A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
gazdag embereknek engedélyezte a gyürűviselést. A rómaiaktól más népek is átvették a gyűrüviselés szokását: íme, egy anekdota a francia történelemből: Anjou hercege egy szer bevezette dolgozószobájába Rudolf herceget, és csodálatos gyűrű- és drágakőgyűjteményt mutatott neki. — Mennyit érnek és mennyi hasznot haj tanak? — kérdezte a német herceg. — Egymilliót érnek, de semmi hasznot sem hajtanak. Nekem viszont csak két kövem van; tíz forintomba kerültek, s évi kétszáz forint a hasznuk. Anjou hercege kiváncsi lett a különleges kövekre — s ekkor Rudolf két malomkövet mutatott neki. Plinius elgondolkodott rajta, mennyi bajt okoztak, hány embert döntöttek anyagi rom lásba a gyűrűk, s ezeket mondta: „Bizony, az első ember, aki gyűrűt húzott az ujjára, nagy hibába esett." A római természettudós azonban túlságosan szigorú volt. Látta és elítélte a gazdagsággal való visszaélést, de egy kellemes eseményre, egy elveszített barátra emlékeztető, vagy éppen a kezet díszítő gyűrűt mégsem kell elítélnünk — senkinek sem okoz kárt, az ékszerésznek és a művészeteknek pedig hasznot hajt. Cetlik Kedvelem az előre csomagolt árukat. S nem ok nélkül. Az ember bemegy az üzletbe, fogja a vásárlókosarat, s a pultról leveszi azt, amire szüksége — és persze pénze — van. Nem kell sorban állni, nem keH rámosolyogni a kiszolgálónőre, hogy az áru szebbjét és jobbját tegye a zacskóba . . . így rengeteg időt takarit meg a magamfajta, mindig úton levő, siető ember. A közeli bevásárióközpontban, ahová törzsvevőként járok, a gyümölcs- és zöldségboltban az előrecsomagolt árukhoz az utóbbi időben egy papirszeletet tesznek. Ennek egyik oldalán keretben két nagybetű látható: O és Z. Alatta pedig ez olvasható: Zelenina Košice. A cédula hátlapján a nevezett vállalat kereken hat információt közölne — ha közölne. Történetesen meg kellene tudnia a vásárlónak — a nyomtatott szöveg szerint — az áru nevét (druh tovaru), minőségét (akosť), tömegét (hmotnosť), árát (Kčs), továbbá azt, hogy ki csomagolta (kto balil), és végül a csomagolás idejét (dátum balenia). Csakhogy az áru árán kívül semmi sem tudható meg arról, amit eredetileg szeretett volna velem — a vásárlóval — közölni a vállalat. Ha arra személy szerint nem is vagyok kíváncsi, hogy ki csomagolta az árut, de ha már kinyomtatták ezt a kis cédulát, akkor az áru minőségét, tömegét (súlyát) és csomagolásának idejét szívesen leolvasnám — ha rajta lenne. Csakhogy a jelzett információk közül egyetleneggyel vagyok kénytelen beérni. Persze a kereskedelem számára ez a legfőbb: az árucikk ára. Hogy a vevő mit kap, az más kérdés. Csak azt nem értem, akkor mire ez a hűhó, miért kell kinyomtatni — nyilván drága pénzen — ezeket a cédulákat?! Esetleg előírás van arra, hogy mindezt köteles a vállalat közölni a vásárlókkal ? Akkor miért nem tesz eleget ennek az előírásnak? Arra, hogy a csomagolt áru értékét megtudjam, bőven elegendő a közönséges csomagolópapírcetli. Nem vagyunk mi elkényeztetett vásárlók. Ezen felül pedig felesleges az amúgy is túlterhelt nyomdaipar helyzetét nehezíteni olyan cédulák gyártásával, amelyeknek semmi hasznát nem látja sem a kereskedelem, sem a vásárló. GÁL SÁNDOR Részlet Feszty Árpád kórképéből ferry fiRPfiD Ezernyolcszázötvenhat december 24-én, Ádám és Éva napján üres volt az ógyallai postaállomás vendégfogadója, az utasok, tekintettel az ünnepekre, igyekeztek úgy intézni a dolgaikat, hogy karácsonyestére otthon legyenek. A fogadós, Feszty Szilveszter legidősebb lányára, a 14 éves Ilonkára bízta kisebb gyermekeit, Adolfot (a későbbi híres építészt), Lajost, Gizellát és Gyulát, mert a hatodik gyermek érkezését várja a család. A csöndet csak a vajúdó anya sikolyai törik meg. Végre elcsendesedik, s a belső szobából kilép az orvos és közli, hogy minden rendben, az anya egészséges fiúgyermeket szült, aki később a keresztségben az Árpád nevet kapta. Középiskolába járt, amikor több társával Habsburg-ellenes mozgalmat kezdeményez, s mint ennek értelmi szerzőjét eltanácsolják, vagyis kicsapják az iskolából. Tizenhat éves korában beáll vándorszínésznek, de nemcsak a színpadon szerepel, a díszleteket is ö festi, mert gyermekkora óta nagy kedvvel és tehetségesen rajzolt, festegetett. Konkoly- Thege Miklósnak, tizennégy évvel idősebb barátjának, a későbbi neves csillagásznak, az ógyallai csillagvizsgáló megalapítójának buzdítására végérvényesen elhatározza, hogy a festőpályát választja. Ezernyolcszázhetvennégy tavaszán, most már szülői támogatással Münchenbe ment s beiratkozott az ottani festőakadémiára. Delelő című képét elküldték az 1878-as párizsi világkiállításra, s ezt ott megvették. Ezután rövid tanulmányutat tesz Olaszországban, Velencében, majd innen hazatérve 1878—1879 telén megfesti a Pusztai találkozás című nagyobb méretű képét, s ekkor újabb háromévi ösztöndíjat kap. Visszatér Bécsbe s az itteni akadémián folytatja tanulmányait. Bécsben festett, elsősorban vallási témájú és zsánerképeivel felhívja magára a figyelmet, de érdeklődése egyre inkább a monumentális történelmi témájú képek felé fordul. Festői pályája rohamosan ível felfelé. 