A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-06-12 / 24. szám
A törökök elleni decemberi mérkőzésen Janečka küzd éppen a labdáért Tavaly augusztusban az Európa-válogatottat látta vendégül Prágában csapatunk Meghalt a VB, éljen a VB! Éljen Menotti, a kapitány!! Ezt harsogta a százezer főnyi, azazhogy „pontosabban" több százezer főnyi tömeg Buenos Aires utcáin, amikor négy esztendővel ezelőtt a hazai környezetben játszó csapat meghódította a világbajnoknak járó díszes kupát. Ezt harsogta, mert önfeledt örömmámorban ünnepelte az aranylábú Kempest, a fáradhatatlanul küzdő Housemant, a szemfüles Luquet és társaikat; de azon melegében egyben azt is jelezte, hogy a soron levő spanyolországi világbajnokságon a szurkolók a fényes argentin siker megduplázását várják. Persze, időközben ott is lecsillapodtak a foci szította szenvedélyek (az utóbbi hetekben egyébként az argentin közvélemény kedélyeit egészen más, sajnos sokkal komolyabb csaták borzolgatják); a taglétszám tekintetében egyedül talán csak az ElMSZ-szel vetélkedő FIFA irányításával világszerte lezajlottak a selejtezők csoportmérkőzései, mígnem tavaly decemberben kialakult a június 13-án este, a barcelonai Nou Camp-stadionban az Argentina—Belgium összecsapással kezdődő labdarúgó világbajnokság huszonnégyes mezőnye. A négy évvel ezelőtti, mindent elsöprő argentin tangó után, 1982 hullámhosszán — Spanyolország jelentkezik. Csodálatos élmény várja a huszadik század futballvándorait az ősi derűt és temperamentumos lüktetést egyaránt árasztó Ibériai félsziget nagyobbik részén elterülő „Espana”-ban. Jómagam, sajnos, sohasem jártam még ebben az országban, de a tőlem többet s leginkább másfelé utazók leírásai alapján a levegő itt valóban tele van valamiféle különleges temperamentummal, a háromnegyedes ütemű és szilaj kasztanyetta kísérettel előadott boleró ritmusaival. Csakhogy a focistát vajmi kevéssé érdekli a tüzes boleró, ügyet sem vet az öblök jobbnál jobb halféleségeire — amíg meg nem bizonyosodik arról, hogy adott esetben megfelelő hálókba helyezheti a megfelelő gólokat. Mert gólok nélkül meghalna a labdarúgás. Világbajnokságok, komoly tétmérkőzések idején a foci, mint valami fertőző láz, mindenkit „elkap"; többnyire még azokat is, akik különben közönyösek a sporttal szemben. A labdarúgásnak egyszerűen pótolhatatlan, olykor tömeghangulatot befolyásoló varázsa van. Az egyre inkább eltűnőben levő grundokon játszva éppen úgy, mint a zöld gyepen, vagy a lelátókon ülve, pusztán figyelve a játékot. Csoda hát, ha minden ország — négyévenként — azzal indítja útjára a világbajnokságra utazó csapatát, hogy a nemzeti tizenegy helytállása a döntő mezőnyében: becsületbeli kötelesség. Az utóbbi másfél-két évtizedben rendezett világbajnokságok Chilében, Angliában, Mexikóban, az NSZK-ban és Argentínában egyértelműen bebizonyították, hogy a földkerekség öt kontinensén a FIFA, azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség egyre több tagországában játszanak jó és színvonalasan küzdelmes futballt. Érthető, hogy e milliókat érdeklő játék fejlődési ütemének eleget téve, ebben az esztendőben — a labdarúgó világbajnokságok történetében először — huszonnégy csapatra bővítették az utolsó fordulók eddig szokásos, tizenhatos mezőnyét. így hát június tizenharmadika és július negyediké között a következő or-NAP szágok válogatottjai mérik össze tudásukat, felkészültségüket és taktikai érettségüket spanyolhonban: Olaszország, Lengyelország, Peru, Kamerun (I. csoport); NSZK, Algéria, Chile, Ausztria (II. csoport); Argentína, Belgium, Magyarország, Salvador (III. csoport); Anglia, Franciaország, Csehszlovákia, Kuvait (IV. csoport); Spanyolország, Honduras, Jugoszlávia, Észak-írország (V. csoport); Brazília, Szovjetunió, Skócia, Új-Zéland (VI. csoport). A kiírás értelmében minden csoporton belül valahány csapat egy mérkőzést játszik a csoportjába kisorsolt többi együttessel. Ha a körmérkőzések befejezésekor két vagy több nemzeti tizenegy pontszáma azonos, úgy köztük a három mérkőzés alapján számított gólkülönbség dönt. Amennyiben két vagy több csapat gólkülönbsége is megegyezne, úgy a legtöbb gólt lőtt csapat lesz a csoportgyőztes. Ha még így sem lehetne megállapítani melyik az első és melyik a második, akkor ezt sorsolás dönti el a két első helyezett között, akik egyben a döntő második fordulójában való részvételre jogosultak. Kétségtelen, mind csehszlovák, mind magyar részről előny, hogy mindkét csapat már az első fordulóban megismeri legnagyobb vetélytársainak egymás elleni eredményét, aminek fontos lélektani szerepe lehet a további körmérkőzések kimenetelére. Persze, az esélylatolgatások nemcsak A csehszlovák válogatott a tavalyi selejtezők hazánkban vagy Magyarországon hágtak az utóbbi napokban tetőpontjukra, hanem más országokban is. A legendás hírű Pele tippje szerint például három dél-amerikai csapat: Brazília, Argentína és Chile is továbbjut csoportjából, a tizenkettes elődöntő többi szabad helyére pedig az olaszokat, a lengyeleket, az angolokat, a nyugatnémeteket, a belgákat, a skótokat, a spanyolokat, valamint Csehszlovákia és Jugoszlávia válogatottját várja a bőrlabda feledhetetlen emlékű fekete mágusa. Egészen más véleményen van viszont a brazil válogatott edzője: Tele Santana, aki a hatodik csoportban a Szovjetuniót tartja a legnagyobb ellenfélnek. Konsztantyin Beszkov, a szovjet válogatott edzője higgadt véleményt mondott a sorsolást követő felkészülési időszak elején: „Nem kerültünk sokkal nehezebb csoportba, mint a többi csapat. Sajátos játékstílusunkkal akarunk érvényesülni, és erre bőven lesz lehetőségünk." Cesar Louis Menotti, a világbajnok argentin együttes főedzője határozott hangon jelentette ki a felkészülést lezáró edzések egyikén: „Ha meg akarjuk védeni a bajnoki kupát, senkitől sem szabad félnünk!" Maradona (fehér mezben) egy felvétel ► erejéig erősítette a magyar labdarúgóválogatottat, amikor az Argentínában portyázott 12
