A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
a pénzzel a kislányt ajándékozom meg. De azonnal térj vissza, addig az ajtód előtt várlak! Amikor a dédnagymamám nagyapja viszszatért. Jáger Jóska így szólt: — Komácskám. láttál ma a faluban pandúrokat járni? — Kedves jó komám, én a mai napon a faluban pandúrokat nem láttam járni. — Ne hazudj koma, mert ha hazudol. Jáger József betyárral gyűlik meg a bajod! A dédnagymamám nagymamája kibújt az ágyból és az ajtóhoz ment. Jáger Jóska a betyár ezeket mondotta: — Aranyos komámasszonyka, elnézést kérek a későn esti zavarásért. Ha volna időd vacsorát készíteni, tizenkettőnk részére, a fáradtságos munkádért nem leszünk adósok. — Jaj, kedves komácskám, még egy harapás kenyér sem található a háznál. — Aranyos komámasszonyka, nekünk élelmünk van bőven, csak neki kell fogni vacsorát elkészíteni. Most aztán Jáger Jóska a betyár úgy huhogott, mint a bagoly. A bagoly huhogására Piczi Pista betyár érkezett meg egy fél disznóval a vállán. Piczi Pista betyár középtermetű legény volt. A karján úgy feszült az izom, mintha csikócomb lett volna. Bőgi Miska betyár egy húszliteres facsobolyó borral és egy zsák kenyérrel érkezett meg. Bőgi Miska betyár, alacsony termetű legény volt. Verekedés közben a kemény öklével már több pandúrnak megpuhította a fejét. Szarvas Jancsi betyár három csomaggal ment be a házba. Magas vékonytermetű legény volt. Jáger Jóska, a betyár kétméter magas legény volt. Verekedés közben az öklét ritkán használta, de úgy rúgott, mint egy rúgós ló, s a hatalmas rúgásaival már több pandúrt küldött örök nyugalomra. A dédnagymamám nagymamája a pitvarban a szabad kémény alatt rakta meg a tüzet, és egy nagy rézüstben a féldisznót megsütötte. Beszélgetés közben Jáger Jóska a dédnagymamám nagyapját megkérdezte: — Kedves komám, a faluban hány szegény család van? — A faluban húsz szegény család nagy nyomorúságban él, kedves jó komám. — Amíg a vacsora elkészül", te velünk jössz kedves komám és megmutatod ezeket a szegény családokat, hogy hol laknak, meg akarom őket ajándékozni. Jáger Jóska a betyár, a dédnagymamám nagyapját azért szólította komának, mert mielőtt még Jáger Jóska nem állt be betyárnak, juhász volt a foglalkozása. A dédnagymamám nagyapja is juhász volt abban az időben. Jáger Jóska és Bogi Miska a lovaikra pakoltak húsz csomagot, melyben ruhanemű volt. Jáger Jóska Piczi Pistának ezeket mondotta: — Amíg vissza nem jövünk, átveszed a parancsnokságot. — A betyárok zablán fogva vezették a lovaikat. Amikor az ajándék elosztásáról visszatértek, már készen volt a vacsora. Jáger Jóska a dédnagymamám nagymamájának ezeket mondotta: — Aranyos jó komámasszonyka, a fáradtságos munkádért fogadd el tőlem ezt a telepénzes zacskót és ezt a három csomagot. Az egyik csomagban kész ruhák, a másikban méteráruk, a harmadikban pedig lábbelik vannak. A dédnagymamám anyja, vagyis az üknagymamám hétéves kislány volt abban az időben. Jáger Jóska az ágyban alvó kislánynak egy pár piros csizmát húzott a lábára és a hajába egy vörös szalagot vont. Hat betyár kint maradt őrt állni és a lovakra vigyázni. Vacsora közben Jáger Jóska így szólt: — Ezt a vacsorát ebédnek is lehetne mondani, mert a svájci órám tizenkettőt mutat. Mikor a hat betyár megvacsorázott, kimentek a házból és a másik hat betyár ment be a házba vacsorára. Vacsora után a betyárok felpattantak a lovaikra. A Temető utcáról a sötét éjszakába, már csak a lovaik patájának a dobogását lehetett hallani. A Hegyi kocsma a hegy tetején a Málútkanyar mellett volt. Jáger Jóska a betyár, tizenegy társával a Hegyi kocsmában mulatott. A pandúrok körülállták a kocsmát és a betyárokat megtámadták. A betyárok bátran küzdöttek a pandúrokkal szemben, és a pandúrok kapitányát lelőtték. Ez alkalommal a pandúroknak nem sikerült Jáger Jóska betyárt elfogni. A nép Jáger Jóska betyárról az első balladát így fogalmazta meg: Hegyi kocsma körülzárva. Pandúrokkal körülállva. Körülállták a pandúrok. Bent mulatnak a betyárok. Bent mulatnak a betyárok Kívül állnak a pandúrok. A pandúrok kapitánya. Az ablakon bekiáltja: Gyere ki te Jáger Jóska! Tárgyig érő viganóba. Elveszem a jó kedvedet, A kezedre vasat verek. Jáger Jóska válaszolja: Nem megyek ki parancsodra! Vagyok olyan legény mint te, A kocsmába te gyere be. A pandúrok kapitánya. Parancsot ad támadásra. Jáger Jóska parancsolja, Löjjetek a pandúrokra! Eldördültek a fegyverek: betyárok bátran küzdenek. Menekülnek a pandúrok, Vérben fürdik kapitányok. Ez az eset, a dédnagymamám elbeszélése szerint 1811-ben történt. Piczi Pista betyárt a pandúrok a Nagyvárad hegyrészen gyűrűzték be. Piczi Pista betyár nagyokat füttyéntett, segítségül hívta a társait. A pandúrok gyűrűjéből nem tudott kitömi, de három pandúrt fejbelött. Piczi Pista betyár is golyót kapott a fejébe, és a lováról lezuhant. Mire a társai megérkeztek a segítségére, már akkor Piczi Pista betyár halott volt. Az életben maradt pandúrok, ahogy meglátták a betyárok érkezését, gyors vágtatással Torna felé menekültek. Piczi Pista lelke a Nagyvárad hegyrészen tébolyog, és minden évfordulóján éjjel tizenkét órakor nagyokat füttyent, segítségül hívja a társait. Piczi Pista betyárnak a görgői kanász lánya volt a szeretője, a szép Szpisák Anna. Ez a lány, ha végigment a falun, minden legény szeme megakadt a szép karcsú termetén, és a dús szőke göndör hajfürtjein. A faluban Szpisák Annát elnevezték Cifra Annának. A faluban irigykedtek rá, hogy miből cifrálkodik. Szpisák Anna a betyárokkal társalgód. A megbeszélés szerint a Süket-völgyben találkozott a betyárokkal. Jáger Jóska és Piczi Pista betyárok azzal bízták meg Szpisák Annát, hogy figyelje a pandúrokat, mikor járnak Görgőn és azonnal jelentse nekik. Görgőn ha pandúrok vagy zsandárok jártak, Szpisák Anna hamarosan megjelent a Süket-völgyben. Ha a betyárok nem voltak a megbeszélt helyen, akkor Szpisák Anna a Kerekszárgyür hegyrészen egy terebélyes tölgyfa lombjára fekete fejrevaló kendöt'kötött. Télen is annak a tölgyfának a gallyára kötötte a fekete kendőt. Még hozzáfűzöm azt, hogy a Kerekszárgyür hegyrész, közvetlenül a Süket-völgy mellett nyugatra van. Tehát Szpisák Anna, a Kerekszárgyűrön levő terebélyes tölgyfára kötött fekete kendővel jelezte azt, hogy Görgőn pandúrok vagy zsandárok járnak. Szpisák Anna a betyárok érdekében mindent megtett,, hiszen a fáradsága nem volt hiába. Görgőn azt beszélték, hogy a Katyódombon a konda sok aranykoronát kitúrt a földből, és Szpisák Anna abból cifrálkodott. A zsandárok már házkutatást is tartottak Szpisákéknál, de nem találtak még egy aranykoronát sem. Szpisák Annának arra volt esze, hogy a pénzt amit a betyároktól kapott, hová rejtse el. Szpisák Anna bátor lány volt, nem reszketett, ha pandúrokat vagy zsandárokat látott. A nép Piczi Pista betyárról ilyen balladát ' költött: A Nagyvárad hegyoldalán Halva fekszik ott egy betyár. Piczi Pista az ö neve; A pandúrok lőtték fejbe. A sárguló fák levele Ráhullnak a holt-testére. Nincsen néki édesanyja. Aki ötét elsirassa. Szőke lány a szeretője, Virágot visz az ölébe. A színhelyen eltemette. Virágokkal behintette. A szép szőke szeretője. Fejfát állít emlékére. Ráborult a sírhalomra, Könnyeivel eláztatta. Beküldte: KRANKILLA JÁNOS Tomagörgő (Hrhov) Fotó: KURUCZ SÁNDOR A SZÍNTISZTA IGAZSÁG Az üvegcsörömpölés zajára Mrs. Dearborn az ablakhoz sietett. Már tudta, mi történt. Az üvegben óriási lyuk tátongott, éppen akkora, mint azé a futball-labdáé, amely a túlsó falnál hevert. — Már megint!... — jajduft fel a tiszteletreméltó hölgy. A szünet idején a labda rendszeresen Mrs. Dearborn konyhájában ért földet minthogy éppen házának az ablakai előtt volt a gyerekek futballpályája. Mrs. Dearborn alaposan megdorgálta a vétkes lurkókat, azután rendszerint visszaadta a labdát. Türelme azonban most elfogyott. Elhatározta, hogy olyan botrányt csap, hogy ezek a kölykök életük végéig nemhogy futballozni nem mernek, hanem még az ablakai közelébe sem kerülnek! Mrs. Dearborn leült az ablak elé, fenyegető arcot vágott és várt Nemsokára csöngettek. A lépcső előtt egy tizenkét éves forma, hirtelenszőke fiúcska állt. Szinehagyott sortnadrág, trikó volt rajta, amelyet néhány elmosódó rajzolat díszített meg futballcipő. Szuszszánt egyet aztán kunyerá/ni kezdett: Bocsásson meg, soha többé... — Tehát te törted ki az ablakomat, te csibész? — kérdezte felháborodottan Mrs. Dearborn. — Dehogyis én. De a fiúk azt mondták, hogy a kapitánynak kell a labdáért mennie, a kapitány pedig én vagyok. Hát ezért jöttem. Elvihetem a labdát? — Micsoda, hogy megint kitörjétek az ablakaimat? — Becsületszavamra, többé nem fordul elő. Az utca túlsó végébe megyünk játszani. Becsületszavamra! Mrs. Dearborn még mindig kételkedett, és ekkor a fiú hozzátette: — Ami pedig az üveget illeti, ne tessék izgulni! Az apám még ma este eljön, és új üveget tesz az ablakba. Mindent elmondok neki, a pénzt pedig levonja a zsebpénzemből. Mrs. Dearborn természetesen egyetlen szót sem hitt az egészből, a labdát mégis visszaadta. — Ám legyen, de figyelmeztetlek, legközelebb ilysmiről szó sem lehet! — Nagyon köszönöm, néni, a viszontlátásra! És úgy elszáguldott, mint egy kis meteor, csak úgy csillogott a futballcipője piros talpa. Mrs. Dearborn természetesen nem számított rá. hogy a gyerek papája eljön. De menynyire csodálkozott, amikor este becsöngetett egy férfi, és üveg volt a kezében. A meglepett asszony mellett bement a lakásba, az üveget beillesztette a törött helyébe, és azután valamilyen űrlapot szedett elő. Mrs. Dearborn csodálkozása valósággal kozmikus méreteket öltött, amikor az ismeretlen férfi ügybuzgó mosoly kíséretében átnyújtotta az űrlapot, és kiderült, hogy számla. — Hát ez meg micsoda!? — kérdezte felháborodottan az asszony. — Számla az üvegezésért, asszonyom — válaszolta a férfi. — Igen... De.. . az a kisfiú... hát semmit sem mondott magának ? A férfi felvillanyozódva felelte: — Éppen ez az! Azt mondta, hogy pótolni kell az üveget a konyhában, a számlát pedig a mama fizeti ki. Hát nem ön a kedves mamája? Dinton Ford Ford.: Gellért György 23
