A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-19 / 25. szám
Ritka az olyan hét, amikor — ha csak néhány órára is — nem jövök ki ide a Cserehátra, Perény, Hím és Felsőlánc környékére. így hát viszonylag jól ismerem e három falu közigazgatását, annak eredményeit és kisebb-nagyobb gondjait egyaránt. A három helység közül a történelem során Perény szerepe emelkedik ki, mind a népesség, mind a közigazgatás tekintetében, de lényegében a három település élete már a régi időkben is szorosan összefonódott. Olyannyira, hogy ma a három falunak közös nemzeti bizottsága van. Perényben a községháza új épületében Monyok Lajos mérnöknél, a nemzeti bizottság fiatal titkáránál kopogtatok, hogy elbeszélgessünk e három falu jelenéről, a választási program teljesítéséről, s az itt élő embereket érintő egyéb más dolgokról. — Eredményeink és gondjaink, úgy hiszem — mondja Monyok Lajos —, hasonlóak más ilyen jellegű települések gondjaihoz. Nincs okunk panaszra, de dicsekvésre sem. Tesszük a hétköznapi teendőinket, ahogy erőnkből futja. — Hány ember él ebben a három csereháti faluban? — Összesen 1 702, ebből a legnépesebb Perény, lakossága 1005, Hímé 375 és Felsöláncé 322 fő. Hím és Felsőlánc többsége magyar, míg Perény inkább szlovák lakosságú. A termelőszövetkezeten kívül van-e egyéb munkalehetőség helyben? — Az aktív dolgozók száma 841 fő. Ebből 301 ember dolgozik a lakóhelyén, tehát a termelőszövetkezetben és a hnb szolgáltató üzemegységében. A többi 540 a kassavidéki (Košice-vidiek) járásban, Kassán és a Vasműben dolgozik. — Több mint ötszázan ingáznak ezek szerint a három község dolgozói közül. Megoldott-e a dolgozók szállítása? — Csak részben. A Kassára és a Vasműbe utazó dolgozók szállításával nincsenek gondok. Ellenben Szepsi felé a közlekedés mindmáig megoldatlan, mivel oda nincs egyenes autóbuszjárat erről a környékről. Pedig több mint kétszázan dolgoznak s járnak be naponta Szepsibe s onnan vissza. Főleg azokat érinti ez kedvezőtlenül, akik több műszakban, valamint szombaton és vasárnap is dolgoznak. Nem sokkal később már Felsőlánc felé autózunk. A Perényből kivezető út bizony zötyögős; a téli felfagyások nyomait még nem érkeztek kijavítani. Azaz hogy a munkát már megkezdték. Gombos felől haladnak az aszfaltozok, s nemsokára innen is eltüntetik a tél okozta kátyúkat. Felsőláncon az egykori Lánczy-kúria parkjába igyekszünk, mégpedig azért, hogy a választási program legjelentősebb itteni beruházását megnézzük. — Ez volt a választási programba felvett legfontosabb és a legsürgősebb feladat — mondja egy földből kilátszó vascső mellett megállva Monyok Lajos. — A közületi vízvezeték hálózat megépítését már nem lehetett tovább halogatni, hiszen a falu alsó részén levő udvarokban kút se volt s persze víz sem. Látom, a kút már készen állt, a földből kiálló csövég jelzi, hogy itt végeztek a munkával. Most már csak annyi a feladat, hogy a föld mélyében levő ivóvizet elvezessék innen a falu minden házába. — A falu felső részén, itt a mögöttünk levő dombon építjük meg a víztárolót, amely az egész falut ellátja majd jó ivóvízzel. Az idén ősszel ezt szeret-Felsölánc — madártávlatból Hunt óvodások Szép tájház lehetne Monyok Lajos hnb-titkár nénk befejezni, hogy a felsőlánciak évszázados gondja véglegesen megoldódjon. Ez a beruházás meghaladja a félmillió koronát. — Segítenek-e a lánciak? — Mi sem természetesebb ennél. Minden olyan munkát vállaltak, ami szorosabb értelemben nem szakipari munka. Még azt is hozzá kell tenni, hogy a termelőszövetkezet is minden segítséget megad, hogy a beruházás minél hamarabb elkészüljön. Nem újkeletű az ilyen kis településeken az óvodák, és az iskolák — egyszóval az oktatás gondja. Perény, Hím, és Felsőlánc sem kivétel e tekintetben. — Elvben nincsenek gondjaink e téren. Csakhogy más az elv és más a gyakorlat. Mindhárom helységben van óvoda. Felsőláncon és Hímben magyar, Perényben pedig szlovák nyelvű. Felsőláncon jelenleg 16, Hímben 30, Perényben 37 gyerek látogatja az óvodát. Itt lényegesebb gond egyelőre nincs, legfeljebb az, hogy a hími óvodába Perényből kell szállítani a főtt ételt. Az iskolai oktatás kérdése már kissé bonyolultabb. Hímben osztatlan tagozatú (egyosztályos) oktatási magyar nyelvű iskola működik, ide az elsőtől a negyedik osztályig járnak a gyerekek; az ötödiktől pedig Buzitára. Felsöláncról is Buzitára járnak a gyerekek iskolába. Perényben, a szlovák iskolában, az elsősök, másodikosok és harmadikosok tanulnak, a nagyobbak Nagyidéra járnak. Tulajdonképpen a gyermekek utaztatása jelenti a fö gondot, ami ugyan, mint már említettem, elvben megoldott. De ez a gyakorlatban nem megy minden zökkenő nélkül, különösen, ha olyan kemény a tél, mint a mostani volt. A buszok gyakran késnek, vagy a hófúvások miatt nem is tudnak jönni, a gyerekek ilyenkor megfáznak, megbetegszenek és sok a hiányzás. A csereháti települések többsége megőrizte azokat a hagyományokat, amelyeket a történelem során az itt élő emberek teremtettek-alakítottak. Ezek egy részét már felgyűjtötték s feldolgozták a CSEMADOK helyi szervezetek, a néptánc- és éneklöcsoportok, hagyományápoló együttesek műsoraiban gyakorta láthatjuk-hallhatjuk ezeket a különböző rendezvények alkalmából. Most Monyok Lajos Perényben a falu felső szélén egy épségben megmaradt jellegzetes csereháti parasztház előtt arról beszél, hogy ezt bizony nagyon könnyen át lehetne alakítani tájházzá. Egyetlen lakója, egy idős nénike kedvesen behív, hogy belülről is nézzük meg a házat. — Még az uram építette — mondja —, a gerendákat is mind maga faragta, nézzék csak, milyen díszesek... Ez a vert falú, zsúptetős, nyitott kürtőjű parasztház, a népi építőművészet egyik jellegzetes és szerencsére nagyon szépen megőrzött, de — tudásom szerint — egyetlen példánya ezen a vidéken. Valóban alkalmas volna arra, hogy e táj néprajzi anyagát a népi kultúra tárgyi emlékeit rendszerezve megőrizzük az utódok számára. GÁL SÁNDOR 4
