A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-19 / 25. szám
Párták i . •t Felsőkirályi (Horná Kráľová) nem tartozik szorosan a Zoboraljához. A nyitrai járás délnyugati részében fekszik. Területileg inkább a Mátyusföld felé gravitál. Önálló viseleti csoportot alkot a szomszéd Mocsonok (Sládeókovce) faluval. Esküvőt, lakodalmat mindig tartottak, éspedig szerdai napon. Három héttel az esküvő előtt a fiatal pár a két tanúval szombaton ment a plébániára beiratkozni. Még ugyanazon a napon a menyasszony személyesen hívta meg a nyoszolyólányokat. Kihirdetéskor a három vasárnapon a menyasszony pártában jelent meg a templomban, a koszorús lányok pedig tisztségük jeléül rozmaringágat és baglos muskátlit viseltek a mellükön. A menyasszony mind a három vasárnap más-más öltözékben és másmás pártában jelent meg. A „máriás" lányok az első kihirdetéskor fehér ruhában mentek a templomba; a másik két vasárnapon már nem volt kötelező a fehér ruha. A párta alapja egy 8—10 cm széles keménypapír, amelyet bársony(akszamat) vagy damaszt (damasek) anyaggal vonták be. Erre kerültek egyenlő távolságra a „tükörből" kivágott kisebb vagy nagyobb szívecskék vagy korongok (tányérok). Vagy csak szíveket vagy tányérokat raktak, fel, vagy a kettőt vegyesen, s eszerint nevezték szíves, tányéros, napos, tükrös pártának. A ráragasztott tükröket körülrakták, illetve varrták csillogó gyöngyökkel. A közbeeső részeket ugyancsak gyöngyökkel töltötték ki. A párta két szélét is kivarrták, gyöngysorral, éspedig „zúbkásan" azaz cikcakkosan. A párta két végére „kolecskós" szalag kerüt, ezzel kötötték meg. A párta egész felületét gyönggyel hímezték tele. A párta elé került a „csillagos" rozmaringkoszorú, ezt szintén a haj alatt a tarkón kötötték meg (A „csillag" nem más, mint keskeny színes szalagokból formált csillag alakú virág.) Háromsorosán vették az ujjnyi széles szalagokat és szitkákat formáltak. Minden csillag más-más színű volt: kék, fehér, rózsaszín, céklapiros, sárga. Mindegyik csillag közepébe még gyöngyöt is varrtak. A rozmaringkoszorúba 12 db csillag került, egy nagyobb pedig amit három-öt színből csináltak hátul a „farokra" került. (Faroknak nevezték a menyasszonyi hajfonatot.) A hajat úgy fésülték meg, hogy szép sima legyen, ezért gyakran le is szappanozták. Hátul a tarkón a hajat két egyenként háromágú varkocsba fonták. Mindkét fonatot véges végig tenyérnyi széles „pengős" rózsás szalaggal csavarták be, úgyhogy a haj ki sem látszott belőle. A szalag olyan hosszú volt, hogy a farok végén még maslit kötöttek a felmaradt részből: ez leért a szoknya aljáig. Amikor ez készen volt, akkor mind a két farkot ezüst síkkal egybe tekerték, úgyhogy a sík kígyószerüen összefogta a két farkot. Az így elkészült frizurára tették fel a pártát, majd a rozmaringkoszorút, s ezt a farok alatt kötötték meg. Majd ezután a farok alá kötötték az előre elkészített kétsoros „pengős" szalagból megkötött maslit, amelybe papírt is tettek, hogy keményen elálljon a haj alatt. Ez nem volt hosszú, kb. a fül magasságáig ért. Ide leggyakrabban a „körtéses" pengős szalag került. A „pengős" selyem szivárvány- illetve virágos mintás vagy körtemintás volt. Nyakban a gyöngysoros szintén „kolecskós" szalaggal kötötték meg. A „reszkető" azonos a Zoboraljáról ismert lánnával, ezüstszínű apró spirállal, erre még gyöngyöt is akasztottak. Felsőkirályiban a menyasszonyi öltözék tartozéka volt a dús háromágú hosszú rozmaringág, ez teljesen befedte a menyasszony mellét. Az ágak olyan hosszúak voltak, hogy a váll fölött mindkét oldalon egészen a fül magasságáig értek, akárcsak a nagyvirágú baglos muskátli. Ez szinte azt a benyomást keltette, mintha egyegy bokor mögül nézne ki a menyaszszony. A pártát a menyasszony fejéről vacsora után a „široká" a násznagyné vagy a keresztanya vette le és ugyancsak az ő kötelessége volt a fejet becsipkézni. Fehér szoknyában, fehér kötényben ment esküdni a menyaszszony, ha ez kijárt neki, vagyis ha szűz volt. Bátorság kellett hozzá jelezni, tudtára adni a világnak, ha nem így volt. JÓKAI MÁRIA
