A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-03-20 / 12. szám

anyagot a riportokhoz, én ott nézelödök, téblábolok körülöttük. Aztán a szövődé 90 egynéhány decibeles zajában elcsípek egy mondatot: „Kitanulnak itt ezek a lányok, dolgoznak néhány évet, férjhez mennek, gyereket szülnek, s aztán jó, ha tíz közül kettő visszajön. Akkor aztán kezdhetünk mindent elölről a zöldfülűek­kel, miközben növekednek a tervfeladata­ink, percenként csak ebben az üzemcsar­nokban 138 méter munkaruhának alkal­mas anyagot kell előállítanunk." A Kozmetika vállalatban a sampont a zöld flakonba töltő gépet tízegynéhány asszony szolgálja ki. A kivénhedt masina rengeteg munkaerőt von el egyéb helyek­ről, drágán és hibásan dolgozik. Például: a flakonra a zárókupakot rácsavaró gép nem végzi pontosan a dolgát, így az egyik munkásnőnek minden egyes műanyag pa­lackot a kezébe kell venni és ronggyal megtörülgetni! Kijövet ilyen fogalmak jutnak eszembe: gazdaságosság, termelékenység, műszaki forradalom, energiatakarékosság, éssze­rűség ... Édesanyám odahaza, Ipolybalogon te­pertőspogácsával vár. Még meleg, ha szétnyitom, még gőzölög. Mondja, pénte­ken, ha jövünk visszafelé, már lesz házike­nyér, vihetünk kóstolót. Az Ipoly, mint évtizedek óta mindig, az idén ősszel is kilépett a medréből. Elöntött szántóföldeket, legelőket, min­dent ami csak útjába került. Igaz, a gyere­keknek mindez öröm: végeláthatatlan hosszúságú jégpályák mindenfelé. Kor­csolyázókat, hokizókat látok is, de hová tűntek az én gyermekkoromban még javá­ban használt fakutyák, vagy ahogy nálunk mondták, „sinkók"? ... Losonc (Lučenec) olyan, mint egy fel­­bolydult hangyaboly. Bárkihez men­tünk, bárkit kérdeztünk, ezzel kezdte: „Rosszkor jöttek. A világbajnokságra ké­szülünk!" Lehet, akárcsak jómagam, olva­sóink között is akad, aki nem tudja, hogy az idén Losoncon rendezik meg az ejtőer­nyős világbajnokságot. És azért Losoncon, mert a szakemberek véleménye szerint nálunk itt a legjobbak ehhez a széljárási feltételek, atmoszférikus viszonyok. Node a világbajnoksághoz ezen kívüi még más­ra is szükség van. Olyan apróságokra, mint szállodák, éttermek, jó utak ... Mert, mint megtudtam, 50—100 ezer vendéget várnak. Igaz, ezeknek jó része hazai turis­ta lesz, mégis! így aztán gyorsított tempó­ban épül új szálloda, munkásotthon, és . .. — Nyáron, amikor a négyszáz diák oda­haza volt, egyetlen építőipari vállalat se tolta ide az orrát. Most januártól, amikor már foglaltak a szobák, dolgoznak éjjel­nappal. A diákokat meg beraktuk a torna­terembe aludni — mondja a losonci di­ákotthon tapasztalt igazgatója, miközben a teljesen újjá varázsolt szobákat muto­gatja. Véleménye szerint így is elkészült minden időre, csakhogy milyen áron, az már kérdéses. Szóval, lesz világbajnokság Losoncon: lehet majd ugrani! Afüleki Kovosmalt zománcgyár propa­­gációs osztályának vezetője, egykori osztálytársam panaszkodik, miután a ke­zembe nyomta a 75 éves gyár emlékköny­vét: „Ez se olyan lett, amilyennek szeret­tük volna. Az első változatért 110 ezret fizettünk ki, a másodikért, ezért, még többet, s itt az eredmény!" Persze, érthető okok miatt további részletekről már nem akar nyilatkozni, s szemmel láthatóan örül, hogy nem faggatózom. A jóhírű gimnáziumban Fehér tanár bú­csúzóul azt mondja: „Amióta a szakmun­kásképzőkben érettségi bizonyítványt le­het szerezni, csökken a tanulóink száma. A jövőről így nehéz beszélni." Osgyán után, magunk mögött tudva a hajtűkanyarokkal tűzdelt szerpen­tint, megállunk a Cél nevű autóscsárdá­nál. Féltizenkettő lévén, mi naiv utasok étlapot kérünk: — Még nincs kész az ebéd — mondja a pincérnő, s hozzáteszi, hogy egyetlen étel, amivel szolgálni tud, az a káposztaleves. Kértünk belőle és — meg is bántuk. Krasznahorka büszke vára mindig pa­zar látvány. Kiváltképpen, ha a festői tájra szerpentin tetejéről tekint le az em­ber. Igaz, látnivaló kicsit feljebb is akad, mégpedig a hegyoldali út holtpontján. Szádalmás fölött, a picinyke parkolóban. Alattunk, a hegy gyomrából épp tehervo­nat fut ki, lejjebb a körtvélyesi kémények „pipálnak", s hátunk mögött közvetlenül az út melletti sziklafalon rengeteg csiri­csáré felirat, rajz díszeleg. Közelebbről szemügyre véve látok ott egy szép női nevet, alatta pontos (!) címet s nagybe­tűkkel ezt a szót: GYERE! nem hiszem, hogy az illető hölgy írta volna ide; inkább tréfáról, meglehetősen rossz, durva tréfá­ról van szó. Mert, ne adj isten, valaki komolyan veszi, elmegy B. M.