A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-10 / 15. szám
páciens nevével és azonosítási számával egyben a bionikái intézetben üzembe helyezett számítógép adatbankjába is bekerül. Innen az elektronikus kódjelekbe rejtett diagnózis a jövőben bármikor pillanatokon belül előkereshető. A precíz gyorsaság mellett azonban egyéb előnye is van ennek az eljárásnak. Éspedig az, hogy ilyen módon lényegesen meggyorsult az EKG- vizsgálatok üteme; az így nyert időt az orvosok és a nővérkék a betegellátás minőségének javítására fordíthatják. A kibernetika vívmányait, természetesen, világszerte alkalmazzák már az egészségügyben. Az elektrokardiogramos vizsgálatok fenti példájával — érthetően — pusztán szerény töredékét mutattam be a komputerek széles körű alkalmazhatóságának. A lényegre térve azonban el kell mondani, hogy az egészségügy kibernetizálásában hazánk sem kíván elmaradni a világszínvonaltól, ezért a kórházirányítás automata módszereinek kidolgozását központi szintű kutatói feladattá nyilvánították. Az eddigi tapasztalatok, a készen vásárolt és az Orvosbionikai Kutatóintézetben kidolgozott programok alapján, az országban elsőkként, a kramárei egészségügyi központ négy klinikájának mindennapi munkáját segíti kórházautomata. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy az I. neurológiai, a II. belgyógyászati, a gyermekgyógyászati és a nőgyógyászati klinikán, illetve a kórház több más kiemelt fontosságú munkahelyén használatos már az irányítás s főképpen a betegellátás kibernetikai módszere. — A jövőben okvetlenül so; kerül az úgynevezett kórházautomaták minél szélesebb körű alkalmazására — mondja Dr. Somogyi János, az Orvosbionikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese. — Szükséges lesz a számítógépes rendszerek alkalmazása, mert nemcsak a beteggondozás válik egyre szervezettebbé, hanem elméleti ismereteink is szinte robbanásszerűen gyarapszanak. Az orvostudományban jelenleg hat-hét esztendőt tesz ki az az idő, ami alatt szinte megkétszereződnek a különböző szakmai tudnivalók, a különféle kutatások eredményei. Becsülettel ellátni az egészségügyre háruló és folyamatosan bővülő feladatokat, a személyzet létszámának jelentősebb gyarapítása nélkül, csupán belső ésszerűsítés, illetve a számítógépek nyújtotta segítség révén lehetséges. Ezeknek a programvezérlésű elektronikus berendezéseknek memóriatárába tulajdonképpen korlátlan mennyiségben lehet elhelyezni az orvostudomány legújabb vivmányira vonatkozó, tájékoztató jellegű adatokat, a vizsgálati eljárásokkal kapcsolatos utalásokat, különböző kutatói és vizsgálati programokat vagy a kódjelekkel ellátott páciensek kórlapjainak leglényegesebb diagnosztikai tudnivalóit Ennyi mindent még a leglelkiismeretesebb, legműveltebb, legrátermettebb orvos sem tudna sohasem az eszében tartani. — Megvalósulni látszik hát a divatos sci-fi regények Ígérete, a robotdoktor? — Nem! Hiába végez szellemi munkát a számítógép,, a hagyományos értelemben véve gyógyítani mégsem fog tudni soha. Viszont annál inkább tud tanácsot adni, tárgyi tudást elraktározva és időt spórolva munkát szervezni. Mit is jelent hát tulajdonképpen a számítógépes kórházirányítás? Azt, hogy a betegről, jelentkezésétől kezdve, a számitógép „gondoskodik". Tételezzük fel, hogy Tóth József a mellkasában szúrásra és gyomortájéki bántalmakra panaszkodik. A körzeti orvos, saját lehetőségeit kimerítve, kivizsgálásra küldi öt a kramárei kórház rendelőintézeteibe. A központi betegfelvételi osztály ügyeletes orvosa sem tudja még pontosan, hogy tulajdonképpen mi is a beteg baja. de azt már igen, hogy milyen vizsgálatokra van szükség. Ezért a pillanatnyi diagnózissal és a javasolt vizsgálatokkal együtt a belgyógyászati klinikára küldi, ahol panaszait és adatait betáplálják a számítógépbe. A gép pontosan tudja — elvégre kitűnő szakorvosok segítségével programozták be —, hogy a kért vizsgálatok milyen sorrendben és ütemben végezendők el. A beteg tehát valóban csak annyi időt tölt el bent, amennyi a pontos diagnózis megállapításához vagy a gyógyuláshoz szükséges. Ha a kórházban töltött idő alatt — mondjuk a reggeli vizitnél — kiderül, hogy szükség van további laboratóriumi vagy szakorvosi vizsgálatokra, akkor ezt ismét a gép szervezi meg. Csak illusztrálásképpen említem, hogy egy gyakorlott laborasszisztens egy óra alatt nyolcvan-kilencven elemzést végez, utána pihennie kell. Az automata elemzés módszerével óránként több száz minta vizsgálható, akár huszonnégy órán át is, és a gép kezeléséhez egy, legföljebb két ember szükséges. Ráadásul a leletet nem kell lekörmölni, a gép nyomtatójából az azonosító számmal együtt jönnek ki az adatok. Az automata elemzés módszerével óránként több száz minta vizsgálható, akár huszonnégy órán át is, és a gép kezeléséhez egy, legföljebb két ember szükséges. Ráadásul a leletet nem kell lekörmölni, a gép nyomtatójából az azonosító számmal együtt jönnek ki az adatok. Az eddig elmondottak rendre a gyakorlati alkalmazás előnyeit sorolták. Van azonban a kórházautomatának gazdasági haszna is. A kivizsgálások ésszerűbb megszervezése révén szerepe van például a kórházak zsúfoltságának csökkentésében, vagy legalábbis az átlagos „forgási idő" meggyorsításában. Az ilyen előny viszont a kórházak és rendelőintézetek befogadóképességét növeli, ami a beteg korábbi meggyógyulását eredményezheti. Mindez azt jelenti, hogy a kórház, az átgondoltabb és „gépiesebb" szervezés révén, plusz betegnapokat nyer, ami szintén nem elhanyagolandó szempont. Már csupán azért sem, mert egy-egy kórházi ágy létesítése olykor több százezer koronába kerül! A jobb betegellátás és a nyilvánvaló gazdasági haszon révén térül meg a számítógépekre „pazarolt" pénz. — Kik idegenkednek jobban a számítógépektől: az orvosok vagy inkább a páciensek? — Inkább az orvosoknál fordul elő az olyasmi, hogy bizalmatlanok a technika iránt.. . Bizony szép számmal vannak közöttük, akik nemigen igénylik az újat, hanem inkább sokéves gyakorlati tapasztalataikra támaszkodnak. Vannak, akik a számítógépes műszerek „dehumanizáló" hatásáról beszélnek. Az előrelátó idősebb orvosok és fiatalabb kollégáik azonban fogékonyak az új iránt. A „Dr. Számítógép" tehát valóban filmbe vagy sci-fi regénybe illő rémfigura... Az orvos a jövőben is orvos marad, csak jobban, alaposabban láthatja majd el hivatását. Hippokratész utódait tehát ma sem, a jövőben sem váltja föl a robotdoktor. Viszont egyre inkább fontos tanácsadójává, segítőjévé válik az orvostudomány ókori megalapozója mai követőinek. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György, fotómontázs Král Klára Hétvégi levél A napokban kezembe került nyolc CSEMADOK járási bizottság elnökségi anyaga, melyek a szövetség lapjának, a Hétnek terjesztésével és főleg előfizetők szerzésével foglalkoztak. Az anyagok tartalma mintegy türkörképe annak, hogy egy-egy járás milyen felelősséggel áll hozzá a Hét terjesztésének problémáihoz. Vannak járások, mint például a rimaszombati és a nyitrai, ahol megelégedtek fél- illetve egy gépelt oldalnyi anyaggal az elöfizetőszerzés ütemterve nélkül. Mások, mint például a losonci, lévai, érsekújvári, galántai, dunaszerdahelyi és nagykürtösi járási bizottságok elnökségi anyagai már mélyrehatóbban foglalkoztak a problémákkal, feltüntetve azt is, hogy melyik helyi szervezet mennyi előfizetőt szerez az 1982-es évben. Az említett elnökségi anyagokkal egyidöben kaptam kézhez Szabó Gyula bélyi CSEMADOK-tag levelét, és benne 7 szelvényt az előfizetők szerzésének igazolásáról. Mintegy bizonyítékául annak, hogy lehet előfizetőket szerezni, ha kellő felelősséget érzünk a lap iránt és nem utolsósorban, ha a lapot a CSEMADOK-tagsága a sajátjának tekinti. Az előfizetők száma a lap szempontjából alapvető kérdés. Egyben ma a Hét gyengéje is, hiszen ma mindössze hozzávetőlegesen 6 ezer előfizetője van lapunknak, 27—30 ezres átlagos példányszám mellett. Ez kevesebb, mint a példányszám egynegyede. Ez elgondolkoztató, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Posta Hírlapszolgálata gyakran a lapot nemcsak a kioszkokba, de az előfizetőknek is megkésve küldi el. Ha az előfizetőkkel beszélgetünk, azt mondják: „Nézzék, én lemondom az előfizetést, mert a standokon két nappal előbb kapom meg a lapot, mint ha előfizetném". Az újságárusoknál vásárló pedig azzal érvel: „Ha megjött volna a lap pénteken vagy szombaton, megveszem, de hétfőn már nem." Van ebben valami igazság, csak ez az igazság nem teljes. Mert elhiszem egy napilapnak a szempontjából, melynek feladata, hogy időszerű eseményekről tudósítson, döntő, hogy aznap jelenjen meg, mert másnap már régi. De egy hetilapnak, amely nem alapvetően a napi politika kérdéseivel foglalkozik, hanem általános, sőt maradandó politikai, gazdasági és kulturális problémákkal, nem lehet szempont, hogy azért nem veszem meg, mert két napot késett. Mert két nap múlva is ugyanolyan súlya van az írásoknak, mint két nappal előbb. Ezért ezt az érvet nem lehet elfogadni. Visszatérve a kb. 6 ezer előfizető kérdésére és arra a tényre, hogy a Hét a CSEMADOK lapja, könnyen ki lehet számítani, hogy ha a CSEMADOK-nak 512 helyi szervezete és minden helyi szervezetnek átlagosan 10 tagú vezetősége van, akkor ez több mint 5 ezer vezetőségi tag. Persze ez a szám sokkal magasabb, márcsak azért is, mert hozzá kell számítanunk a 15, egyenként 30 tagú járási bizottságot, valamint a Központi Bizottságot is. Kiváncsi lennék, ha megkérdezném ezektől a tisztségviselőktől, hogy hányán fizetik elő a Hétét, vajon milyen válaszokat kapnék. Azt hiszem, kissé meglepődhetek. Bizonyosan lennének jócskán, akik indoklásul azt hoznák fel, hogy sok új újságot járatnak, és olyanok is, hogy nem elégíti ki őket a Hét színvonala, mert például az Új Tükör színvonalasabb, tehát inkább azt olvassák. De ha már a színvonalnál tartunk, annak emelése véleményem szerint 100 év múlva is időszerű lesz. Azt is meg kell nézni, hogy egy-egy lap milyen hátországgal rendelkezik, mert például a Hét naponta kap tucatnyi verset, de prózai írásokat csak imitt-amott. De lássuk az olvasók véleményét! Legutóbb 1978-ban ankétot rendeztünk a Hétben, megkérdezve olvasóinkat, írják meg, mi tetszik és mi nem a lapban, mit javasolnának, miről szeretnének olvasni. Az első kérdésre kivétel nélkül az volt a válasz, hogy ami a lapban megjelenik, az tetszik, nincs olyan rovata, amelyiknek