A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-05-22 / 21. szám

A PÁLFFY CSALÁD KEZÉBEN A mezőváros történetének harmadik nagy korszaka a Pálffy család nevéhez fűződik. Pálffy Miklós 1580. december 23-án II. Ru­dolftól élete végéig megkapta a pozsonyi főispáni méltóságot és a pozsonyi várkapi­tányság javait. Ezt az adományt II. Rudolf, miután Miklós báró 1598. március 28-án visszafoglalta a győri várat, melyet Szinán pasa négy évvel korábban elfoglalt, két fi­ának élete végéig, majd 1599. július 24-én valamennyi fiúutódára kiterjesztette. Szerda­hely mezőváros tehát 1599-től 1848-ig a Pálffy család örökös földesurasága alá került. A mezőváros ekkor is meg tudta tartani sajátos önállóságát, amihez nagy mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a pozsonyi várkapitányság csallóközi birtokainak tömb­jétől viszonylag elkülönülve állt. Ezért töb­­bé-kevésbé érvényben maradt a korábbi job­bágyszolgáltatások megváltása is. Szerdahely területe ekkor lényegesen ki­sebb lett, mert a templomtól nyugatra fekvő nemesi utca Nemesszeg néven önálló falu­ként kivált belőle. Szerdahely mezőváros te­hát 1599-től csupán a VNB, a katolikus templom és a művelődési ház által alkotott háromszögre korlátozódott. A török háború és a kuruc mozgalom idejében, tehát egészen 1711-ig Szerdahely nem fejlődött. Egészen más lett a helyzet a szatmári béke után felújuló Magyarország korában. Ekkor éppen a Pálffy család képvi­selőinek érdeméből a mezőváros a polgári fejlődés útjára lépett. Már ezt megelőzően 1702. május 1-én Pálffy Miklós újból kiadta a Csallóközi Varga céh szabályzatát. A ZSIDÓ KÖZSÉG Az örökös tartományokból a különféle zsidó­­ellenes intézkedések következtében távozó zsidóság a Magyar Királyságban talált mene­déket. így Szerdahely mezővárosában is egy­re többen telepedtek le. Ezeknek Pálffy Já­nos 1739. január 1-én nagy jelentőségű kiváltságlevelet adott. Ennek értelmében Szerdahely kettévált. A keresztény jobbá­gyok közössége továbbra is a mezőváros maradt, a zsidó jobbágyoké pedig önálló községet alkotott. A közigazgatási értelem­ben vett zsidó község az 1848-as jobbágy­felszabadítással ugyan megszűnt, de hitkö­zségként továbbra is tevékenykedett. A szerdahelyi zsidó község létrejötte — melynek lakói szerteszórtan éltek a mezővá­­- rosban — Szerdahely felvirágzásának alapjá­vá vált. Ezt a felvirágzást többek közt a mezőváros házainak számszerű növekedése is igazolja. Például 1600-ban, Nemesszeg kiválása után. Szerdahely mezőváros mind­össze 8 házból állt. Mintegy harmadfél év­század múltán. 1837-ben, ugyanazon a te­rületen 31, zömmel emeletes ház állt, tehát csaknem annyi, mint 1960-ban, a város újjáépítése előtt. E 31 házban — egykorú kifejezéssel élve — volt már „sütemény csi­­nálás", „gyertya és szappan csinálás", könyvkötő, szabad kereskedés és üveges. Szerdahely történetének további forduló­pontja 1848, a jobbágyfelszabadítás eszten­deje. Mielőtt azonban tovább lépnénk, lega­lább röviden meg kell emlékeznünk a mező­várossal ekkor egyesülő falvakról és elődeik­ről. NEMESSZEG Mai napig köztudatban élő városrész a Ne­messzeg. Először 1480-ban találkozunk vele, amikor még Szerdahely mezővárosának csupán nemesekkel lakott utcája volt. A Szerdahelyen lakó kisnemesek kiválására a mezőváros kötelékéből nyilvánvalóan akkor került sor, amikor a mezőváros a Pálffy család kezébe került. A kiválás elmaradása a helyi nemesek közösségének már a magán­földesúri jobbágy-elöljárótól való részbeni függőségét jelentette volna. Nemesszeg va­lójában mindenkor csupán jogilag különült el a mezővárostól, amint azt egy 1656-i oklevél is ékesen bizonyítja. Nemesszeg megközelí­tően húsz házból állott, s története csupán annyiból áll, hogy e házakat tulajdonosaik időnként el-eladták, illetve földjeiket maguk művelték. SZERDAHELYÚJFALU (Pókatelke, Barrabástárnoka, Csukárabony) Sokkal jelentősebb része volt Dunaszerda­­helynek a hajdani Szerdahelyújfalu, vagy mint a XV—XVI. században nevezték Két­­szerújfalu. Ez a városrész a hajdani Pókatelke falu területén jött létre, amely szintén az Abony-földböl szakadt ki 1279-ben. Tulaj­donképpen a Lenin utca keleti oldalát és a Kisudvarnoki utca közét foglalta magába. Károly Róbert 1336-ban Tamás csókakői várnagynak adta, aki viszont 1342-ben elad­ta Zomor fia Miklósnak, a Kondé család ősének. Ez a család egészen a múlt század végéig megtartotta a birtok jelentős részét. Pókatelkével vagy Pókaföldével Csukára­bony és Barrabástárnoka nevezetű faluk is határosak voltak. Birtokosuk a király volt, aki a XVI. század második felében más birtok fejében e két falut átengedte a Zomor utó­doknak. Ezek pedig mindkét falut áttelepí­tették Pókatelkére, amely ettől fogva Kétszerújfalu néven kezdett szerepelni. Két­­szerújfalu ebben az időben tipikus jobbágy­falu volt. Különféle nemes családok a Zomor Miklóstól származó Kondé és Fekete család leánytagjai révén kisebb birtokrészeket sze­reztek benne, míg végül is a XIX. század elején már egészen nemesi falu jelleget öl­tött. PILÁTABONY. CSOLTABONY Az 1400-as évek első felében a mai város területén még egy Pilátabony nevű faluval is (VtwÄv >ť'!'7n fti/t'/fi-trir.t i miire r.'á /?//. ttf ťií/ŕ/ttiK tt^/tratf Imr/aifte. , U> . gff/tmtm. i ÍVtÁmvui HUi.'tiu ffcfiw/úfí/í mgtr/niatŕ i/ŕgYmiitn e/ft’m tjze>t?itreiie.% Y.* fiáin fixt Aí'áu ftpnrJeiie/tiii'entijrm/ajn Ceá.t/u Írna. j 1iprr me/erre rjuertpfaert^ fh 'ts/j/rJ.' án/ine rma/r//,// . ť/ j llungetncn /áí«/.1 tettfrtip te. irr mi /r^e.ifiriiin^ . \ fa/urr Píi/Yf/ii*/ n.J//nr t/ere/a cum fa/lann.! irerritfe'mrp** ifnn.1'. \ff/'ittŕm0rafň' Arttru/ŕS rmittnit tv/ittgfi/it m />.r t/.m rente ma ntfevgrettfl.- er arapn: frA/t/ei!ienuptr Hŕf/rtf ľrtnltgru/fttt-- /nfitt a nárááifiíem/rs. iueirree.r nc//tn Orfa/Ye* Régin appnAan irárivr, rnn/irarY.ac pír er Jfagp/ris í T<rh) / ■ n ■ > i. r rum,p.!m'teficrritu.r unm r/uf "nrnrume fr mine cmJľr í nt/rrr i/tgnmprmuf. Ournem mt ident ArtittiUnim tenne' fnfiiituri’ttfíf át mne/mn F.tSO. lliTIWLVS Mntt' Ayy mrt/ett Cto/trtrtJ J’Sn/yútp: a.‘/Á\-.a natv/ ftay ,r; š Urj,fc**, i ctujjpgug.i mien/emípe/aufi/tana*. tdJfttt rj ti/éim fafftýtftá/miim sf*nfitenj,t ren./jierent Yaá t/erám naýat ,,y.az t*/tu/fiaita/./art ft i, vp'ľirt pirn a/iin.ti afnen eien t’ee/te/ief Uff »a tpunJtrJf* rxntfwre éamaraJá at’.'trámá fjeénetyta /á/tje.f. efy // fj ttánna if/na /nt.t/e/nnte fata.t/ta/*. «V a a a & roefia/uf Tempám fa* tarntni.r,tcaáne difin Re pi'.«✓ da ň.t ti íVtarapaa ra rtandn Jrveepiffmtzí a/fa/tnaep ‘ n/•*’atjttWMÁrtJ t«ftnrry,,(- .but/j* if máít, f/teen /ttadt/trtí Juet./.'ú„ ■.