A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 24. szám
HÓDOLTATÁS, ADÓZTATÁS MONTBAN Az 1552-es szomorú kimenetelű dré■ gelyi ütközet és a tragikus lefolyású palásti csata után a hajdani Hont megyében is megszűnt az első jelentősebb törökellenállás. A vármegyének csak a nyolcadrésze maradt szabad, a többi behódolt a töröknek. Ám a hódolatlan területekre is az ellenség tartott igényt: a budai basa és a bégjei folyton fenyegető leveleikkel zaklatták a városok bíráit és lakóit; adózásra szólították fel a népet. Gyakran martalóc törökök fosztogattak a vidéken; falvakat gyújtottak fel, dolgozó jobbágyokat hurcoltak el a határból, állatokat hajtottak el a legelőkről. Egy krónika a törökkorról Arról, hogy Hont megye népe Drégely eleste után mennyit szenvedett és rettegett, meggyőzően és hitelt érdemlően tanúskodnak azok a korabeli levelek, különféle jelentések, melyek szövegét Matunák Mihály helybéli történész tette közzé 1901 -ben Korponán. Matunák a selmeci, a korponai, a körmöci és a besztercebányai levéltárakban akadt ezekre a szövegekre. Gondosan összeállított füzetecskéje, mely Drégely és Palánk katonai szerepe a török alatt (1552—1593) címmel a Hontvármegyei Múzeum-Társulat 1. kiadványaként látott napvilágot1, csak nemrég került a kezembe. A szerző munkájában — az értékes dokumentumokat felhasználva — mintegy negyven év eseményét rendszerezi. A közzétett leveleket, tudósításokat olvasgatva hiteles történelmi tabló rajzolódik ki előttünk; a török igában töltött évek eseményei válnak számunkra elevenebbé, a megye történelme lesz világosabb. A Drégelyig nyomuló török semmiképpen se nyugodott bele abba, hogy Hont megye északi bányavárosai nem neki adóznak. A basa bégjeivel együtt többször is kísérletet tett mohóságának kielégítésére. Ibrahim Budáról már 1 553. jún. 5-én megadásra szólította fel Korpona városát. Ugyanezt tette 1556. ápr. 14-én Hanzsa füleki bég. A figyelmeztető-fenyegető leveleket s a „békés" kísérleteket azonban rövidesen tettek követték. Bár a törökök egyelőre saját erődeik építésével foglalatoskodtak, később a sorozatos lecsapásokra is sort kerítettek. Nagy Fábián csábrági kapitány 1567. március 24-én keltezett levelében arról értesíti Krusich korponai kapitányt, hogy a török Drégelyben építkezik. A Matunák által közzétett levélből az alábbiakat idézzük: „Nagyságod parancsára egy drégelyi ember feljött s jelentette, hogy a drégelyi palánk nem dőlt be. A csausz Drégelyen van s minden falunak szigorúan meghagyta, hogy 40—50 fatörzset hozzon oda s a fahordás már folyamatban is van. (...) Drégelyen vagy fent a vár mellett, vagy lent a faluban egy palánkot akar építeni.”2 A törökök figyelme Bakabányát sem kerülte el. Leveleikkel gyakran háborgatták az ittenieket is. 1561. jún. 9-én Sábán nógrádi bég ezt írta a városnak: „Nos (mi) Sábán bég, hagyom és parancsolom ti nektek, bakabányai bírák és polgárok, s mind az egész város, hogy ez levél látván, az hatalmas császárnak hódoljatok meg és legyetek jobbágyai és jöjjetek be hozzám, miképen az többi faluk és várasok megholdultanak az hatalmas császárnak; mert ha meg nem hódúitok, meghigyjétek azt, hogy benneteket mind feleségestül rabban teszlek, varastoKat mind porrá teszem és hozzá mi kárt fogtok vallani avval, amit ide befizetnétek. És bizonnyal meghigyjétek, hogy soha békével meg nem maradhatottok előttem. Erre hamar választót várok tőletek. Mert ha meg nem holdultok az hatalmas császárnak, és be nem jöttök hozzám, én is hamar rá gondolok. Ez levél költ Nógrádon Hétfőn, az nagyságos Sábán bég."3 Nem várattak magukra sokáig az ígért támadások sem. 1569 júliusában a törökök a korponai jobbágyokat vették üldözőbe: a szőlőhegyről húsz embert hajtottak el. Két év múlva a bakabányai arató népet rohanták meg: két legényt és egy lányt hurcoltak fogságba. Ugyanezen évben már Selmecbányára is kiterjesztették figyelmüket. December 15-én a nógrádi bég helyettese ilyen fogalmazványt küldött a városhoz: „Ti Selmecbányái biró és polgárok, adom tinektek tudtokra mind fejenként, hogy ti jöjjetek be ide az N(agyságos) Béghez ajándékval és az mi adóval tartoztok, az N. Bégnek behozzátok és semmiképpen el ne merjétek hallgatni, mert átalán fogva az mi hitünkre fogadjuk. hogy rejátok megyünk és az várast rejátok égetjük és rejátok rontjuk, mert immáron az oda fel való utat jól tudjuk. Jobb, hogy szép szóval beholdoltok az N. Bégnek és kárt sem vallótok. (...) Továbbá ha az magyar urakhoz ti bíztok, im jól látjátok magokot, nem hogy titeket oltalmaznának meg jól. Jól látjátok, hogy senki nem állhat ellenünk."4 Közben természetesen — a maguk erejéhez mérten — a bányavárosok is fokozott szervezkedésbe kezdtek. Elsősorban a kölcsönös tájékoztatásra, egymás pontos értesítésére fordítottak nagy figyelmet. Éberségre, állandó készenlétre intette egyike a másikát. 1574. március 1-én pl. Bakabánya értesítette Selmecet, hogy:......A törökök iszonyú számban Paláston keresztül felefelé vonulnak vagy Korponára, vagy Szentantalra, vagy pedig Bakabányára. Legyenek tehát jó vígyázásban.''6 Másnap, március 2-án Korpona város tanácsa adott hirt Fuchs Ágoston selmeci bírónak egy közeli töröktámadásról. A levélből csak néhány sort másolunk ide. „3 órakor Krusich néhány huszárjával Csábrág felé kilovagolt. Útközben a törökök megtámadták őt, úgy hogy — amint értesülünk, néhány szolgájának foglyul esése után, csak nagy nehezen menekülhetett el Bozókra."8 A kölcsönös tájékoztatás újabb bizonyítéka Ketzler korponai biró azon panaszos s egyben figyelmeztető levele is, melyet 1575. júl. 18-án küldött Salius János selmeci bíróhoz. Ebben értesíti öt, hogy „a törökök a korponai határba törtek és a marhanyájat elhajtották". Az elhurcolt személyek közt tíz korponai és két vidéki asszony volt, akik a szőlőben dolgoztak. A továbbiakban a biró azt Írja a városka lakóiról, hogy: „Most már nem mehetnek ki biztosan a városból, mert a kegyetlen ellenségtől való mindennapi félelem és veszély nagy. Nem tudják, hogy ilyen állapot mellett hogyan miveljék földjeiket és szőlő hegyeiket, honnan egyedüli táplálékukat kapják."7 És megint csak az éber helytállást, a közös összefogást bizonyítja az, hogy a selmeciek még a megye határain kívüli, de az ahhoz közeli Körmöcöt is tájékoztatták az eseményekről. Az 1574. okt. 22-én írt levelükben a selmeciek amiatt is panaszkodnak, hogy „az ilyen veszélyekről szóló írott jelentéseket az udvarnál semmibe se veszik . . ."8 Éppen ezért javasolták, hogy a bányavárosok küldjenek követeket segítségért az udvarhoz. Az északi városok kölcsönös és időbeni tájékozódásában szerepet játszottak a kémek is. A bányavárosok egyik kémje már az 1570-es évek elején beszámolt arról, hogy Nógrádnál gyülekeznek a törökök, s ha leapadnak a vizek, könnyűszerrel átkelnek az Ipolyon, ugyanis Hidíégnél és Gyarmatnál mindenütt