-hez, akinek mondjuk tisztes férje van s azt mondja: — Hát itt vagyok! Ha Kassa, akkor Carpano! A remek olaszos hangulatú kávéház délelőt­tönként még szinte „békebeli" hangulatot áraszt. Ezt egy helybéli öreg polgár mond­ta, akinek csak azért hittem el, mert tűzforrón itta, issza a kávét. Kassán, persze, van más is. Például egy olyan étterem, amelyet minden város megirigyelhetne. Ez pedig az Aranyliba — Zlatá hus. A főutcán, a Priortól kicsit lejjebb található. Itt egyéb ínyencségek mellett mindennap felszolgálnak libamá­jat, Andrássy módra. És — elnézést, hogy ezt épp most említem — ennek az étte­remnek az illemhelye talán az egyedüli, amelyik nem éppen elsőosztályú. Szóval, az Aranyliba valóban pazar, és még az árai is tűrhetőek. Hazafelé mindig rohan az ember. Még az autó is gyorsabban fut, mintha érezné, hazafelé tartunk. Balogon megál­lunk jó házikenyérre, de ... — Eltörte a pék a lábát, mehetünk a bótba — panaszkodik édesanyám. Ettől rosszabb hír nem érhetett volna se enge­­met, se azokat a falusi asszonyokat, akik minden héten rendszeresen bedagasztják a tésztát, reggel szakajtóba rakják, elvi­szik a helyi szövetkezet által üzemeltetett pékségbe, ahol Gyurász Lajos bácsi meg­süti. Dehát most eltörött a lába ... Mielőbbi gyógyulást! ZOLCZER JÁNOS A szerző felvétele Jogi tanácsok Válasz Juhász. Petényi. Gáli. Bolgár és lakótársai nagykürtösi (Veľký Krtíš) la­kosoknak iskolaügyben Az Oktatási Minisztériumnak az óvodák létesítéséről és fenntartásáról szóló 118/ 1980. sz. rendelete értelmében óvodát ott lehet létesíteni, ahol a szülők legalább 20 óvodás korban levő gyermeket jelentenek be. Kivételesen, ha ezt a helyi körülmények indokolják, a nemzeti bizottság már 1 5 gyer­mek jelentkezése esetén is létesíthet óvodát. A felvételnél előnyben részesülnek azok a gyermekek, akiket a következő tanévben ál­talános iskolába íratnak be, valamint azok a három évnél idősebb gyermekek, akik előző­leg bölcsődében voltak. Az óvoda létesítéséről, illetve megszünte­téséről a helyi nemzeti bizottság dönt. Az Oktatási Minisztériumnak az általános iskolákról szóló 126/1978. sz. rendelete ér­telmében általános iskolát ott létesítenek, ahol az illető körzetben legalább 150 iskola­­köteles korban levő gyermek van, csak alsó­tagozatú (1—4) osztályokból álló általános iskolát pedig ott, ahol legalább 30 ilyen korú gyermek van. Ha a tanulók száma az előző­ekben említett létszám alá csökken, az isko­lát megszüntetik. Fontos okokból azonban kevesebb tanuló esetében is, vagy ha távo­labbi helyre az iskolába járás nehézségekbe ütköznék, a járási nemzeti bizottság az isko­lák fennmaradása mellett dönthet. Általános iskola létesítéséről — a helyi nemzeti bizottsággal egyetértésben — a já­rási nemzeti bizottság dönt. A szülök kizárólagos joga, hogy az óvodai beiratkozásnál a jelentkezési lapon megha­tározzák, hogy gyermeküket milyen nevelési nyelvű óvodába kívánják beadni, valamint az is, hogy milyen tanítási nyelvű alapiskolába akarják gyermeküket járatni. Ezt a jogot is rögzíti az Alkotmány, valamint a nemzetisé­gek helyzetéről szóló alkotmánytörvény. Tehát csak a szülőkön múlik, hogy a helyi nemzeti bizottságon kérjék, egyéni jelentke­zéssel és kérvénnyel, a magyar óvoda vagy óvodai osztály megnyitását, illetve magyar alapiskola létesítését. Ezen igényük érvénye­sítésénél választott képviselők segítségét és közbenjárását is igénybe vehetik. Válasz kisajátítási ügyben Juhász Júlia, érsekújvári (Nové Zámky) olvasónk azt írja, hogy az efsz kisajátí­tott 12 kertet 5 kúttal. több száz méter drótkerítéssel, és kiszántott