A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-29 / 22. szám

Képes krónika ANGOLAI KÜLDÖTTSÉG PRÁGAI LÁTOGATÁSA Angolai parlamenti küldöttség tett hivata­los látogatást Csehszlovákiában. Manuel Bemard de Sousának, az MPLA — Munka­párt Központi Bizottsága Tagjának, a nem­zetgyűlés első titkárának vezetésével. A küldöttséget Alois Indrának, a Szövetségi Gyűlés elnökének jelenlétében fogadta Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köz­­társasági elnök. Jobbról a második Manu­el Bemard de Sousa A GYŐZELEM NAPJÁNAK ÜNNEPSÉGEI Május 9-én, a második világháború áldo­zataira emlékezve, Wojciech Jaruzelski (jobbról a második) és más lengyel veze­tők Varsóban megkoszorúzták az Ismeret­len Katona sírját (ČSTK bel- és külföldi képszolgálata) A BUk ■ ■ ■ ■ ĽUBOMÍR ŠTROUGAL OSTRAVÁBAN A szövetségi miniszterelnök május 11-én rövid munkalátogatást tett Ostravában. A kunčicei Klement Gottwald Új Kohómű Vállalatnál megtekintette a II. számú kok­szolóművet (kép) és találkozott a féifi­­nom-hengermű dolgozóival VALLÁSI VEZETŐK VILÁG ÉRTEKEZLETE A nukleáris háború elhárításának kérdése­iről tanácskoztak a világ legnagyobb val­lásfelekezeteinek képviselői Moszkvában. Az értekezletet Pimen moszkvai pátriárka nyitotta meg (kép) GURU MARCSUK LÁTOGATÁSA BRATISLAVÁBAN Gurij Marcsuk akadémikus, szovjet mi­niszterelnök-helyettesnek, az Állami Tu­dományos-Műszaki Bizottság elnökének vezetésével szovjet tudósküldöttség tett látogatást Csehszlovákiában. Gurij Mar­csuk egynapos bratislavai látogatása so­rán találkoztak a CSKP KB Elnökségének tagjai: Jozef Lenárt, az SZLKP KB első titkára és Peter Colotka szlovák miniszterelnök, valamint Miloslav Hruš­­kovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára A BEKE PÁRTJÁN Néhány hete Prágában Európa, Ázsia és Amerika szocialista országainak szovjet ba­ráti társaságai értekezletet tartottak. A kül­döttek a tanácskozáson felhívással fordultak a Szovjetunió barátaihoz. A felhívás napjaink egyik legfontosabb teendőjét így fejezte ki: Fokozzuk a harcot a békéért, a népek életre való jogáért! A józanul gondolkodó emberek szerte a világon békét akarnak, a béke megőrzéséért küzdenek. Az imperializmus hívei azonban más véleményen vannak. Agresszív tetteikkel nyíltan és cinikusan veszélyeztetik a békét és az emberiség civilizációját. Arról, hogy mit jelentene egy újabb világ­háború, beszélni is félelmetes. A veszély méretére a szakértők által a közelmúltban összeállított és közzétett adatokból is követ­keztethetünk. Az úgynevezett „hagyományos" fegyvere­ket is számítva, a jelenlegi nukleáris készlet romboló ereje egymillió-háromszázezerte nagyobb, mint amilyen volt az amerikaiak által Hirosimára ledobott atombomba ereje. Jelenleg a földkerekség minden lakosára — a csecsemőket is beleszámítva — mintegy tizenöt tonnányi robbanóanyag jut. Egy ENSZ-statisztika szerint a világ éven­kénti hadikiadásai meghaladják a három - százhatvanmilliárd dollárt, vagyis az emberi­ség naponta több mint egymilliárd dollárt költ fegyverkezésre. Tízmilliók vannak fegy­verben, dolgoznak fegyverek előállításán. Az államok katonai célokra fordítják az összes kutatási-fejlesztési kiadásoknak az egyhar­­madát. Ennek az óriási összegnek akárcsak egyetlen százalékából is a hasznos létesít­mények (lakóházak, iskolák, kórházak stb.) százait lehetne felépíteni, üzemeltetni. A nukleáris és termonukleáris, valamint más tömegpusztító fegyverek felhalmozása ma már olyan méreteket ért el, hogy töme­ges alkalmazásukkal a Föld egész lakosságát többszörösen is el lehetne pusztítani. Állító­lag jelenleg egyetlen modern rakéta termo­nukleáris robbanófeje több pusztító energiát tartalmaz, mint amennyit a második világhá­borúban felhasznált összes robbanóanyag tartalmazott. Ilyen körülmények között az arra intő figyelmeztetés, hogy egy újabb világháború az egész emberi civilizációt és kultúrát veszélyezteti, megsemmisíthetné, nem túlzás, hanem nagyon is indokolt. A leszerelés évek óta világprobléma. A kommunista és munkáspártoknak már az 1960-as moszkvai értekezleten elfogadott nyilatkozata leszögezte: Az összes demokra­tikus és békeszerető erőknek jelenleg nincs fontosabb feladatuk, mint az emberiség megvédése a termonukleáris világkatasztró­fától. Hasonló álláspontot képviselt a Varsói Szerződés tagállamainak 1976 novemberé­ben elfogadott nyilatkozata is, amely egye­bek között így szövegezett: Napjaink legsür­getőbb és legfontosabb feladata továbbra is a fegyverkezési hajsza megfékezése, a lesze­relés — elsősorban a nukleáris leszerelés — megvalósítása, a világháború veszélyének el­hárítása. Enélkül lehetetlen valóban vissza­fordíthatatlanná tenni a nemzetközi kapcso­latok fejlődésének kedvező tendenciáit, nem lehet szavatolni az igazi biztonságot a vilá­gon. A különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése, a katonai enyhülés és a leszerelés érdekében a legna­gyobb horderejű kezdeményezések a Szov­jetunióhoz fűződnek. A Szovjetunió és kom­munista pártja kijelölte a békéért és a nem­zetközi együttműködésért, a népek szabad­ságáért és függetlenségéért folytatott harc feladatait..A Szovjetunió és más szocialista országok erőfeszítései és gyakorlati tettei megteremtették egy újabb világégés mega­kadályozásának politikai garanciáit, valamint a leszerelés irányába mutató konkrét katona­­politikai lépések megtételének a lehetősé­gét. Az imperializmus híveinek a bűne, hogy az eredmény távolról sem olyan, mint szeret­nénk, mint amilyet az emberiség érdeke megkövetel. Az emberi értelem vívmányai, a tudomá­nyos-technikai haladás határtalan lehetősé­gei ma minden népnek, minden családnak, minden embernek méltó életet, viszonylag magas életszínvonalat biztosíthatnának. Sok országban azonban még ma is ezrek és ezrek éheznek, ezreknek és ezreknek a nyo­mor, a betegség, az írástudatlanság, a jog­­fosztottság, a holnaptól való félelem, a nyo­morúságos öregkor az osztályrésze. Napról­­napra sok millió ember él munka nélkül. Földünkön fellelhetők még a gyarmati rend­szer maradványai, még nem sikerült kiirta­nunk a fasizmus és a fajüldözés bacilusait. S ami a legszomorúbb: a világméretű béke­harc ellenére sem sikerült felszámolni az új világháború veszélyét, nem sikerült meg­szüntetni a termonukleáris katasztrófa fe­nyegetését. Az imperializmus erői ma is sötét terveket szőnek, egyre agresszivabbak­­ká válnak. Aki szereti az életet, akinek nem közöm­bös a jövő, az emberiség sorsa, elítéli és megveti az imperialistákat, a háborús uszító­­kat. A békét akaró emberek a béke legerő­sebb őre: a Szovjetunió oldalán állnak, a Szovjetunió viszont a békét akaró emberek oldalán áll. A békeharc erejének és annak, hogy a béke legyőzi a háborút, napjainkban az a legnagyobb biztosítéka, hogy egyre nő a béke híveinek a tábora. Követjük az írásunk elején említett felhí­vást: Fokozzuk a harcot a békéért, a népek életre való jogáért!, BALÁZS BÉLA 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom