A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 3. szám
esetben csupán a legsürgősebb teendőket tudják gyors határidőben elvállalni. Többen társalgunk a Bratislavai Szolgáltató Vállalat körzeti kéményseprő-irodáinak egyikében. Szó szót követ, mígnem kérdezősködésemre hirtelen kerekedő, haragos kitörés a válasz: — Idefigyeljen uram! Dolgozunk, fülig kormosán, a kazánokban néha rásül az ember arcára a korom, vödrönként tornázzuk ki a fűtőcsatornák mélyéről a piszkot, naponta izgulunk, vajon nem üt-e ki tűz valahol, mert akkor rögtön azt kérdezik: mikor járt ott utoljára kéményseprő, és ha nem rég, akkor becsülettel végezte-e el a dolgát?! Szívesen csináljuk? Nézze, mögöttem is van már tíz-tizenöt év, ki mondhatja, hogy nem vagyok hű ehhez a szakmához. Minden embert szolgálok, mert mindenkinek szüksége van melegre, kórházi ellátásra, bárki zúgolódni kezdene, ha a gyerekének hideg tanteremben kellene ülnie. De a kutya teremtésit, fuldoklóm a méregtől, ha valaki azzal ijeszti a fiát, hogy kéményseprőnek adja vagy lenézően legyint, ha rólunk esik szó valahol, mondván: hozzánk már igazán csak olyasvalaki jön segédnek, aki sem tanulni, sem mosakodni nem szeret. Hát ide süllyedt ez a régi szakma, amelynek egykor a királyok külön rendeletben biztosították a céhjogokat ... Bezzeg amikor behordódik a kémény vagy más baj van a fűtéssel, esetleg hivatalos tűzrendészeti igazolásra van szüksége valakinek, akkor még vasárnap délután is eljön utánunk, hogy így barátocskám, meg úgy szakikám, nem tudna akár azonnal is elugrani hozzánk? ... biz’ isten meghálálom ... A mérges kitörést egy másik kéményseprő már sokkal nyugodtabb vallomása követi: — Az utóbbi egy-másfél évtizedben valóban korszerűsödött a munkánk, bár a stószkefére meg a kaparóvasra ma is szükség van még. Számunkra ezek a szerszámok épp olyan kedvesek és fontosak, mint a kőművesnek a vakolókanál vagy a szabónak az olló ... Viszont egyre több bátorságra van szükségünk, mert a toronyházak emeleteinek száma, a gyárkémények magassága folyvást növekszik, így mi is egyre magasabbra szorulunk. De egy alagsori kazánház kitisztítása sem gyerekjáték ... Higgye el, a múló évek során megszoktam már a tetőkön és padlásokon való járkálást. Talán furán hangzik, mégis igaz, hogy fent, a magasban szinte otthonosabban érzem magam, mint lent, a szilárd talajon! Szép és férfias munka ez, hiszen úgy ismerem a körzetembe tartozó házak tetőit és kéményeit, mint egy körorvos a pácienseit vagy akár egy postás a körzetébe tartozó lakókat, utcákat... A tetők meg a kémények ugyan sokban hasonlítanak egymáshoz, de lényegében mindegyik egészen más. Ezt a munkát nemcsak elvégezni, de szeretni is kell. — Miért? — Mert pillanatnyilag valóban nincs különösebb tekintélye a fekete mundérnak. A mai fiatalok füstösnek, kormosnak, kényelmetlennek tartják ezt a munkát. Pedig ez a szép benne! És az is, hogy nincs íróasztalhoz, géphez kötve az ember, hanem szabadon jár-kel házról házra. Persze, az sem titok, hogy alapfizetésben nagyobb anyagi megbecsülést érdemelne a kéményseprés, mert nálunk bizony nemigen jut lehetősége senkinek sem a fusizásra. A fiatalokat pedig nemcsak az érdekli, van-e múltja egy-egy szakmának, hanem az is, hogy jelenleg mit hoz a konyhára? ... Azért mondtam, hogy a kéményseprést sok egyéb szakmánál sokkal jobban kell szeretni. A kaparóvas lassacskán tehát már eltűnőben van, a kéményseprők kevesen vannak, milyen út vezet tehát a szakma becsületének megmentéséhez ? Karácsony Károly egy új rendelkezés alapanyagában lapozgatva válaszol: — A tüzeléshez nemcsak kémény kell. Holnapi, de egyre inkább mai feladatainkat sem egyszerűen a kéménykotrás határozza meg, hanem olyan korszerű szolgáltatást akarunk kifejleszteni, amelynek keretében a hagyományos kéménytisztítástól a műszeres vizsgálatig mindent el tudnánk végezni. A fűtéssel kapcsolatos munkákon kívül a jövőben szívesen vállalnánk hatásfokmérést, karbantartást, hatásfokbeállítást. Ehhez azonban műszaki felszerelésre, műszaki kocsikra lenne szükségünk, hiszen manapság már színképelemzéssel könnyen megállapítható a füstgáz környezetet szennyező anyagainak mértéke, a kéndioxid-koncentráció; vagy ki gondolná a laikusok közül, hogy száloptikás berendezéssel lefényképezhető a kémények belseje s így az esetleges sérülések helye is pontosan meghatározható ... Mindez annál is fontosabb, hogy a gáz- és olajtüzelés elterjedt ugyan, de a kályhák és a kazánok bemérésével a legtöbbször senki sem foglalkozik, holott tudvalévő, hogy nemcsak a korom rontja a hatásfokot, hanem a rossz tüzelés, a hibásan beállított berendezés is. Az egy csöppet sem elhanyagolandó közgazdasági kérdés, hogy emiatt — sajnos — rengeteg energia megy szó szerint a füstbe ... Pedig már egy régi kéményszeprőmondás is úgy tartja: „Kéményseprő, kevesebb kormot sepersz, ha jó fűtőket nevelsz!" Milyen lesz hát a jövő kéményseprője? Ki tudja, egyszer talán tényleg eltűnik majd a kaparóvas, a stószkefe, sőt talán még a fekete ruha is. Bármennyire is átalakulóban van a szakma, jelenleg azonban szükség, nagy szükség van a szerencse kegyeltjeinek tartott kéményseprőkre. Fura fintora a sorsnak, hogy pillanatnyilag bizony maguknak a kéményseprőknek sem ártana egy kis szerencse. Nehogy kihaljon ez az évszázados múltra tekintő, ősi szakma. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY 13
