A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-26 / 26. szám
Számtalan történelmi és kulturális műemlék emlékeztet a letűnt századokra. A Bölcs Jaroszláv alapította Szent Szofija székesegyház mellett hozták létre Oroszország első könyvtárát és iskoláját. Itt fogadta Bohdan Hmelnyickij, az ukrán nép nemzeti hőse az orosz küldöttséget, mely azért jött Kijevbe, hogy szerződést kössön Ukrajna és Oroszország egyesítéséről. Az ukrán főváros sokat szenvedett a második világháború éveiben. A hitleristák a város épületeinek mintegy a felét elpusztították, százezreket hajtottak nét » I • • határán túlra telepítik. Ugyanakkor a városi tanács jól felfogta, hogy az ártalmas termelési ágak kitelepítése önmagában nem oldja meg teljesen egy modern nagyváros környezetvédelmi problémáját. Gyökeres megoldása más utat követ. Hz pedig az ipari hulladékok ártalmatlanná tétele és hasznosítása, a káros hulladékanyagok hermetikus elzárása és a technológiai rendeltetésű víz körforgásának alkalmazása, a folyóvizek, füst és gázok tisztítási módszereinek tökéletesítése. Kijevben az előző, tizedik ötéves tervidőszakban mintegy 54 millió rubelt fordítottak természetvédelmi intézkedésekre. Az ukrán főváros dinamikusan fejlődik. Magasságban és szélességben is nagyobbodik. A kijeviek sokat, gyorsan és gazdaságosan építenek. Kijevben csak 1981- ben 1 millió 225 ezer négyzetméternyi lakás, hat iskola, 15 óvoda és bölcsödé, öt poliklinika, valamint egy 375 férőhelyes kórház épült. Ennek ellenére még létezik lakásprobléma. Miért? A lakosság szaporodik, mégpedig a tervezettnél gyorsabban nő. Feltételezték, hogy csak 1990- ben éri el a kétmillió főt, ám az 15 évvel korábban bekövetkezett. A demográfusok előrejelzése szerint a század végéig hárommillió lakosa iesz az ukrán fővárosnak. A népesség növekedésének szabályozása Kijev, csakúgy, mint más világvárosok számára a legnagyobb probléma. Az általános fejlesztési terv főként a természetes szaporulatban látja a lakosság létszámának növekedését. A mai Kijev egyike a földkerekség zöldbe épült legkényelmesebb városainak. Itt évente 400 ezer fát és cserjét ültetnek. Minden lakosára 18 és fél négyzetméter-A kijevi Kijev Szálló nyi zöld terület jut — nem mindegyik nagy világváros dicsekedhet ilyen mutatóval. A jól megszervezett tömegközlekedés időmegtakarítást jelent és kíméli a városlakók idegeit. Különleges figyelmet fordítunk a tömegközlekedés fejlesztésére. Bármilyen messzire is lakjék a városközponttól egy kijevi, gyorsan és problémamentesen eljut munkahelyére, színházba, múzeumba, a sportpályákra és a dnyeperi strandokra. A személyforgalom 72 százalékát a villamos és a metró bonyolítja le. Ez is a környezetszennyezés elleni küzdemetországi kényszermunkára, 200 ezer lem egyik hatásos eszköze. kijevit lőttek agyon. Kifosztották a múzeumokat, képtárakat. Az egész szovjet nép segített Kijev újjáépítésében. Az ősi város az ország segítésére támaszkodva felemelkedett romjaiból és még szebbé vált. A mai Kijev — új épületkomplexumok, gyönyörű zöld köntös, széles sugárutak. Készülnek itt utasszállító repülőgépek és mesterséges gyémántok, színes televíziós készülékek, és elektronikus számítógépek, halászhajók és kotrógépek, divatos ruházati cikkek és lábbeli, bútor és természetesen selyem, melyet a világ több mint hatvan országában szállítanak. Kijev az egyetemek városa, a tudományok és színházak városa. Tizennyolc főiskola működik itt: az Ukrán Tudományos Akadémia a köztársaság összes tudományos intézményeinek munkáját irányítja és koordinálja. A város körképét 12 színház, több mint 40 múzeum, hangversenytermek és klubok egészítik ki. A város általános rendezési és fejlesztési terve a város gazdasági, igazgatási és kulturális jelentőségével összhangban határozza meg Kijev fejlődésének 1990-ig kivetített távlatait. A terv nemcsak az Kijevet a barátság és az