A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-22 / 21. szám
Béden (Bádice) az első világháborúig a menyasszonyok hajkötőből készült pártában esküdtek. Ez több részből, nagyon sok drága hajkötőből készült. Szokatlanul kényelmetlen volt. Idős asszonyok, akik valamikor pártát viseltek, úgy emlékeznek rá vissza, hogy nagyon szorított, nyomott, húzott a fejen. Sokan emiatt rosszul lettek, sőt el is ájultak. Alig tudja valaki, hogy milyen részekből állt. A hagyományos párta viselése is azért maradt el, mert egyrészt nemegy menyasszonynak rosszullétet okozott, másrészt mert elkészítése igen költséges volt. így aztán közvetlenül az első világháborút megelőző években, valamikor 1910 táján az akkori plébános kihirdette: nem hajlandó ilyen nehéz pártát viselő menyasszonyt esketni. Később azután, amikor másik plébános jött a faluba, ez nem törődött elődjének tilalmával, s így a húszas években ismét akadtak módosabb családok, akiknek a lánya pártában esküdött. Az utolsó ilyen esketés 1927-ben volt: utána már csak a kényelmesebb, egyszerűbb menyasszonyi fejdíszt viselték. A párta részei voltak: a háromsoros nagypárta; a kispárta, a gyöngypárta; a rozmaringkoszorú; a sasvári koszorú; a kétágú fa; a kerek drótváz; az 1 m hosszú fehér hajkötő, valamint két brosstű fityegővei. A hajat középen ketté választották, és hátul két varkocsba fonták, a végébe pántlikát kötöttek, a hajból lapos kontyot formáltak s hajtűvel odaerősítették, pántlikával megkötötték. Végül a hajat a homlokban lesimították, letapasztották. A konty köré került a kerek drótváz, ezt a kontyhoz varrták, majd két ujjnyi széles szalaggal átfogták a kontyon keresztül. Ezután került a konty elé, a fejtetőre, a félhold alakú piros bársony, vagy selyem alapon gyöngyökkel gazdagon díszített „gyöngypárta", amit a konty alatt a tarkón erősítettek meg. A kontyba a kétágú fát szúrták be, ennek kilátszott a faragott része. A nagypárta 3X9 röf rózsaszín vagy piros ropogós hajkötőből készült. Ezeket arasznyi hosszúságban legyezőszerűen lerakták. A „legyezők" keskeny részét a kontyon keresztül haladó széles pántlikára erősítették. A nagypárta hátul nyakig ért, oldalt pedig félkörben haladt, úgyhogy a fület eltakarta. A kispártát zöld-piros színű, 2X2 röf hosszú keskenyebb ropogós hajkötőből készült 8 ágú szitka alkotja. Ezt a kétágú Ja kiálló faragott részének rovátkájára kötötték. Ott szétszedték, formálták. A nagypárta közepén kétujjnyi széles fehér pecsétes hajkötő ment végig. Mindkét oldalára „fityegős" brosst tűztek, s a homlokban kötötték meg a rozmaringkoszorút. E mögé került a széles sasvári koszorú a menyasszony fejére. A koszorút Sasváron (Šaštín) rendelték meg. Bérmálásra vette a keresztanya a lánynak, s ezt menyasszonykorában is viselte. A faluban voltak menyasszonyöltöztető asszonyok, akik szépen meg tudták csinálni a pártát. A párta a legvégén került a menyasszony fejére, amikor már teljesen felöltöztették. Térdelni vagy állni kellett mindaddig, míg minden rész a fejre nem került. JÓKAI MÁRIA ■■■■■■■