ne lenne funkciója, de a harmadik kérdésre, hogy ki mit szeretne még a lapban olvasni, a 100 válasz közül még kettő sem akadt egyforma. Tehát mind a száz olvasó mást akart. Persze százféle kívánságnak heti 24 oldalon nem lehet eleget tenni, ezért a szerkesztőség kiindulva az ország politikai, gazdasági és kulturális problémáiból, a szövetség elvárásaiból, azt a legoptimálisabb utat választja, mely megfelel a szocialista társadalom, a csehszlovákiai magyar lakosság és a CSEMADOK-tagság érdekeinek. Más kiút nincs. Az előbb említett anyagok közül nekem a legjobban tetszett a CSEMADOK losonci járási bizottságának beszámolója, mely tartalmazta az évzáró taggyűléseken elhangzott kritikai megjegyzéseket is a Hét tartalmával kapcsolatban. Ami igen helyes és kívánatos is. A jelentés, összefoglalva az évzáró taggyűlések vitáit, megállapítja, hogy több helyi szervezetben hiányolják a magyar tannyelvű iskolákról, a pályaválasztás kérdéseiről, a jogi témákról szóló írásokat. Valamint azt is, hogy a lap aránylag keveset foglalkozik a közép-szlovákiai kerület magyar lakosságának és a CSEMADOK-tagságának életével. Több olyan írást igényelnek, amelyeknek alapján össze lehetne hasonlítani az egyes járások CSEMADOK szervezeteinek munkáját, eredményeit és fogyatékosságait. Mi örülünk annak, hogy a helyi szervezetek évzáró taggyűlésein a Hét is szóba kerül, hogy a CSEMADOK tagságának vannak igényei a lap tartalmával kapcsolatban. Ám a teljes igazság kedvéért azt is el kell mondani, hogy a Hét nemegyszer foglalkozott a magyar oktatási nyelvű iskolák problémáival, ennek kapcsán jelent meg lapunkban riport a kassai gépipari technikumról, a rimaszombati, zselizi, komáromi, bratislavai, galántai, érsekújvári, rozsnyói, magyar tannyelvű gimnáziumokról, a losonci építőipari technikumról, és a karvai mezőgazdasági szakiskoláról is. Rendszeresen bemutattunk olyan tisztségviselőket, mérnököket, tudományos dolgozókat és másokat, akik magyar tannyelvű iskolában érettségiztek és kitűnően megállták helyüket az egyetemen vagy a főiskolán. Mindezt mintegy bizonyításául annak, hogy a magyar tannyelvű iskolákban végzettek nincsenek hátrányos helyzetben, a szlovák anyanyelvű főiskolásokkal szemben. Lapunkban ez év elejétől kéthetenként ismét külön rovatban foglalkozunk jogi kérdésekkel, szakmai tanácsadással pedig a családi rovatban, a 21. oldalon. Igaz viszont, hogy aránylag kevés írás jelenik meg a közép-szlovákiai kerület lakosságának életéről. Ám ez nemcsak a szerkesztőség hibája, de annak is betudható, hogy erről a vidékről kevesebb tudósítói levél érkezik mint például a nyugat-szlovákiai kerületből. Ami az egyes járások CSEMADOK-szervezetei munkájának összehasonlítását elősegítő cikkeket illeti, a szerkesztőség erre alkalmat adott a Vallomás, lobogássa! című sorozatban. Felkértük cikkek megírására mind a 15 járási bizottság elnökségét, ám ezt a lehetőséget több járási elnökség, közöttük a losonci sem használta ki, márpedig közölni a lapban csak azt lehet, amit megírtak. Végezetül még annyit, hogy a szerkesztőség minden igyekezete a jövőben is arra fog irányulni, hogy minden lehetőséget kihasználva a Hét elősegítse a CSEMADOK kulturális és népművelő munkájának még hatékonyabb kibontakoztatását, a XIII. országos közgyűlés határozatainak teljesítését, valamint az olvasók politikai és kulturális látókörének bővítését. Ehhez kérjük az olvasók, a levelezők és az egész CSEMADOK-tagság támogatását.
