A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-30 / 5. szám
— A megmunkálandó darabot így befogatjuk, aztán elég elindítani a gépet. — magyaráz a belga Ridgid cég munkatársa belőlük, mint amennyit a vállalat termelni képes, A vállalat kínálatában automatizált irányítási rendszerek, számítástechnikai berendezések, adat- és hírközlő rendszerek, szállító, fúró és egyéb berendezések szerepelnek, amelyeknek többségét az említett kiállításon mutatták be. A szovjet Sztankoimport külkereskedelmi vállalat fém- és famegmunkáló, sajtoló és egyéb gépeket, szerszámokat állított ki olyan választékban, melyre alig akadt példa a Sympomechen. így hát nem csoda, hogy az egyik aranyérmet a vállalat kapta éspedig egy speciális fúrógépért, amelybe a szükségnek megfelelően négyféle különböző megmunkáló szerszám illeszthető. Ha kell, akár villanyvésővé is alakítható. Meg kell említeni a belga Ridgid céget. A vállalat meghatározza mit és hogyan készítsenek? Nem rontja, változtatja ez a hagyományt? — Nem hinném, hogy rontja, bár változtatja — válaszol Furuglyásné. — Amikor például a szatyrok kimentek a divatból, megtanítottak a bábu készítésére. Azért, mert idegentől tanultuk a munkamenetet, mégis valódi besenyői külsőt viseltek bábuink. — Később — veszi át a szót a háziasszony —, amikor bábuval is megtelt a piac, minket vittek fel Bratislavába s mi tanítottuk a környékbeli asszonyokat az itteni, hagyományos minták — a rozmaringos. a kockás, a hullámos — fonására. A finom munkákat: az általunk készített kosárkát, tálacskát, edényalátéteket, terítékeket külföldre küldi a vállalat. — Hogy tesznek szert az alapanyagra? — Ma már nagyon nehéz beszerezni a fonásra alkalmas kukorica levelet. Azelőtt, amikor csövestől törték, s otthon fosztották a kukoricát, minden szebb, fehér levelet félretehettünk. Most kombájn aratja nálunk is a kukoricát. Nagy darab földet kell bejárni, míg pár zsáknyi alkalmas levelet össze tudunk gyűjteni. Nem minden levél alkalmas a fonásra. Csak az ép, szép belső, puha leveleket gyűjtjük. Azt is csak addig, amíg meg nem ázik. Mert utána megcsúnyul. Otthon aztán megszáritjuk a begyűjtött leveleket, s ha időnk engedi, pödörjük, fonjuk ... A farancia Komet cég a gyakorlatban is bemu, tatta munkabiztonsági berendezéseit amely 12 éve szállít Csehszlovákiába különböző menetvágó és egyéb gépeket. Jelen volt már az első Sympomechen is, és évek óta szervizmühelye van nálunk, gépeinek javítására, karbantartására. Nem maradhat ki a felsorolásból a nyugatnémet Wonosch cég sem, melynek kiküldött szakemberei folyékonyan beszélnek csehül, illetve szlovákul. Persze üzleti érdek, de elmondhatjuk-e magunkról, hogy hasonló helyeken mi jobban képviseljük hazánkat? Mit mondhatnék befejezésül a Sympomech '81-ről? Ami a legkorszerűbb építőipari gépeket és berendezéseket illeti, egy cseppben itt lehetett látni az egész tengert... — Hogy készül egy ilyen szatyor? — kérdezem Kecskésnét, mert az csak természetes, hogy amíg beszélgetünk, a keze nem pihen. — Ez a nevezetes besenyői szatyor. Kanna formájú, régen is ilyeneket csináltak, csak fedelük nem volt. Most fedéllel készítjük, hogy a háziasszony biztonságban tudja a pénztárcáját. A fedél gombbal záródik, tolvaj legyen a talpán, ha ebből akar valamit kilopni! De térjünk vissza a készítéshez. Nos, a levelet először beáztatjuk és hosszában csikókra tépjük. Utána az egyik végét hegyesre vágjuk és egymásba sodorjuk. Ahogy fonjuk a szálat, rögtön a formára — ez általában fából készül — rögzítjük. Mi úgy mondjuk, fölvetjük a vezérszátat. Ha ez elkészül, kapaccsal — kampóban végződő, horgolótűszerű kis kéziszerszám — folytatjuk a beszövést. Amilyen mintát kigondolunk, meg is tudjuk csinálni. Bizonyítékul Mária asszony rögtön elkészíti a szatyor lapos, négyes fonású fülét. A besenyői asszonyok hagyományőrző tevékenysége így jut el a népi iparművészeti cikkeket kedvelők otthonába. FISTER MAGDA Hétvégi levél Az ünnepből is megárt a sok. A karácsonyi és újévi három-három nap pihenés bizony egy kicsit megölte a gyomrunkat Mert nem csak a pihenésből jutott ki ezekben a napokban, de a nehéz ételek evéséből is. Azt hiszem, nem túlozok, ha azt mondom, hogy az ünnepnapok végefelé például a húsra már rá sem kívántunk nézni. December vége, január eleje, a disznóölések ideje is vidéken, kertes kisvárosainkban, de még a nagyobb városok peremén is, s kóstoló címén jut belőle szomszédnak, barátnak, közeli és távoli rokonnak. S ez mind még ráadás volt az ünnep előtti és két ünnep közötti amúgy is kielégítő húsellátásra. Húsban tehát nem volt hiány, választékban sem, csak a sorbanállás okozott idegességet. A sorbanállást nehezen szokjuk meg, pedig gyakran mi magunk csinálunk tumultust azzal, hogy az utolsó napra, órára hagyjuk a vásárlást holott a hűtőszekrényben alig van valami. Ha időben vásárolnánk