A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-23 / 4. szám
Csak egy percre... KIRCHNER ANDRÁS, édesapja házi barkács műhelyében, gyerekkorától ízlelgette az eszter gályozás fortélyait, ami pályaválasztását illetően is meghatározó élménnyé vált: az általános iskola elvégeztével Bandi — leendő esztergályosként — tanoncviszonyba lépett, s katonaéveinek letöltése után is hű maradt tanult szakmájához. — Apámnak odahaza van egy kezdetleges esztergapadja, amivel saját tervezésű gyertyatartókat, tányérokat, sótartókat készít. Gyerekkoromban naphosszat körülötte ácsorogtam, bámultam öt munka közben. Ma már csodálkozom rajta, de a gépet akkoriban sohasem próbáltam ki. Talán azért, mert engem inkább a fém megmunkálása izgatott, vagy egyszerűen nem akartam, hogy figyeljen. — Mégis ez az esztergagép döntött pályaválasztásodat illetően ... — Az iskolai faliújság valóban sokféle szakmát, különböző vállalatokat, jobbnál jobb sportolási tehetőségeket, tetszetős munkásszállókat, ösztöndíjat ajánlott; de apám példáján felbuzdulva engem az izgatott: hogyan lehet egy nagy, idomtalan vasdarabból csillogó, szép formát kihozni. — Most, több évi gyakorlattal, mihez hasonlítanád az esztergályos munkáját? — Lehet, hogy meghökkentően hangzik, de a képzőművészethez. Míg a festő az ecsetjével, a szobrász vésővel, én a késemmel alkotok, hiszen megmunkálom a fémdarabot. E szakma szépsége épp abban rejlik, hogy merev, hideg fémekből beépíthető alkatrészt hívunk életre. Az esztergáláshoz ezért kézügyesség, kitartás, pontosság és fantázia kell. — Az esztergályozás sok csínját-bínját ismered. Vajon tudsz-e valamit e szakma eredetéről is? — Ha keveset is, de tanultunk róla, nomeg van, aminek magam is utánanéztem. Fatárgyakon az esztergált díszítés meglehetősen régi, s eredete a közel-keleti városokba vezethető viszsza. Az ősi egyiptomi—indiai íjas esztergán a forgácsolószerszám vezetését egy személy, a munkadarab forgatását pedig egy másik ember végezte. Forgácsolás közben, az íjat elöre-hátra mozgatva, az íj változó egyenes vonalú mozgása hozta létre a munkadarab szakaszos forgó mozgását. Az energiaforrás az emberi izomerő volt, ekkoriban ezért még csak fát, csontot és szarut lehetett megmunkálni. Nagy jelentőségű haladás volt a csavarorsós eszterga föltalálása az 1700-as évek legvégén. Ez az első olyan szerszámgép, amely csavarmenet vágására is alkalmas, s egyben az esztergályos fizikai munkáját is csökkentette. — Min dolgozol pillanatnyilag? — Szinte naponta más-más munkával bíz meg a művezető, mert kevesen vagyunk és sok a teendő. Jelenleg például ezres csúcstávolságú esztergagépen, ledarabolt anyagból, állócsapokat formálok. — Mi kell ehhez? — Néhány gyorsacél betétkésből köszörült alapkés, az imént említett kézügyesség, összpontosított figyelem és megfelelő érzék . .. Valahol itt kezdődik a szakma! (mik-) ★ ★ ★ ★ ★ ★ a rock jegyében ★★★★★★ A katapult a repülőgépekben használatos szerkezet, mellyel a pilóta veszélyhelyzetben elhagyja a gépet, vagyis katapultál. A Katapult nevű prágai együttes ugyan nem vészhelyzetben, de a legmegfelelőbb időben robbant be a csehszlovákiai popzenei életbe. A hetvenes évek második felében a nagy tömegek igényeit kielégítő popzene alaposan elsekélyedett, egyre jobban a hagyományos tánczene felé inklinált. A sima tánczene természetesen nem elégítette ki az agresszívebb zenére váró tizenéveseket. Ekkor tűnt fel a Katapult, mely rövid idő alatt hasonló sikert aratott, mint a magyarországi kemény rock képviselői (Piramis, P. Mobil). A kritikusok nagyrésze mereven elutasító álláspontra helyezkedett, a zenét primitívnek minősítette, a sikert az ügyes reklámhadjárat eredményeként könyvelte el, nem hosszú jövőt jósolva az együttesnek. A másik oldalon álltak a hallgatók (főleg a tizenévesek), akik feltétel nélkül elfogadták és támogatták az együttest és zenéjét. A varázsszó ami