kb. 1000 darab gyümölcsfát, de a megállapított térítést nem hajlandó kifizetni. A kisajátítás feltételeit és a kisajátítási eljárást az 50/1976. sz. területfejlesztési törvény és az ennek végrehajtására kiadott 85/1976. sz. rendelet szabályozzák. Az igénylő szervezetnek először megegye­zés útján kell megkísérelnie az ingatlan meg­szerzését a 47/1969. sz. rendeletben meg­határozott eljárással az ott meghatározott ellenértékért. Csak ha a tulajdonossal nem tud megegyezni az ingatlan szerződéses megvételében, akkor kérheti a kisajátítási eljárás megindítását. A kisajátítási eljárást az illetékes építészrendészeti hatóság indítja meg és folytatja le. Erre vagy a járási nemzeti bizottság, vagy ha ilyen jogkörrel felruházták, a helyi nemzeti bizottság illetékes. A kisajátítási eljárás során az építészren­dészeti hatóság az érdekelt feleket, szóbeli tárgyalásra megidézi és alkalmat ad, hogy észrevételeiket és kifogásaikat előadják. A később tett kifogásokat vagy ellenvetéseket már nem veszik figyelembe. Az eljárás befejeztével az építészrendé szeti hatóság kiadja a kisajátítási határoza­tot, amelyben kimondja, hogy kitől, milyen ingatlant, ki részére és milyen célra sajátít ki, egyúttal meghatározza a kisajátított ingatla­nért fizetendő kártalanítás összegét. A hatá­rozatot a feleknek írásban kézbesítik, akik a kézbesítéstől számított 15 napon belül fel­lebbezést adhatnak be a felettes nemzeti bizottsághoz. Ha a kisajátítási határozat jogerőre emel­kedik, a kisajátított ingatlan tulajdonjoga az államra száll át. A kártalanítás összegét a Szlovák Árhivatal és a Pénzügyminisztérium 47/1969. sz. ren­deletében meghatározott értékelési szabá­lyok szerint hivatalos szakértő által végzett becslés alapján állapítják meg. A fentiek szerint, ha az efsz nem kötött a tulajdonosokkal szerződést és nem állapo­dott meg a 33 árkiterjedésü kert megvételé­ben és a vételárban, akkor nem volt joga a kertet birtokba venni és felszántani. Ebben az esetben a tulajdonosok az efsz-t a járás­­bíróságon beperelhetik és a Polgári Törvény­­könyv 132, 421 és 442 fejezetei alapján kártérítést követelhetnek. A kártérítési igényt azonban egy éven belül kell a bíróságon érvényesíteni; ez a határidő a károkozás napjától, illetve attól a naptól számit, amikor a károsult a káráról és a károkozó személyé­ről tudomást szerzett. Ha, amint írja, az illetékes szerv, a járási nemzeti bizottság erdőgazdasági és vízgaz­dálkodási ügyosztálya már megállapította a kártalanítás összegét, akkor ezt követelheti az efsz-től, természetesen per útján, ha a szövetkezet önként nem hajlandó ezt megfi­zetni. Természetesen utólag is megköthetik az ingatlanra és tartozékaira (növényzet, kutak, kerítés stb.) vonatkozó adásvételi szerző­dést. Ha azonban ilyen megállapodás nem jön létre, akkor a szövetkezetnek kérdéses ingat­lan kisajátítását az illetékes nemzeti bizott­ságtól kérnie kell. A kisajátítási végzésben vagy a már megállapított összegben, vagy ha ezt a felek valamelyike kifogásolja, újabb szakértői becslés alapján állapítják meg a kártalanítási összeget. A továbbiakban tisztázni kell, hogy mi okozta a két becslés közötti lényeges kü­lönbséget, amikor az első 21 900,— a má­sodik pedig 70 450,— koronát tett ki. A különbség adódhatik abból, hogy az egyes tereptárgyakat nem a helyes értékelési osz­tályba sorolták be, vagy abból, hogy helyte­len adatokból indultak ki. A kultúrnövények­nél (fáknál, szőlőnél, komlónál) ezek minősé­ge, fajtája, kora az irányadó, a kutak becsér­téke különböző aszerint, hogy ásott, vagy fúrt kútról van-e szó, emellett a kút mélysége is meghatározó jellegű. A kerítések pedig minőségük szerint négy osztályba sorolha­tók. A nem a község belterületén fekvő és nem házhelynek minősülő kertért járó kártalanítás összege négyzetméterenként 40 fillér. Befejezésül csak annyit, hogy igényeinek érvényesítésével ne késlekedjék és szükség esetén forduljon tanácsért vagy a bírósághoz vagy ügyvédhez. Dr. B. G. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom