A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-19 / 25. szám
A Csemadok életéből JÓKAI - NAPOK, TIZENKILENCEDSZER Rohan az idő. valóban kérlelhetetlenül szaladnak az évek, hiszen ki hinné, hogy Jókai Mór hangulatos szülővárosa az idén már tizenkilencedszer adott hangulatos otthont az irodalom lelkes tolmácsolóinak és a csehszlovákiai magyar amatőr színjátszóknak; azoknak, akik a műkedvelő művészeti mozgalom egyhelyütt szerényebb, másutt kissé hálásabb körülményei között heteken meg hónapokon át készültek legjobb vers- és prózamondóink, legeredményesebb kisszinpadaink és színjátszó csoportjaink hagyományossá vált seregszemléjére. Mielőtt azonban megkapták volna a Komáromba (Komárno) szóló meghívót, sikerrel kellett helytállniuk a járási és a kerületi fordulókon, amatőr színjátszóink bemutatóit pedig egy válogató műsorbizottság tekintette meg, hogy a május derekán rendezett országos fesztiválon — a vers- és prózamondók, a kisszínpadok és a színjátszó csoportok egyaránt — nemzetiségi kultúránkat erősítve, alkotó közösséget teremtve adjanak számot tudásukról, tehetségükről, a hosszabb-rövidebb ideig tartó felkészülést irányító pedagógusok és rendezők rátermettségéről, művészi ambícióiról. Mert a korábbi években nemegyszer hangoztatott, téves és elöbb-utóbb zsákutcába vezető felfogással szemben ma már nyilvánvaló, hogy akik eljutnak a Jókai-napokra, azoknak teljesítményét nemzetiségi viszonyok között is országos szintű mércével kell mérni; hogy a vers- és prózamondók versenyét s a szinielőadásokat követő szakmai értékeléseknek e rendezvény rangjához méltóan szigorúaknak és tárgyilagosaknak kell lenniük, hogy itt semmi helye a burkolt bírálatnak, esetleg a tudálékosság köntösébe bújtatott, de lényegében csak vállveregető, a gyér sikert szépítő, esetleg a hibákat elkendőző mellébeszélésnek. Mindennek tükrében milyenek voltak hát az idei Jókai-napok? Választ keresve vegyük sorjába a versenyjellegű seregszemle hét napja alatt látottakat, hallottakat. Kezdjük talán a vers- és prózamondók kétnapos versenyének tanulságaival. Először is hadd szóljak az erényekről, már csak azért is, mert voltak erények. Például önmagában már az is, hogy nagyon sok szép, rangos mű szerepelt az előadásra választott versek és prózarészletek között. Ebben nemcsak az az örvendetes, hogy a korábbi esztendőkben tapasztalt ízlésbizonytalankodás most alig jelentkezett, hanem az is, hogy Kovács Magda, Gál Sándor, Duba Gyula, Tóth Elemér, Zs. Nagy Lajos és mások révén szép számmal szerepeltek a fesztiválon hazai magyar költők s prózairók müvei. Ugyancsak megnyugtató volt, hogy a versenyzőknek szinte hibátlan volt a szövegtudása, hiszen a költői s írói szó tisztelete alapfeltétel a vers- és prózamondóknál. Ebben a tekintetben határozott javulás észlelhető, mert az előző években bizony sokszor kellett sajnálkoznunk a különben jó képességű versenyzők lezser, nemtörődöm szövegtudásán. A korábbi korholások, figyelmeztetések sora most végre meghozta a kívánt javulást. Külön öröm, hogy az ötödik kategória: a felnőtt vers- és prózamondók mezőnye erős, kiegyensúlyozott volt. László Katalin, Gecse Jolán, Mázik István, Csanda Márta, Szabó Anna, Szalai Sarolta és még jónéhányan átélten, belső tűzzel adták elő szavalataikat, illetve a prózai alkotások kiválasztott részleteit. Csak remélni lehet, hogy a szavalok számszerű gyarapodása, valamint az előadók színvonalbeli kiegyensúlyozottsága sem tavaly, sem ebben az esztendőben nem volt véletlen jelenség, hanem hogy a rendező szerveknek a vers- és prózamondás népszerűsítésére irányuló igyekezete legalább a A CSEMADOK XIII. ORSZÁGOS KÖZGYŰLÉSÉN ELHANGZOTT VITAFELSZÓLALÁSOKBÓL GÁL SÁNDOR: Néhány gondolatot szeretnék elmondani a Fábry-örökséggel, s a Fábry Napokkal kapcsolatban. A Fábry-örökség — nehéz örökség, fogalmaztam meg korábban már néhányszor. Olyan örökség ez, amely súlyos terheket ró az örökösre. S ezek a terhek elsősorban nem anyagi természetűek. A szellemi örökség a súlyosabb. Az örökség tárgyi vonatkozásai mostanra úgy-ahogy rendeződtek, hiszen a Fábry-házat felújítottuk, a könyvtár is rendben van, ha valakiben jó szándék van a munkárakutatásra, ma már Stószon nyugodtan dolgozhat. Itt tehát olyan-amilyen rend és rendezettség tapasztalható. Más kérdés, hogy az adott lehetőségeket kihasználjuk-e? A válasz egyértelmű: nem! Hogy miért annak okát én nem tudom megmondani. A Fábry-ház gyakorlati fölhasználására több javaslatot is tettem, illetve tettünk, közöttük vannak azok, amelyek a CSEMADOK XII. országos közgyűlésén hangzottak el, s amelyek a közgyűlés dokumentumai között ma is olvashatók — de aligha olvasták el azok, akik a kérdésben döntést hozhattak volna. így a Fábry-ház benépesítése mindmáig megoldatlan. Az irodalmi-szellemi hagyaték feltárása, mint köztudott, folyik. De nagyon lassúnak érzem. Fábry halála óta több mint tíz év telt el, s még csak most jelent meg Összegyűjtött írásainak második kötete. A nyolc-tíz kötetre tervezett életmű-sorozat így a kilencvenes évekre ha összeáll. De van még elég eddig föltáratlan és földolgozatlan Fábry írás is. Nem beszélve a levelezés eddig magánkézben levő tömegéről... S valljuk be, hiányzik egy méltó Fábry-monográfia is, mert az addig megjelent — olykor vállveregető — dolgozatok nem sokat használnak az ügynek. Még pár mondatot, amit ide tartozónak érzek. Ott voltam azon a KB ülésen, amelyen Fábry Zoltánt a CSEMADOK örökös tiszteletbeli elnökévé választottuk. Jelen voltam azon az ülésen is, amelyen Fábry Zoltán végrendeletében általános örökösévé szövetségünket tette meg. Idézem a jelzett részt: „A hagyatéki munka realizálására, az örökség pozitív kezelésére ma Szlovákiában egyetlen fórum illetékes és ez a magyar kultúra itteni gyakorlati tényezője: a CSEMADOK.. . Épp ezért általános örökösömmé a CSEMADOK-ot teszem meg." Úgy vétem, ennyi elegendő figyelmeztetésül a Fábryvat szembeni adósságainak felfrissítésére. Méltóságunk megőrzése és a méltányosság emberi parancsa szerint A Fábry-napok kérdése szorosan összefügg mindazzal, amit az imént mondtam. Tavaly tizedik alkalommal tartottuk meg a rendezvényt s így tíz év tapasztalatait összegezhetem. Ezek szerint a Fábry-napok létjogosultságához kétség nem férhet. Sikerült olyan fórumot teremtenünk, amely tágabb értelemben is meghatározója lehet a jövőben nemzetiségi 6