■je* ntj tete*á maeefar Aei.iűA/e/}ett <v a/r.trpJean ftJ.Vat tátit JietPej u iU’ffJtr ée/fé.t cÁatáftu ,/^jmÁ /eA ./iveefitsSru/</a», j ittxei j teteiaýyja fee Kttn'nfuíprt/ťf e<ff/é*t .Azryv A szerdahelyi csizmadiacéh 1776-ban kiadott szabályzatának egyik lapja találkozunk az oklevelekben. Ennek a falunak a területe tulajdonképpen a múlt századi szerdahelyi határral azonos. A mintegy 90 hektáros vásároshelyből lett mezővárosnak a benne lakó mintegy húsz kisnemes miatt már nem maradt földje, ezért kapta meg ezt a még a XVI. században elpusztult falut. Sőt ennek szomszédját Csoltabonyt, a mai Csót­­fát is. SIKABONY, RÉN Az Abony-földből a XII—XIII. század forduló­ján még két további falu szakadt ki: Sika­­bony és Rén. Sikabony névadója egy bizo­nyos Sike volt, aki 1298-ban még Alsó­­abonyban lakott. 1312-ben pedig utódai már Sikabonyon osztozkodtak. Ez is nemesi község volt. Rén falu területét Nagyabony (illetve akkor Felsöabony) határából még III. András király hasította ki, aki ott 1298-ban Ógyai András fia: Péter mesternek 336 királyi hold földet adott, mivel Albert római császárnak nyújtott hadi segítségben a Rajna folyó mellett vívott csatában vitézül harcolt. Ógyai Péter nem­zetsége azonban már fiában kihalt és birto­kát először Konth Miklós nádor, majd 1363-ban a nem sokkal korábban megalapí­tott qj>udai klarissza apácák monostora kap­ta meg. KISPATAS Abony-föld területéről még egy középkori faluról kell megemlékeznünk: Kispatasról, amely a Sárga kastély meg a komáromi út között terült el. Csupán annyi tudunk róla, hogy až 1500-as évek elején még létezett. A TEJEDEK Eddig a várost alkotó tizenegy történelmi részről számoltunk be. Nem esett még szó a Tejed földön kialakult falvak sorsáról, ame­lyek körül Előfejed és Ollétejed révén hét korábbi történelmi falu került Szerdahelyhez. Az osztatlan Tejed falu már 1231-ben buk­kan fel. Ezután különféle birtokfelosztások és adásvételek révén alakul ki a sok apró kisne­­mesi falu, közülük Elő-, Bazsó-, Majsa-, Mol-, Csat-, Anda- és Ollétejed került Duna­­szerdahely kebelébe. DUNASZERDAHELY MEZŐVÁROS KELETKEZÉSE A röviden érintett 18 történelmi település 1848-ban már csak hat falu formájában létezett. Sikabony és Ollétejed kivételével, melyek csupán 1960-ban kerültek a város­hoz, valamennyi említett falu egybeépült Szerdahely mezővárossal. Egyesülésüknek csupán a földesúri és nemesi érdekek álltak útjában. Ezek az érdekek azonban az 1848-i jobbágyfelszabadítással megszűntek. Ezt kö­vetően Szerdahely mezőváros, Újfalu, Ne­messzeg és Előfejed 1854-ben egészen spontán módon, minden felső közigazgatási beavatkozás nélkül egyesült és a Dunaszer­­dahely nevet vette fel. Az egyesülést az 1861 -i közgyűlés és az 1873-i községi alap­szabályok is megerősítették. Közvetlenül az egyesülés előtt a mezőváros és a három falu lakossága a következőképpen oszlott meg: Szerdahely 522 Újfalu 1 260 Nemesszeg 596 Előfejed 328 Összesen 2 706 Az ilymódon egyesült Dunaszerdahely la­kossága csaknem fele-fele arányban oszlott meg a zsidó és keresztény felekezet között. Az 1872-i községi törvény 468 esztendei logélvezet után megszüntette a mezővárosi jogállást és Dunaszerdahely nagyközséggé lett. A városi jogállást 1960-ban nyerte el ismét. Dr. PÜSPÖKI NAGY PÉTER 14

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom