A Hét 1982/2 (27. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-31 / 31. szám
Hallottuk olvastuk láttuk Innen-onnan KÖNYV „Jót s jól!” (Kazinczy-breviárium) A magyarországi Tankönyvkiadó gondozásában jelent meg a breviárium sorozat ötödik kötete, amely Kazinczy Ferenc életművéből mutat be szemelvényeket. Á könyv anyagát Papp János vezetésével a Szombathelyi Tanárképző Főiskola tudományos diákköre gyűjtötte. A válogatást Szilágyi Ferenc végezte, ő készítette a jegyzeteket is, míg a bevezetőt, amely rövid áttekintést nyújt Kazinczy tevékenységéről, Z. Szabó László írta. A breviáriumok haszna kézenfekvő, nemcsak a tanulóifjúság forgatja szívesen, hanem az olvasók és irodalmárok is, akiket érdekel a magyar felvilágosodás egyik vezéralakjának, az irodalomszervezőnek, költőnek, írónak, műfordítónak és nyelvújítónak gondolatvilága, a szellemét foglalkoztató vágyak, töprengések, gondok és teendők lejegyzett üzenetei. Mint a könyv fülszövegében olvasható: „Az irodalmi köztudat Kazinczy Ferenc neve hallatán a nyelvújításra gondol csupán; a nyelv teremtő mesterére emlékezik." Ezt a beszűkítő irodalmi köztudatot kívánja a breviárium kiszélesíteni, amikor Kazinczy terjedelmes életművéből „kiemeli azokat az idézeteket, amelyek képet adnak humanista eszméiről, hazaszeretetéről, bemutatja nézeteit a tudományokról, az írói „mesterségről", kortárs írókról, a nevelésről.” A gyűjtés anyaga verseiből, prózájából, következésképpen emlékezéseiből, leveleiből áll össze, koncentrálva a Magyar Muzeum és az Orpheus szerkesztőjének, a felvilágosodás lankadatlan hívének, a magyar jakobinus-mozgalom részesének, a várfogságra ítélt rabnak, a fogalommá vált Széphalom írójának és irodalomszervezőnek, a magyar nyelv pallérozójának és megújítójának legmagvasabb gondolatait. A könyv kiállítása, anyagának elrendezése szemet és szívet gyönyörködtető, s méltán igazodhat a címéül választott s immár szállóigévé nemesedett Kazinczymondáshoz: „Jót s jól!" —dénes— Pomogáts Béla: Az újabb magyar irodalom 1945—1981 „A nagy folyamatok elemző ábrázolása a tudományos feldolgozások feladata, az eszszé eszközeivel festett panoráma kritikust kíván, aki az írásművész tollával dolgozik. Munkám egyszerűbb feladatot tűzött maga elé: könnyen áttekinthető kézikönyvet próbál adni az új magyar irodalom iránt érdeklődő olvasó kezébe" — vallja Pomogáts Béla, mintegy mentegetőzésképpen. Pedig hát mentegetőzésre ugyancsak kevés oka van. Hisz maga a kiadó, a Gondolat, állítja a könyv fülszövegében, mondván, hogy: „Legújabb, 1945 utáni irodalmunk olvasói hiába kerestek eddig olyan összefoglaló jellegű kézikönyvet, amely ennek a harminchét évnek az irodalomtörténetében kalauzolta volna el az érdeklődőt", s ha így van — márpedig így van! — Pomogáts a szó legszorosabb értelmében vett úttörő munkája hibáival együtt is üdvözlendő és dicsérendő irodalomtörténeti vállalkozás. Pomogáts Bélánál par excellence rendeltetett e feladatra több oknál is. 1. Nincs még egy kritikus ma a magyar nyelvterületen, aki az elmúlt egy-másfél évtizedben több mai magyar könyvet recenzáltkritizált volna nála. 2. Most megjelentetett összegező művének két alapos előkészítő „vázlatát" készítette el s adta ki az elmúlt esztendőkben: a „Regénytükör" című kalauzt, a felszabadulás utáni magyar irodalom panorámáját s a „Versek közelről" című kiadványt, a mai magyar líra körképét. 