együttműködés szálai fűzik a világ számos városához. Köztük a testvéri városokhoz: a szlovákiai Bratislavához, a franciaországi Toulousehoz, az olaszországi Firenzéhez, a japán Kiotóhoz, a németországi Lipcséhez, a finnországi Tamperéhez, a lengyelországi Krakkóhoz. Sok kijevi a testvérvárosokról elnevezett utcákban lakik. Büszkék vagyunk arra, hogy Kijev 1500 éves jubileuma felkeltette külföldi barátaink figyelmét, felfigyeltette a széles nemzetközi közvéleményt. Ünnepségünkön sok vendég vett részt a Szovjetunió minden részéből, a világ számos országából, a testvérvárosokból. Az ünnepségek május 28-án kezdődtek az Ukrajna kultúrpalotában. A következő napon a Köztársasági Stadionra is kiterjedtek. Százezer néző pompás művészi sportbemutatóban gyönyörködhetett. Május 30-án a Dnyepr-Szlavityics partvidéke és strandjai váltak az ünnepségek színhelyévé. Színpompás történelmi viseletű csoportok hajófelvonulásában gyönyörködhettek az ünnepségek részvevői. Este pedig színes tűzijáték fénye világítotépítkezés további növekedését helyezi ki- ta be az ősi Kijevet. látásba, hanem azt is, hogy a levegőt szennyező gyárakat és üzemeket a város (APN) Emberi sorsok SOK KICSI SOKRA MEGY Kerek összegben, pontos anyagi értékekben talán ki sem mutatható, hogy az illetékesek, azaz a kereskedelem felügyeleti szervei mennyi időt és energiát fordítanak a vásárlók jogainak védelmére. Sajnos, együttes fáradozásuk azonban nem mindig hozza meg a kívánt eredményt, mert az üzletekben és a különböző szolgáltatási üzemekben továbbra is gyakran találkozunk árdrágítással, vagy a vásárlók becsapásának egyéb, körmönfontabb módjával. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy sok esetben mi, a vásárlók is segítjük-ösztönözzük ebben a kereskedelmi dolgozókat, mert sokszor vállrándítással, kézlegyintéssel intézzük el a nyilvánvaló meglopással vagy becsapással kapcsolatos észrevételeinket Úgy tűnik, éppen az emberek felületességére, nemtörődöm engedékenységére építik terveiket a kereskedelemnek és a szolgáltatóiparnak azon dolgozói, akik fizetésük önkényes kiegészítéseképpen szemrebbenés nélkül a saját zsebükre is „dolgoznak". Ez nemcsak a riporter véleménye, hanem a Népi Ellenőrző Bizottság szakembereinek tapasztalata is, akik hivatásukból eredően valóban gyakran találkoznak a vásárlóközönség meglopásának legkülönbözőbb formáival. Érdekes észrevétel, hogy az utóbbi években átalakulóban van az árdrágító törvényszegések gyakorlati mechanizmusa: a múltban kevesebbszer fordult elő árdrágítás, esetenként azonban nagyobb tét forgott a kockán; újabban azonban alacsonyabb az árdrágítási szint, ám gyakoriság dolgában sokkal elterjedtebb, sűrűbben előforduló jelenség a vásárlók megkárosítása. Számos üzletben, vendéglátó- vagy szolgáltatóipari egységben eleve a vásárlók elnéző engedékenységével számolnak, mondván: negyven-ötven fillérért, egy-két koronáért senki sem találja majd érdemesnek a vitatkozást... Hogy mennyire találó kalkuláció ez, azt a mindennapi életben gyakran tapasztalni, amikor a sor végéről vagy a szomszéd asztaltól néha többen is rendreutasítják (— Ne tartson föl bennünket, sietünk!; Otthon számolgassa a pénzét, ne itt! stb.) azt a személyt, aki szólni „mer" a nyilvánvaló, de csupán filléres becsapásért. Igen ám, csakhogy sok kicsi sokra megy! A Népi Ellenőrző Bizottság dolgozói 1981 tavaszán a szlovák főváros egyik nyolcvanöt ezer lakost számláló körzetének üzleteiben s szolgáltatóipari egységeiben mélyreható ellenőrzést végeztek. A boltosbecsületet célzó vizsgálat eredményei — sajnos — elszomorítóak voltak. A vezető kereskedelmi dolgozók, igazgatók, üzletvezetők feladatul kapták, hogy azonnal orvosolják a vizsgálat során fölmerült hibákat; a tetten ért kereskedelmi dolgozókra pedig büntetéseket róttak ki. Csaknem egy esztendő múltán — ez idén januárban — a népi ellenőrök megismételték a széles