A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 4. szám

és történelem A SZAZDI NÉPRAJZI SZOBA A CSEMADOK százdi (Sazdice) helyi szervezetének egyik vezetőségi ülé­sén 1977-ben elhatároztuk, hogy lét­rehozunk egy néprajzi szobát. Abban az időben több cikk jelent meg az Új-Szóban, a Hét ben, a néprajzi tár­gyak gyűjtésének fontosságáról és ez minket is arra buzdított, hogy össze­­gyűjtsük azt, ami még menthető. És nemsokára a vezetőségi gyűlés után megindult a rendszeres gyűjtés. Budai Ernő tanító, Skrinyiár Tibor munkás és vele együtt a többiek kis kézikocsival jártunk szinte házról házra. Pincét, padlást felkutattunk. Minden néprajzi vonatkozású, régi használati tárgyat összeszedtünk, amit még találtunk pl. nagyon sok szép korsót, köcsögöt, fazekat és egyéb cserépedényt, valamint ken­der feldolgozásához szükséges szer­számokat: töröszéket, tilolót, héhöt, rosókat, guzsalyat és rokkát stb. Az összegyűjtött anyagot ideigle­nesen a kultúrház egyik helyiségében állítottuk ki, de alig egy év múlva ki kellett hurcolkodnunk, mert a tető beázott és a művelődési otthont re­noválás miatt bezárták. Most szintén ideiglenes jelleggel egy parasztház­ban helyeztük el az összegyűjtött tár­gyakat, de ez az épület is javításra szorul. Reméljük, hogy egyszer már megfelelő helyet tudunk majd bizto­sítani az értékes anyagnak. Amikor a gyűjtést egyelőre befejeztük, fényké­pezőgéppel jártuk végig ismét a falut. A régi utcaajtók feletti változatos fadíszekről, a még fellelhető tulipán­­tos ládákról és egyéb eszközökről Sznyida Zoltán és Pénz Gyula értékes felvételeket készített. Ugyanígy sze­retnénk megörökíteni a szövést meg­előző munkafolyamatot: a motolá­­zást és a gombolyítást, valamint a szövőszéken való munkát. A boros gazdák egyik fontos segítőtársáról, a borszívó-, vagyis a lopótökről, annak kidolgozásáról is készítünk doku­mentumot. Ezeket a képeket kina­gyítva majd a néprajzi szobában he­lyezzük el. Az összegyűjtött néprajzi tárgyak között, amint már említettem, na­gyon sok cserépedény található. Eze­ket a faluban főzéshez, tejtároláshoz, ételhordáshoz használták. Amikor a mezőn dolgozóknak vitték ki az ételt, akkor az edényt „pántmadzagba" kö­tötték és úgy vitték kézben, mert a hátikosárban nem fért volna el és kilötyögött volna az étel. A cserépedényt, főként ősszel, a vándorfazekasoktól vették a falusiak gabonáért. A tejesköcsögöket azon­ban májjsban árulták, mert a népi hiedelem szerint a májusi köcsögben volt a legjobb íze a tejnek. A használati tárgyakon kívül érté­kes népviseleti ruhákat, csizmákat is összeszedtünk. Ennek a tárolása, kü­lönösen téli hidegekben, meg a ned­vesség miatt nagy gondosságot kö­vetel, mert nem elég csak valamit összegyűjteni, de a szakszerű tárolás, a konzerválás is fontos feladat. PÉNZ ANTAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom