gyermekeket a vesegyulladás szövődményeitől? — Úgy, hogy idejekorán fölismerjük a betegséget. A kislányoknál különösen korán jelentkezhetnek a hormonális elváltozások hatásai. A hólyaghurut, a fiatalkorban támadó enyhe vérszegénység, a fokozott fáradékonyság, a váratlan hidegrázások és fejfájások (különösen a homlok tájékán) mind-mind figyelmeztető jelek lehetnek. Annak eldöntéséhez persze, hogy a tünetek hátterében valóban vesemedence-gyulladás húzódik-e meg, sokrétű vizsgálatokra van szükség. Aztán pedig arra, hogy ne csupán a tüneteket orvosoljuk. A vesemedence-gyulladásra is jellemző fejfájástól meg lehet szabadulni egy-egy fájdalomcsillapító tabletta segítségével, de az — aligha kétséges — semmit sem old meg ... 18