körű revíziót, és meg kellett állapítaniuk, hogy töbhelyütt nem okultak a tavalyi vizsgálat eredményeiből, hogy szinte minden a régiben maradt! Talán mondanunk sem kell, hogy az újabb büntetések ezúttal már lényegesen szigorúbbak voltak. Az ellenőrök érdekes észrevétele volt ezzel kapcsolatban, hogy a tetten ért „ügyeskedők" szinte kivétel nélkül a vásárlók érdekeire hivatkoztak, mondván, a gyors és rugalmas kiszolgálás hevében véletlenül tévedtek, akaratlanul károsították meg a vásárlókat.. . Való igaz, tévedni emberi dolog! De mit szóljon az ember akkor, ha történetesen éppen az ellenőr volt az üzletben tartózkodó egyetlen bevásárló, úgyhogy nem volt senki, aki a sor végéről türelmetlenül sürgetni akarta volna az „akaratlanul" saját zsebére tévedő elárusítót? Ebből is látni, hogy a szemrebbenés nélküli, pár fillérnyi árdrágítást számos kereskedelmi dolgozó lényegében állandó jövedelempótló forrásként alkalmazza. A csalásnak, árdrágításnak sokféle módja van, elvégre a fenyőpálinka vagy a sör akkor is ízletes marad, ha nem színig töltik a pohárban; másod- és harmadrendű áru elsőrangú minőségnek megfelelő áron is eladható; az üdítőitalként felszolgált gyümölcslé felhígítható, a kávézacc egy része újraforrázható, vagy talpraesett fejszámolással egyszerűen csekély felárat lehet számítani (efölött a vásárló általában puszta kézlegyintéssel napirendre tér) — és akkor már csak türelem meg kitartás kérdése, hogy a sorozatos csalás mikorra kamatozik egy nagyobb összeg formájában. Persze, egyben szerencse dolga is, mert ha az ellenőrök a vásárló meglopásán vagy egyéb üzérkedésen érnek valakit, az általában szigorú büntetéssel jár, indokolt esetben pedig viszamenőleg is alaposan körmére néznek az illetőnek. A bevezetőben említett népi ellenőri vizsgálat során kiderült, hogy számos üzletben, vendéglőben már ismerik a „kontrolórokat", ami eltorzíthatta volna a vizsgálat eredményeit. Elvégre látott már a világ olyan bolondot, aki tudatosan éppen az ellenőrnek tölti majd félig a poharát, vagy bámulatosan fürge fejszámolással egy-két koronával megdrágítja — mondjuk — a narancs vagy a zsírszalonna árát?! Az ellenőrzést ezért alkalmi munkatársakra bízták, akik a hivatásos ellenőrök tanácsai és útmutatásai alapján tizenegy nap alatt, összesen hatvanöt helyen fordultak meg „próbabevásárlás" vagy kocsmai s éttermi vendéglátás céljából. Vizsgálódásaik eredménye, sajnos, több mint figyelmeztető tanulsággal járt: a különböző kereskedelmi vagy vendéglátóipari egységeknek nem kevesebb mint hetvenöt százalékában kisebb-nagyobb visszaéléseket tapasztaltak! Emellett még több helyütt vették észre az eladás tisztaságára vonatkozó előírások megszegését, valamint az áruk jótállási határidejének túllépését, ami szintén szabálysértésnek számít. Valótlant állítanánk, ha a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók mindegyikét becstelen üzérkedéssel, csalással vádolnánk. Többségük becsületes úton keresi meg a kenyerét, sajnos azonban így is még sokan vannak az olyanok, akik különböző anyagi spekulációkkal, sikkasztással, leltármanipulációval, árdrágítással próbálnak meggazdagodni. Ezért jogosan merül fel a kérdés: a vásárlóközönség miként védekezzen az ilyen kereskedelmi dolgozókkal szemben? — Főképpen azzal, ha minden bevásárlásnál számlát kérünk, és nem puszta kézlegyintéssel intézzük el, ha valahol egy-két koronával megkárosítottak bennünket — mondja a Népi Ellenőrző Bizottság kereskedelmi ügyekkel foglalkozó részlegének vezető dolgozója. — Kevesen alkalmazzák a Panaszkönyvet és a megkárosítottak közül kevesen fordulnak észrevételeikkel a nemzeti bizottságok illetékes ügyosztályaihoz. Kár pedig, mert gátat vetni a kisebb-nagyobb anyagi visszaéléseknek csupán megfelelő szigorral, a szocialista törvényesség elveinek következetes betartásával lehet. Ez pedig már nem magánügy, hanem közügy! 17