meg az ünnepnapokra tervezett élelmiszert, a hentesüzletek pultjai előtt egymást gyúrva, taposva nem néznénk úgy hanyagságban rokon embertársunkra, mint bika a vörös posztóra. De hiába, feledékenyek vagyunk, s még azt is feltételezem, hogy szeretjük az izgalmat vagy szeretjük próbára tenni ügyességünket vajon az ünnepet megelőző napon be tudunk-e még szerezni mindent amivel otthon megbíztak bennünket? Húsiparunk dicséretére legyen mondva, hogy az Hyen saját maguknak izgalmat szerző embertársaink is be tudtak szerezni mindent az utolsó napi lehetőség legutolsó órájában, az italról már nem is beszélek, hiszen például még a sörhöz is hozzájutottunk, s ez bizony évközben sem sikerül mindig. Volt mit vásárolni ünnep előtt és a két ünnep között, s ezt azért is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt- és állami szervek állandó feladatai közé tartozik az áruellátás, az áruválaszték gazdagságának zavartalan biztosítása, az áru minőségének megbízhatósága stb. A fölösleges és kellemetlen bosszúságtól akarjuk így mentesíteni a vásárlókat, folyamatosan jó közérzetet biztosítani számukra. Nem véletlen, hogy a hetedik ötéves terv második esztendejének első munkanapjaiban a nyilatkozók szinte kivétel nélkül az árutermelés minőségi szempontjait helyezték előtérbe, no meg a választék sokféleségét, s nem utolsósorban a szükséges árumennyiség állandó biztosítását. Ne vesztegesse a vásárló fölöslegesen napjait, óráit a keresett áru után lótva-futva. Bizony, még sokat kell tennünk azért, hogy a vevő már az első útjába eső üzletben megvásárolhassa, amit akar. Sajnos, az áruellátásban továbbra is zavarok mutatkoznak. Amilyen derekas munkát végzett a húsipar az óesztendő utolsó napjaiban, annyi bosszúságot okoz az új év kezdetén a tejipari vállalat. Ahogy már mondottam is, a sok mindenféle húsétel megülte a gyomrot, az emberek könnyebb ételekkel szeretnék ellensúlyozni ünnepnapi túltápláltságukat. Joghurtot, kefirt óhajtanak, amelyek rendbe hozzák a gyomrot, elősegítik az emésztést, de sajnos a keresett és kívánt tejtermékek hiányoznak az élelmiszerboltokból az új esztendő első napjaiban. Mi történt a joghurttal és a kefirrel? Kíváncsiskodó kérdéseinkre az üzleti alkalmazottak válasza rövid: — Nem szállítottak! — s hogy miért KÉSZ ELI BÉLA nem. arra nincs felelet Ilyenkor következik a találgatás. Nincs alapanyag, elfogyott, vagy leállították a gyártásukat? Joghurtban, kefirben az óesztendő utolsó napjaiban valamilyen mérgező, az ember szervezetére káros anyagot fedeztek fel? De miért nem értesítik erről a fogyasztókat? Csupán egy telefonhívásba kerülne, erről és erről van szó, s az elárusítók máris tudnának mit mondani, elejét vehetnék az olykor kellemetlen, mellékízű találgatásoknak. Megelőznék a fölösleges bosszúságokat, izgalmakat. Hanyagságról lenne szó? A tejipari vállalat fe/edékenységéről? Vagy a joghurt és a kefir import alapanyagból készül és a szállítmány nem érkezett meg ? A tejtermékek választékából egyik napról a másikra eltűntek ezek az áruk, még a gyerekek kedvelt ételét, a Miláčikot sem látni. Nem lehet feltételezni, hogy a tejipari vállalat alkalmazottai haza hordják a joghurtot. Kefirt és Miláčikot Hová tűntek hát mert élelmiszerboltjainkból hiányzanak? Tovább megyek. Ásványvizekben gazdag ország vagyunk. Se szeri, se száma a palackozóüzemeknek. Mégis, az új esztendő napjaiban egycsapásra megszűnt a tavaly még oly gazdag választék. A hozzám ' legközelebb eső élelmiszerboltban csak a Slatina kapható. SaNator, Korytnica, Ba/dovská, Mlynská, de még a gyomorbántalomban szenvedőnek annyira szükséges Cígelka sincs. Betemetődtek a források, megszűntek a palackozóüzemek, még mindig nem takarították el a havat a szállítás útjából, vagy az élelmiszerboltok vezetői döntöttek úgy, hogy elég a vásárlónak egyféle ásványvíz? Nem tudom megállapítani, miről van szó ? Jó lenne már komolyan utánanézni, mi is történik, amikor akadozik, majd teljesen elakad valahol az áru. Ki a felelős érte ? Az előállító, a szállító, vagy a fantáziaszegény, hozzá nem értő rendelő? Képtelenségnek tűnő javaslat megtételére vállalkozom. 1982-től kezdődően büntetni kellene az áruellátásban indokolatlanul zavart kettőket, azokat, akik embertársaiknak fölöslegesen bosszúságot okoznak. Ehhez az első lépés, hogy keressük és találjuk meg azokat, akik az áruellátásban mutatkozó indokolatlan zavarért felelősek. S ennek felderítéséhez járuljunk hozzá valamennyien. A hetedik ötéves terv második esztendejében a párt- és állami szervek a megtermelt áru minőségére helyeznek nagy hangsúlyt s természetesen arra is, hogy az áru gazdag választékban a lehető leggyorsabban eljusson a fogyasztóhoz. Közös összefogással próbáljunk elégedettséget teremteni az áruellátásban. Hozzáállásunk nagy mértékben meghatározza, hogy milyen lesz ez az újabb esztendő... 3