megmozgatta a hallgatók tömegeit és a zenészekkel valamint zenéjükkel való (a hőskort idéző ) azonosulást okozta, a rock volt. Csehszlovákiában a hetvenes években Led Zeppelin, Deep Purplee, Rolling Stones, vagy akár Sweet típusú rockzenekar nem létezett. A rock elképzelt típusához a legközelebb a kevéssé ismert Framus Five és a Flamengo álltak. A rock Csehszlovákiában az igényesebb zenét játszó együtteseken keresztül jutott el a közönség egy részéhez. Ide sorolhatók a Jazz Q, a Blue effect. Collegium musicum és néhány hozzájuk hasonló együttes. Ezek olyan zenét játszottak, melyben a rock elemei nem jelentenek egyedüli tényezőt. Ráadásul az előbb említett együttesek zenéjük igényességéből kifolyólag nem álltak a közönség érdeklődésének homlokterében. Tehát a popzenei piacról lényegében hiányzott a rock. Ebben látom a Katapult sikerének fő és elsődleges külső okát. Ennek az összefüggésnek a meg nem értéséből következnek aztán a Katapult korai hanyatlásáról szóló jóslatok. A helyzet tulajdonképpen ma is változatlan, kemény rockot csak egy ismert együttes, a Katapult játszik. A többiek (Abrax, Citrón, Pražský výbér) még nem elég ismertek vagy nem elég jók ahhoz, hogy megrendítsék a Katapult pozícióját. Az együttesek részéröl tehát nem fenyegeti semmi sem a Katapultot. Ha mégis van valami, ami veszélyezteti helyzetüket, akkor az az új felnövő nemzedék más zene felé fordulása lehet. (Konkrétan a Csehszlovákiába is eljutott „új hullám"ról van szó.) Ismétlem, ez csak lehetőség, mellyel nem kell biztosan számolni. Ennyit a Katapult sikereinek külső okairól, nézzük magát a zenét és a szövegeket. Az együttes háromtagú: Oldfich Ŕiha (ének, gitár, szájharmonika, zeneszerzés), Jin Šindeláŕ (basszusgitár, ének), Anatoli Kohout (dob). Kohout kb. egy éve elhagyta az együttest, helyén jelenleg Jaroslav Kadlec játszik. Az eddigi szövegeket Ladislav Vostárek írta. A legutóbbi hírek szerint ő is szakított az együttessel, a szövegeket valószínűleg Pavel Vrba fogja írni (az M. Efekt és Olympic szövegírója). Alkalomadtán fellép velük a cseh rockzene elismert egyénisége, Otakar Petnna is. Ŕiha a Katapult előtt František Ringó Cech együttesében játszott, Anatoli Kohout pedig Vladimír Misik együttesének tagja volt. Egyéves koncerttevékenység után 1978-ban jelent meg a zenekar első nagylemeze Katapult címmel. Prágai ifjúsági klubokban feljátszott koncertlemezről van szó. KATAPULT A képen balról: Oldfich Ŕiha, Jaroslav Kadlec Jifí Šindeláŕ lényeges stúdióbeli javítgatások nélkül. Akárhányszor is hallgatjuk végig, véleményünk ugyanaz marad: nagyon egyszerű, technikailag igénytelen zene ez. Nagy hatással voltak rá Janis Joplin kísérő együttesei, a Deep Purple, valamint a Black Sabbath elődje, az Earth. Ez utóbbi főleg jiŕí Šindeláŕ basszusgitárjátékán mérhető le. Mint már említettem, nagyon egyszerű zenéről van szó, de kellemes, csehszlovák viszonylatban mindenképpen felrázó és űrt betöltő zenéről. Egy addig szinte teljesen ismeretlen stílust, a hatvanas évek végének rockzenéjét élesztették fel és adták elő. Csehszlovákiában elő szőr. Mind a három zenésznek a vérében van ez a stílus. Olyan természetességgel játszanak, amit csak ritka esetben tapasztalhatunk. Nincs ebben a zenében semmi technikai virtuozitás, a zenészek Anatoli Kohout kivételével csak átlagos technikai tudással rendelkeznek. Ennek megfelelő a zene is. A basszusgitár erőteljes, egyszerű figurákat játszik, ezeket erősíti a dob. A ritmusalap felett szól Ŕiha egyszerű, de hatásos, a fantáziát sem nélkülöző gitárja, valamint eléggé egysíkú szájharmonikája. Természetesen nem szabad elfeledkezni Ŕiha éneké röl, mely tökéletes összhangban van a Kata pult zenéjével. Nyers, elég szűk regiszterü hangja van, viszont ennek megfelelő számokat ír és nagyszerűen érzi a stílust, amit képvisel. A Katapult egyik fő vonzóereje éppen Ŕiha „faragatlan", férfias hangja. Egyszerű a zene, három átlagos zenész játszik, javítások nélküli koncertfelvételről van szó. minden feltétel adott tehát egy olyan lemezhez, melyet az igényes zenéhez szokott kritikusok egyértelműen elitéinek és primitívnek minősítenek. A Katapult mégis vállalta a koncertlemez kiadását, vállalta a megjelenést követő időszakban a szakírók mereven elutasító álláspontját és az ebből következő negatív kritikákat A Katapult nem a kritikusoknak és az igényesebb hallgatóknak irta a zenéjét, hanem a kemény rockra kiéhezett tizenéveseknek. Minden zenész tudja, hogy a közönség legjobban a koncerteken azonosul az együttessel, amikor elérhető közelségben vannak a zenészek, és csak nekik játszanak. Ezt az azonosulást akarta elősegíteni a Katapult azzal, hogy első lemezüket koncertfelvé tel formájában adták ki. Tudták, hogy haliga tóikat a lemezen nem a stúdiók világában készült finom részietek ragadják majd meg, hanem a dallam, a nyers ének. az erőszakos, egyszerű hangszerelés. Volt azonban egy másik ok is, ami a maga teljességében csak a második lemez után mutatkozott meg, vagyis 1979-ben. (Katapult 2006) A Katapult tipikus koncertzenekar számára a koncert, a közönség jelenléte az igazi éltető közeg. A második lemez stúdióban készült és ez rányomta a bélyegét a zenére. Sok gitár szól a lemezen, fúvósok is megjelennek, Otakar Petrina nagyszerű gitárszólókat játszik (bár néhol Apostolisra emlékeztet az SBB-böl), a lemeznek még sincs olyan len dülete mint az elsőnek, valami hiányzik a zenéből. Oldfich Ŕiha éneke is bizonyos változáson ment keresztül, már nem olyan nyers hangzású és természetes mint az első lemezen. Nagy meglepetésre, néhol szinte úgy énekel mint Petr Janda az Olympicból. Ŕíháék valószínűleg nagyon belefeledkeztek a stúdió adta lehetőségekbe, hagyták magukat befolyásolni Petrinától. Ennek következményeként egy zeneileg ugyan jobb, de han gulatában, hatásában halványabb lemez született. Márpedig ez a Katapult számára nem a megfelelő irányú fejlődés. Minden együttesben a zenei tudás determinálja a játszandó zenét, és ezt nem tudatosította a Katapult. Számukra az első lemez hozta meg a zenei tudás és a stílus egységét. Egyszerűen arról van szó, hogy senki sem lépheti át a saját árnyékát, senki sem játszhat jobb zenét, mint amire képes. A lemez azonban ennek ellenére is sikeres volt, ami a Katapult népszerűségének tartósságáról tanúskodik Ebben a zenén kívül fontos szerepet játszanak Ladislav Vostárek dalszövegei. Az alap hang ismert a magyarországi példákból: a fiatalok nyelvén, róluk, értük ír. Van néhány eltérő tényező, ami azonban nem a magyar és a csehszlovák rockzenei mozgalom eltéréséről tanúskodik, már csak azért sem, mivel ez utóbbi nem létezik. Ismert szinten csak a Katapult képviseli. Tehát a magyar rock és a Katapult közti szövegbéli eltérések: Vostárek kevesebbet panaszkodik a fiatalok nevében, kerüli a közhelyeket, a generációs probléma kevésbé élesen jelentkezik nála, ebből következően jóval tágabb a témakör. Viszont a lemezek éppen ez utóbbi miatt gondolatilag nem annyira egységesek mint a hasonló magyarországi albumok. Minden együttest kétféle szempontból lehet értékelni (bár ez a szétválasztás kissé erőszakolt : zenéje és szövegei alapján, valamint a közönségre és a popzene fejlődésére való hatása alapján. Az első szemszög alapján a Katapult erősen leegyszerűsített, néhol szinte primitív, a külföldi példákhoz szervesen kötődő zenét játszik, de nem minden fantázia nélkül, néhol nagyon hatásos és tetszetős formába öntve. A második szempont szerinti vizsgálat már kedvezőbb. Végre valakinek sikerült felrázni a csehszlovák popzene fő áramlatának állóvizét. A két szempontból történő vizsgálat után véleményem szerint megállapíthatjuk a Katapult pozitív szerepét a csehszlovák popzene fejlődésében. Diszkográfia : 1. Katapult 5 2. Katapult 2006 5 GYUROVSZKY LÁSZLÓ 22
