A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-29 / 22. szám
Képes krónika ANGOLAI KÜLDÖTTSÉG PRÁGAI LÁTOGATÁSA Angolai parlamenti küldöttség tett hivatalos látogatást Csehszlovákiában. Manuel Bemard de Sousának, az MPLA — Munkapárt Központi Bizottsága Tagjának, a nemzetgyűlés első titkárának vezetésével. A küldöttséget Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének jelenlétében fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök. Jobbról a második Manuel Bemard de Sousa A GYŐZELEM NAPJÁNAK ÜNNEPSÉGEI Május 9-én, a második világháború áldozataira emlékezve, Wojciech Jaruzelski (jobbról a második) és más lengyel vezetők Varsóban megkoszorúzták az Ismeretlen Katona sírját (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) A BUk ■ ■ ■ ■ ĽUBOMÍR ŠTROUGAL OSTRAVÁBAN A szövetségi miniszterelnök május 11-én rövid munkalátogatást tett Ostravában. A kunčicei Klement Gottwald Új Kohómű Vállalatnál megtekintette a II. számú kokszolóművet (kép) és találkozott a féifinom-hengermű dolgozóival VALLÁSI VEZETŐK VILÁG ÉRTEKEZLETE A nukleáris háború elhárításának kérdéseiről tanácskoztak a világ legnagyobb vallásfelekezeteinek képviselői Moszkvában. Az értekezletet Pimen moszkvai pátriárka nyitotta meg (kép) GURU MARCSUK LÁTOGATÁSA BRATISLAVÁBAN Gurij Marcsuk akadémikus, szovjet miniszterelnök-helyettesnek, az Állami Tudományos-Műszaki Bizottság elnökének vezetésével szovjet tudósküldöttség tett látogatást Csehszlovákiában. Gurij Marcsuk egynapos bratislavai látogatása során találkoztak a CSKP KB Elnökségének tagjai: Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka szlovák miniszterelnök, valamint Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára A BEKE PÁRTJÁN Néhány hete Prágában Európa, Ázsia és Amerika szocialista országainak szovjet baráti társaságai értekezletet tartottak. A küldöttek a tanácskozáson felhívással fordultak a Szovjetunió barátaihoz. A felhívás napjaink egyik legfontosabb teendőjét így fejezte ki: Fokozzuk a harcot a békéért, a népek életre való jogáért! A józanul gondolkodó emberek szerte a világon békét akarnak, a béke megőrzéséért küzdenek. Az imperializmus hívei azonban más véleményen vannak. Agresszív tetteikkel nyíltan és cinikusan veszélyeztetik a békét és az emberiség civilizációját. Arról, hogy mit jelentene egy újabb világháború, beszélni is félelmetes. A veszély méretére a szakértők által a közelmúltban összeállított és közzétett adatokból is következtethetünk. Az úgynevezett „hagyományos" fegyvereket is számítva, a jelenlegi nukleáris készlet romboló ereje egymillió-háromszázezerte nagyobb, mint amilyen volt az amerikaiak által Hirosimára ledobott atombomba ereje. Jelenleg a földkerekség minden lakosára — a csecsemőket is beleszámítva — mintegy tizenöt tonnányi robbanóanyag jut. Egy ENSZ-statisztika szerint a világ évenkénti hadikiadásai meghaladják a három - százhatvanmilliárd dollárt, vagyis az emberiség naponta több mint egymilliárd dollárt költ fegyverkezésre. Tízmilliók vannak fegyverben, dolgoznak fegyverek előállításán. Az államok katonai célokra fordítják az összes kutatási-fejlesztési kiadásoknak az egyharmadát. Ennek az óriási összegnek akárcsak egyetlen százalékából is a hasznos létesítmények (lakóházak, iskolák, kórházak stb.) százait lehetne felépíteni, üzemeltetni. A nukleáris és termonukleáris, valamint más tömegpusztító fegyverek felhalmozása ma már olyan méreteket ért el, hogy tömeges alkalmazásukkal a Föld egész lakosságát többszörösen is el lehetne pusztítani. Állítólag jelenleg egyetlen modern rakéta termonukleáris robbanófeje több pusztító energiát tartalmaz, mint amennyit a második világháborúban felhasznált összes robbanóanyag tartalmazott. Ilyen körülmények között az arra intő figyelmeztetés, hogy egy újabb világháború az egész emberi civilizációt és kultúrát veszélyezteti, megsemmisíthetné, nem túlzás, hanem nagyon is indokolt. A leszerelés évek óta világprobléma. A kommunista és munkáspártoknak már az 1960-as moszkvai értekezleten elfogadott nyilatkozata leszögezte: Az összes demokratikus és békeszerető erőknek jelenleg nincs fontosabb feladatuk, mint az emberiség megvédése a termonukleáris világkatasztrófától. Hasonló álláspontot képviselt a Varsói Szerződés tagállamainak 1976 novemberében elfogadott nyilatkozata is, amely egyebek között így szövegezett: Napjaink legsürgetőbb és legfontosabb feladata továbbra is a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés — elsősorban a nukleáris leszerelés — megvalósítása, a világháború veszélyének elhárítása. Enélkül lehetetlen valóban visszafordíthatatlanná tenni a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének kedvező tendenciáit, nem lehet szavatolni az igazi biztonságot a világon. A különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése, a katonai enyhülés és a leszerelés érdekében a legnagyobb horderejű kezdeményezések a Szovjetunióhoz fűződnek. A Szovjetunió és kommunista pártja kijelölte a békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott harc feladatait..A Szovjetunió és más szocialista országok erőfeszítései és gyakorlati tettei megteremtették egy újabb világégés megakadályozásának politikai garanciáit, valamint a leszerelés irányába mutató konkrét katonapolitikai lépések megtételének a lehetőségét. Az imperializmus híveinek a bűne, hogy az eredmény távolról sem olyan, mint szeretnénk, mint amilyet az emberiség érdeke megkövetel. Az emberi értelem vívmányai, a tudományos-technikai haladás határtalan lehetőségei ma minden népnek, minden családnak, minden embernek méltó életet, viszonylag magas életszínvonalat biztosíthatnának. Sok országban azonban még ma is ezrek és ezrek éheznek, ezreknek és ezreknek a nyomor, a betegség, az írástudatlanság, a jogfosztottság, a holnaptól való félelem, a nyomorúságos öregkor az osztályrésze. Naprólnapra sok millió ember él munka nélkül. Földünkön fellelhetők még a gyarmati rendszer maradványai, még nem sikerült kiirtanunk a fasizmus és a fajüldözés bacilusait. S ami a legszomorúbb: a világméretű békeharc ellenére sem sikerült felszámolni az új világháború veszélyét, nem sikerült megszüntetni a termonukleáris katasztrófa fenyegetését. Az imperializmus erői ma is sötét terveket szőnek, egyre agresszivabbakká válnak. Aki szereti az életet, akinek nem közömbös a jövő, az emberiség sorsa, elítéli és megveti az imperialistákat, a háborús uszítókat. A békét akaró emberek a béke legerősebb őre: a Szovjetunió oldalán állnak, a Szovjetunió viszont a békét akaró emberek oldalán áll. A békeharc erejének és annak, hogy a béke legyőzi a háborút, napjainkban az a legnagyobb biztosítéka, hogy egyre nő a béke híveinek a tábora. Követjük az írásunk elején említett felhívást: Fokozzuk a harcot a békéért, a népek életre való jogáért!, BALÁZS BÉLA 5