híd van. Egy másik kémjelentés szerint a császár Ferhát nógrádi bégnek meghagyta, hogy Bakabányát és Korponát hódoltassa meg, hamvassza el teljesen mindkettőt. S bár 1572-ben Miksa király értesítette a bányavárosokat, hogy „általános veszélyöket és szükségöket, különösen pedig Bakabányát megértette; minek folytán Íratott a budai basának, hogy a bakabányaiakat hagyja békében, mivel ök sohasem hódoltak meg s a békekötés értelmében minden új hódoltatás tilos"9 — levelének mégsem lehetett különös foganatja, hisz a törökök újabb és újabb csapásokat mértek a vidékre, a veszélyben csaknem magára maradt népre. 1574. nov. 3-án a bányavárosok képviselői már közgyűlést tartottak Körmöcön, ahonnan közös memorandumot intéztek a királyhoz. A beadvány panaszos szövege nehéz helyzetükről tudósít, de egyben összefogásukat, szándékukat is meggyőzően példázza. Idézzünk belőle néhány mondatot! ......a tapasztalás szerint a törökkel kötött béke nem ér semmit, mert a portyázó törökök mindig s leginkább a béke idején szokták a legnagyobb károkat tenni, s a budai basa nem egyszer, hanem gyakran követeli, hogy a bányavárosok körül fekvő falvak, ú. m. Magaslak, Hegybánya, Szitnyö, Illés, Szentantal-falva. továbbá Zsibritó és Tópatak, mely falvak Selmechez igen közel vannak s a selmeci bányapolgároknak ott bányáik, kohóik és egyéb bányaüzemeik vannak, és Korpona-Bakabánya között vannak s az ellenségnek még be nem hódoltak, továbbá Ocsova, Szalatna, Dobronya s több más falu és városka hódoljon meg s adja meg magát neki. S most is fenyegetőzik, hogy ha ezt meg nem teszik, addig le nem nyergelteti lovát, míg az említett falvakat és városkákat meg nem hódoltatja, vagy meg nem semmisíti. Ha tehát a király nem segít rajtuk, az ellenség részben levágja, részben nehéz rabságba hurcolja őket, vagy kénytelenek lesznek neki meghódolni, vagy elfutni a bányavárosokból."10 A memorandum hatására Trautson János, a király főudvarmestere még ugyanazon év november 30-án levelet írt a budai basának. Kérte, hogy tiltsa meg bégjeinek a hódolatlan területek ellen folytatott kegyetlenségeiket. Ám úgy látszik, ezek a levelek most sem találtak visszhangra, hisz a törökök még rohamosabban építették Drégelyt, s vele egyidöben a fokozott fegyverkezésre meg az újabb támadások szervezésére is nagy súlyt fektettek. Ezt tanúsítja Kovács Bálint csábrági kapitány 1575. május 24-én írt levele is, amelyet Korponára címzett Nagy Fábián helyettes kapitánynak. Egy jelentésre hivatkozva írja az alábbiakat;......Egy bízott emberünk juta most. Azt mondó, hogy ma Hidvégen főznek ebédet az bégnek. Mind álgyúk, tüzes szerszámok készen vadnak. (...) Elöszer Korponára mennek, azután Bozókra, Csábrágra és Kékkőre. Korponát az ur (Krusich) kerte felől akarják ostromolni. Vigyázzon kegyelmed, uramnak (Krusichnak) is adja tudtára kegyelmed, Selmecre is. Isten tartsa meg ect. Datum Csábrág die 24. Maji Anno 1575."11 Egy újabb kémjelentésben megintcsak a törökök építkezéséről, történetesen Bát, Nógrád, és Drégely erősítéséről olvashatunk. ......sok rakás diófa fekszik Hidvégnél, melynek egy részét még a télen, másik részét pedig most hordták össze. A bég az összes ipolyontúli falvaknak meghagyta, hogy készüljenek s lássák el magukat eleséggel, néhány ipolyinneni falunak is ugyanezt parancsolta; egyik részét Bát erősítéséhez viteti, nagyobb részét pedig Nógrádra vagy Dré-JURAJ KRESILA ILLUSZTRÁCIÓJA » 14
