A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-06-19 / 25. szám

■Semví

1

Ülj* ]

‘: m

3 -sf

j ; ’ . R; rí©s|

i'-Ul

■; |- ít

Kfftgjg

[ V v

it, , m

‘Im

i -+ \ä J

jf

jlÉtaSSisšSbtf |L*- jJF . ft* . _r

„Hogyan lesz valakiből vándorcirkuszos? Nos, egyszerű története van annak, kérem: öröklődik ez a szakma. Azt pedig, hogy az én őseim hogyan lettek artisták, miért választották az ezzel járó vándoréletet, nehezen tudnám megmondani, hiszen nagyapám szerint már neki a nagyapja is mutatványos, cirkuszos volt. Mint ahogy az én gyermekeim is cirkuszosok, vagy ahogy mostanság itt ezt nevezik; Lunapark-osok.

Az én papám, a szegény megboldogult, artista volt. Utazott, csavargóit, bejárta a fél világot. Tapsoltak neki Amerikában, Spanyolországban, a Szovjetunióban, Törökországban, Németországban, Franciaországban... S ő nem csak cirkuszos volt, hanem utazó is: megtanulta minden ország nyelvét, ismerte az ott élők szokásait, életét, sok barátja volt mindenfelé. Szerették a megboldogultat az emberek, szerette őt a közönség. Anyám is a szakmában dolgozott, követte apámat mindenfelé. így egyik nővérem egy spanyol városkában, a másik egy magyarországi faluban, harmadik egy német településen született. Én Pelsőcön láttam meg a napvilágot, hatvan évvel ezelőtt. S miután én megszülettem, apám abbahagyta az artista életet, mozis lett belőle. De nem ám, hogy letelepedett volna egy városban, utazott, igaz, csak az országon belül. Azt mondta, szegény, hogy neki a vérében van a cirkusz és az utazás, az egyhelyben maradás a végzete lenne. Utaztunk hát egyik faluból a másikba a mozival, s mindenütt megcsodálták masináját, meg az akkori érdekességnek számító áramfejlesztőt. Ünnepet jelentett akkor, ha megérkezett a mozijával apám egyik, másik faluba. Aztán, ahogy mi, gyermekek felcseperedtünk, apám Szepsiben 24 ezer koronáért eladta a mozigépet és annak minden tartozékát, s így alakult meg Szepsiben a környéken a legelsők között egy állandó mozi. Én akkor hat éves voltam, apám szerint kész artista. Ugyanis szinte csecsemőkorunk óta foglalkozott velünk, tornásztatott bennünket, „nevelte" csontjainkat, izmainkat a nagy állóképességet, ügyességet és nem utolsósorban bátorságot igénylő munkához. Cirkuszt alakított. Vett egzotikus állatokat; lovakat, zenészeket, artistanőket, mutatványosokat toborzott. Képzelje, tizenhat gyönyörű lovunk volt, meg kígyónk, teknősbékánk, medvék, meg sok szép madár. Kedves kis cirkusz volt a miénk, amolyan

„ Tudom, ezek giccsek, de a közönségnek ez kell. Ide múzeumi válogatással nem jöhetek."