3. Nincs ma Pomogátsnál alaposabb ismerője a határon túli magyar irodalmaknak, akár az erdélyiről van szó, akár a nyugateurópai és tengerentúli, akár a jugoszláviai vagy éppen a csehszlovákiai magyar irodalmakról. így hát mi sem természetesebb, minthogy „az újabb magyar irodalom" története első „egyszemélyes" kézikönyvének megírására épp Pomogáts Béla vállalkozott. Bata Imre írja e vállalkozásról az Élet és irodalomban, hogy Pomogáts könyve bebizonyította, hogy alaposan megtanultunk emlékezni s most már azon kellene, hogy legyen a hangsúly, hogy megtanuljunk felejteni is. Való igaz, hogy e többszáz író többezer könyvének, akiről és amiről szó esik e lapokon, nagyrésze máris könnyűnek találtatott az egyetemes magyar literatúra mérlegén s talán hasznosabb lett volna, ha a szerző jobban megszűri e több, mint három évtized termését. S ami még itt és most külön kiemelendő: Pomogáts részletesen tárgyalja a határon túli magyar irodalmakat, köztük a csehszlovákiai magyart is. (cselényi) HANGLEMEZ Barbra Streisand profillemeze New York szegény-negyedében, Brooklynban született negyven évvel ezelőtt Barbra Streisand, a világhírű filmcsillag és énekesnő, akinek életpályája amolyan „rendhagyó karrier", sokak szerint musical-témának is beillő történet. Hollywood „utolsó nagy csillagaként" is szokták emlegetni, bár közismert, hogy szexepiles, gyönyörű elődeitől „csúnyácska" volta különbözteti meg őt. Karrierjét tehát valóban a tehetségének, személyisége varázsának, elöadómüvészete vitathatatlanságának köszönheti. A hatvanas évek elején jelent meg első nagylemeze, a „The Barbra Streisand Album", aztán sorra a többiek, s valamennyiből aranylemez lett... Amikor elvállalta a „Funny Gíri" című musical főszerepét, karrierjének újabb szakasza köszöntőt rá. A 20th Century Fox filmtársaság felkérte őt a musical filmváltozatának címszerepére, s férfipartnerével, Omar Shariffal világraszóló sikert aratott. A filmben nyújtott teljesítményét Oscar-dijjal jutalmazták. Újabb és újabb nagysikerű musicalek és filmek következtek, többek közt a „Hallo, Doll/', amely újabb Oscar-díjat jelentett. S következtek az újabb hanglemezfelvételek. Barbra Streisand mint zeneszerző is bemutatkozott: Paul Williams „Evergreen" című szövegét zenésítette meg, s a dal újabb Oscar-díjat hozott a világhírű filmcsillag számára. Többször nyilatkozta: „Nem vagyok énekesnő, csupán olyan színésznő, aki énekelni is tud. Táncolni is tudok, mégsem tartom magamat táncosnőnek". Aki azonban meghallgatja a Supraphon által a közelmúltban kiadott Barbra Streisand-albumot, mely az utóbbi évek terméséből tartalmaz válogatást, rögtön tapasztalni fogja, hogy Barbra Streisand — igenis énekesnő. Az „Ilyenek voltunk" („The way we were") című Supraphon-lemez 11 dalt tartalmaz, köztük a már említett „Evergreen"-t , az „Énekesmadár" („Songbird") és a „Superman" című világslágereket. Sági Tóth Tibor FOLYÓIRAT Fiatal magyar költők a Nové Slovo hasábjain Nem is olyan régen éppen e lap hasábjain írtam arról — a Slovenské pohľadyban megjelent válogatás kapcsán —, hogy a hazai magyar irodalom egyre gyakrabban és egyre tudatosabban kerül tolmácsolásra a szlovák lapokban és folyóiratokban. Most az utóbbi hetekben ennek újabb örvendetes bizonyítékaival