1898-ban két nagy történelmi kompozíciója: a Bánhidai csata és a Zsolt eljegyzése keltett figyelmet. Előbbi Komárom, utóbbi Bihar vármegye megrendelésére készült. Számos dekorációs feladatot'is kapott. így 1885-ben rábízták a Nemzeti Színházban a faldísz megfestését, s megrendelésre ugyancsak hangulatos tájképeket festett az Operaház belépő csarnokában. Ezután kapott megbízást a Budai várpalotában Tündér Hona és Árgyus királyfi regéjének megfestésére. A Vöröskereszt budai Erzsébet kórházban is festett két faliképet, az egyik a Csatatéri jelenet, a másik: Erzsébet alamizsnát oszt Az Igazságügyi palotában is vannak nagyméretű freskói, a magyar igazságszolgáltatás allegóriái: Tüzesvas-próba, Könyves Kálmán, Lovagi perdöntő párbaj. Mátyás király igazságot oszt és Deák Ferenc törvényjavaslatot nyújt be. A hetényi tűzvész nyomán 1 886-ban megfesti a Kárvallottak című képét (ma a budapesti Tűzoltó Múzeum tulajdona). A negyvennyolcas Rokkant honvéd mélyreható gondolatokat ébreszt. Ezernyolcszáznyolcvankilencben, 33 éves korában feleségül veszi Jókai Rózát, Jókai Mór fogadott leányát, aki maga is festönő volt, tanulmányait Budapesten Székely Bertalan, Münchenben Lietzenmayer Sándor vezetésével végezte. Budapesten ismerkedtek meg. Bányászszerencsétlenség című festményéből megismerhetjük a festő állásfoglalását a fizikai munkások, a nép iránt. De szóljanak Feszty saját szavai: „A kép a Kereszthegyi aranybánya bejáratát ábrázolja, ahol a hegyek mélyéből sápadt alakok verítékes nehéz munkával hozzák felszínre a nemes ércet. A kohók füstölgő komor öbleiből ezernyi ember fárad a nemes érc arannyá válásában — azért, hogy az az élettelen érc, az a kevély színű arany pengve, csillogva járja körül a világot s okozzon romlást, pusztulást az emberek közt, legyen irigyelt ékszer hiú asszonyok testén, öröme, vágya millióknak — s megmételyezöje szíveknek, telkeknek! S ezek a munkások mind érző emberek, akiknek szívük van, gyomruk van, akik éreznek és éhesek! Ez a bánya egy nagy sírbolt, sírboltja azoknak, akikre annyiszor rászakadt az omladék. Aggódó asszonyok, lányok lesik szívrepesve, hogy élve vagy holtan hozzák fel őket? hiány ember lépett át azon a küszöbön, vitte e mélybe életét, szerelmét, örömét, vágyát ... s nem látta többé a napvilágot.” Igen, a festmény egy tragédiát ábrázol, amint egy meghalt bányászt hoznak a felszínre. A körülállók arckifejezése, mozdulatai mindennél többet mondanak. Félreérthetetlenül kicsendül Feszty Árpád humanista felfogása! A kép a soproni Bányászati múzeum tulajdona. Jókai Róza festőművésznö nagyanyjának, Jókainé Laborfalvi Róza színésznőnek halála után a megözvegyült Jókai vejével együtt építi fel a Bajza utcai mütermes reneszánsz házat, amely később nevezetes helye lett az akkori művésztársadalomnak: ott találkoztak festők, szobrászok, építészek, írók, költők, zenészek, színészek. Feszty Árpád a millennium alkalmával több festővel együttműködve festette meg életének legnagyobb művét, a Magyarok bejövetele című nagy terjedelmű panorámát, vagyis a Feszty-körképet. Ezt a 120 méter kerületű és 15 méter magas vásznat Jókai Mór ötlete nyomán 1891-ben kezdték el festeni, és 1896-ra készült el. 1898-ban kiszállították a londoni világkiállításra, s Budapesten, a Városligetben, külön épületben 1910-ben állították fel újra. A körképet 1944-ben bombatámadás érte, s az épület olyan súlyosan megrongálódott, hogy le kellett bontani. A kép maradványait pedig elraktározták. A magyar kormány elhatározta, hogy 15 éves terv alapján Ópusztaszeren' nemzeti parkot létesít, s ennek központi részén kapna helyet a Feszty-körkép. Végleges rekonstrukcióját 1984-re tervezik. Feszty Árpád nemcsak az ecsetet, de a irótollat is eredményesen forgatta. Számos verset és cikket irt, ezenkívül megjelent két kötete, az egyik Az én parasztjaim, a másik költői elbeszélés Árva Bandi címen. Utolsó gyűjteményes kiállítása 160 darab festménnyel 1912-ben volt a Nemzeti Szalonban. Ezerkilencszáztizennégy június 3-án 58 éves korában Lovrana abbáziai tengeri fürdőben fejezte be életét. Szülőhelyén Ógyallán temették el. fy 23