A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
és történelem A SZAZDI NÉPRAJZI SZOBA A CSEMADOK százdi (Sazdice) helyi szervezetének egyik vezetőségi ülésén 1977-ben elhatároztuk, hogy létrehozunk egy néprajzi szobát. Abban az időben több cikk jelent meg az Új-Szóban, a Hét ben, a néprajzi tárgyak gyűjtésének fontosságáról és ez minket is arra buzdított, hogy összegyűjtsük azt, ami még menthető. És nemsokára a vezetőségi gyűlés után megindult a rendszeres gyűjtés. Budai Ernő tanító, Skrinyiár Tibor munkás és vele együtt a többiek kis kézikocsival jártunk szinte házról házra. Pincét, padlást felkutattunk. Minden néprajzi vonatkozású, régi használati tárgyat összeszedtünk, amit még találtunk pl. nagyon sok szép korsót, köcsögöt, fazekat és egyéb cserépedényt, valamint kender feldolgozásához szükséges szerszámokat: töröszéket, tilolót, héhöt, rosókat, guzsalyat és rokkát stb. Az összegyűjtött anyagot ideiglenesen a kultúrház egyik helyiségében állítottuk ki, de alig egy év múlva ki kellett hurcolkodnunk, mert a tető beázott és a művelődési otthont renoválás miatt bezárták. Most szintén ideiglenes jelleggel egy parasztházban helyeztük el az összegyűjtött tárgyakat, de ez az épület is javításra szorul. Reméljük, hogy egyszer már megfelelő helyet tudunk majd biztosítani az értékes anyagnak. Amikor a gyűjtést egyelőre befejeztük, fényképezőgéppel jártuk végig ismét a falut. A régi utcaajtók feletti változatos fadíszekről, a még fellelhető tulipántos ládákról és egyéb eszközökről Sznyida Zoltán és Pénz Gyula értékes felvételeket készített. Ugyanígy szeretnénk megörökíteni a szövést megelőző munkafolyamatot: a motolázást és a gombolyítást, valamint a szövőszéken való munkát. A boros gazdák egyik fontos segítőtársáról, a borszívó-, vagyis a lopótökről, annak kidolgozásáról is készítünk dokumentumot. Ezeket a képeket kinagyítva majd a néprajzi szobában helyezzük el. Az összegyűjtött néprajzi tárgyak között, amint már említettem, nagyon sok cserépedény található. Ezeket a faluban főzéshez, tejtároláshoz, ételhordáshoz használták. Amikor a mezőn dolgozóknak vitték ki az ételt, akkor az edényt „pántmadzagba" kötötték és úgy vitték kézben, mert a hátikosárban nem fért volna el és kilötyögött volna az étel. A cserépedényt, főként ősszel, a vándorfazekasoktól vették a falusiak gabonáért. A tejesköcsögöket azonban májjsban árulták, mert a népi hiedelem szerint a májusi köcsögben volt a legjobb íze a tejnek. A használati tárgyakon kívül értékes népviseleti ruhákat, csizmákat is összeszedtünk. Ennek a tárolása, különösen téli hidegekben, meg a nedvesség miatt nagy gondosságot követel, mert nem elég csak valamit összegyűjteni, de a szakszerű tárolás, a konzerválás is fontos feladat. PÉNZ ANTAL