találkozhattunk, mégpedig a Nové Slovo kultúrpolitikai hetilap jóvoltából. A lap tizenhetedik számában, a havonta rendszeresen megjelenő Nové slovo mladých című mellékletben olvashattunk egy interjút, melyet Vojtech Kondrót készített a csehszlovákai magyar fiatalabb költőnemzedék egyik képviselőjével, Mikola Anikóval. Az interjút Mikola Anikó eddigi pályafutását méltató rövid ismertetés vezeti be, majd Kondrót kérdéseire válaszolva a költönő vall írói ténykedésének indítékairól, gyökereiről, a költőnek és embernek, valamint a költészetnek a mindennapi élethez való viszonyáról. Nem sokkal később ismét találkozhatunk a nevével, mégpedig a lap huszonnegyedik számában, a közelmúltban útjára bocsátott Nedeľa című állandó irodalmi mellékletben, ahol a hazai magyar fiatal(abb) költőknek biztosítottak széles teret a szlovák olvasók előtt való bemutatkozásra. Az 1980-ban megjelent Megközelítés című antológiától kölcsönvett cím alatt (Priblíženie) Mila Haugová bevezetőjével és fordításában nyolc költőnk szerepel egy vagy több versével. Négyen közülük (Soóky László, Lunczer Gabriella, Karsai Katalin és Molnár László) éppen az említett Megközelítés című antológiában szereplők közül, további három (Mikola Anikó, Kulcsár Ferenc és Tóth László) az előzőeknél valamivel korábban indult fiatal(abb) költőnemzedék tagjai közül, a nyolcadik pedig Barak László, akinek a közelmúltban jelent meg első kötete a Főnix füzetek sorozatban. Rövid bevezetőjében Mila Haugová megpróbálja fölvázolni néhány sorban a válogatásban szereplő nyolc költő jellemrajzát, s elmondja azt is, hogy a versek fordításánál és válogatás összeállításánál tudatosan is éppen a „megközelítés" motivációja munkálkodott benne a legmeghatározóbban, vagyis az a szándék, hogy a szlovák olvasó is minél közelebb kerülhessen a vele egy hazában — Kondrót meghatározását használva: „Egy fa alatt" — elő magyar nemzetiségű költők, jelen esetben fiatal költőink verseivel. Két-két Dúdor István és Lipcsey alkotás egészíti ki (a lipcsey szobrok képaláírása ugyan elírva kissé) a kétoldalnyi írásos anyagot. Leningrádban nemrég nyílt meg fiatal művészek kísérleti színpada, a Korunk. Főrendezője Alekszandr Kinyicin, elve pedig a színészközéppontú színház. Próbaperiódusuk sokkal hosszabb, mint más színházaké. Tulajdonképpen tovább folyik náluk a színészi nevelés. A társulat tagjai mindent maguk csinálnak: ők díszleteznek, világítanak, ügyelnek, ők a kellékesek. Fellépésükkel a fiatal együttesek bratislavai seregszemléjén első díjat nyertek. A képen a Profilból és szemközt című előadás egyik jelenete, amelyet Vaszilij Suksin novelláiból dramatizáltak a Korunk tagjai. Hogy nem látszanak nagyon boldognak? — na, istenem. Olykor mégis csak fürödniük kell. Még ha orangután kölykök is. Bini és Rawit, a nyugat berlini állatkert két kedvence, ijedt rémülettel kapaszkodik össze, hogy minél kevesebb érje őket a nagy műgonddal előkészített fürdőből. Egy Volkswagen — miniben, alighanem a világ egyik legdrágább játékszere. A nürnbergi nemzetközi játékkiállítás egyik szenzációjaként mutatták be az angol cég gyártmányát;, A üxuskivitelű cserebogár — az igazi Volkswagen kocsik tökéletes mása — csupán kisebb azoknál. Sebessége harminckét kilométer óránként, szépséghibája azonban, hogy az utcai forga-Németh Gyula lomban nem vehet részt. 8
