A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
— Mi történt eddig? — Lekezeltük 1850 hektáron az őszi búzát, 300 hektáron az őszi árpát, 450 hektáron az őszi repcét, 250 hektáron az őszi keveréket és majdnem 1000 hektáron a többéves évelő takarmányt. A tavaszi árpa 750 hektáron szintén a földben. Most a kukorica, a silókukorica és a tavaszi keverékek vetésén a sor! Ha már itt járunk, hét kilométerre a gazdagság központjától, gyorsan megtekintjük a völgyben megbúvó sertéstelepet, dr. Harmat Ottó állatorvos a telep vezetőjeként figyelemre méltó eredményeket ér el. A tiszta, mutatós pavilonokat járva gondjait mondja. Hónap végéig nem tart ki az abrak. De azért az állatok etetése mindig megoldódik valahogy. Nem készülnek el időben az újabb épületek. A trágya kihordása 5—8 kilométer körzetben történik, üzemanyag-takarékoskodás címén nem mehetnek messzebb. Agyontrágyázottak már a földek a sertéstelep körül. A telepen egyébként példás a rend, akárcsak a földeken, s ezt már visszafelé. Telki János terepjárójából nyugtázzuk elégedetten. Bátka fölött, az országút bal oldalán, az egész góbisi részen szőlő és gyümölcsös. A szőlőt már megmetszették, teremnie kell, jobban, mint az elmúlt esztendőben. A falu fölött elszálló tekintet akaratlanul is a távolban csillogó vízfelületre téved. A völgyzáró gát mögött hatalmas halastó, az öntözés szándékával épült valamikor. Lent a völgyben a falu, igen-igen terjeszkedő kedvében. Már a Klein-féle rét egy részét is házhelyneK mérték ki, új utcasor épül Alsó- és Felsőbátka között. A falun áthaladva Rimaszécs felé rohanunk jó darabon, mert még mindig tart a határjáró kedvünk. A dulházai és a zsípi házak a tavaszi nap fényében sütkéreznek. A Jóna felé vivő dülőútra kanyarodunk le, hajdan erre jártak az ökrös és lovas szekereikkel azok is, akiknek a bátkai határ legtávolabbi részében volt földjük. Ide csak elemózsiás tarisznyával és vizeskorsóval lehetett jönni szántani, vetni, boronálni. A Jónán még ma is megvan a Dáromi kút, de a vize már ihatatlan, enyhén szólva mérgező hatású. Messze esik a falutól ma is a Jóna, pedig traktorokon járnak ide a soros munkát elvégezni. Szekér helyett traktor, ennyi a változó kép, de az elemózsiás tarisznya ugyanúgy szükséges kellék, mint a szomjat oltó vizeskorsó. A Dáromi kúttól távolabb, az erdőhöz közel, egy bokrosabb rész végén áll a fogasoló traktor, vezetőfülkéjében Bán Dénes balogtamási traktoros éppen az ebédjét fogyasztja. A traktorra füstölt szalonna, kolbász vagy sódar kell, mutatja és magyarázza mosolyogva a száraz ebédjét, s a Zetor Crystal 12045-ös traktorának vezetőfülkéjéből körülpillantva mondja: — Vetett füvet boronátok a Jónán. Lehet vagy száz hektár. Ha semmi nem jön közbe, két nap végzek vele. Aztán megyek tovább Kukoricavetés következik, vagy a bátkai vagy a baracai határban. Ahol hamarább elkészítik a talajt. A szomszédfalusi traktorista negyvenkilenc éves, nős, két gyermek apja. Lánya már férjnél, fia most tizenhárom éves, állatorvos szeretne lenni. Bán Dénes uzapanyiton kezdte a traktoristaságot, akárcsak a terepjáró vezetője. Telki János. — Szeretem a nyerget. Ez a kenyerem — közli velem bizalmasan, gyerekkori ismerősként. — ■j Sokféle traktorral jártam, de ezt a mostanit szerettem meg a legjobban. — Feleséged is dolgozik? — Igen. Itt a gazdaságban. Most a tamási részlegen találnád meg, a répaföldön. A köveket szedik össze. — Hogyan töltőd a hétvégéket? — Munkával. Hosszú volt a tél, utol kell érni magunkat. Tavaly ilyenkor (április 8) már vetettük a kukoricát. Gyerekkoromban megszerettem a földművesmunkát, abban nőttem fel, jól érzem magam a természetben. — A kereseted ? — Tavasztól őszig a 3—4000 körüli vastag kereset megvan. Aratás és kukoricaültetés idején több Is. A rövid szóváltás után beindítja a motort és a fogasolóval újra megrohamozza a vetett füvet. Kavarog a por a nehéztestü traktor nyomában. Telki János is fordul velünk. A hepe-hupás dűlőúton lavírozva leereszkedünk a völgybe. Az országút közelében csövek nagy halomban. Hubay Barnabás szerint már több mint ezer hektáron végeztettek talajjavítási és lecsapolási munkát. Öntözéses gazdálkodást folytatnak majd a jó minőségű földeken. A mondottakat erősíti meg Csiszár Zoltán is, aki 1971. május 1-től vezeti az állami gazdaságot. A Sajóvölgy a szűkebb hazája. Runyai születésű. A határjárást beszélgetéssel és emlékek felidézésével folytatjuk az irodájában. Egy osztállyal járt lejjebb tőlem a negyvenes évek rimaszombati gimnáziumában, mégis vajmi keveset tudok róla. Állatorvos bátyját. Csiszár Lászlót, ismerem jobban, ő volt az osztálytársam, s a tanulásban senki sem múlta fölül. Most tudom meg, hogy a huszonkilencben született Csiszár Zoltán Tornaiján érettségizett 1951-ben, s a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán végzett állattenyésztési szakon. Aztán tizenhat esztendeig főállattenyésztő volt a tornaijai, majd 1960-tól a rimaszombati járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályán. — Mit mondanál röviden a gazdaságról? — 1975-ig jól gazdálkodtunk. Aztán jelentkeztek a problémák, jöttek a rosszabb nyarak;... az időjárás viszontagságai ellen még mindig tehetetlenek vagyunk. Nagyon komoly feladatokat kell megoldanunk a 7. ötéves tervben. Főleg ami a hektárhozamokat, az állatállomány számát és hasznosságát illeti. Halaszthatatlanul fontos feladatnak tekintjük a kalászos termény és a takarmány biztosítását. Minden figyelmünket erre összpontosítjuk. Csiszár Zoltán immár tizenegyedik éve áll a Bátkai Állami Gazdaság élén, amely munkát, megélhetést biztosít a völgy és még további községek kilencszáz dolgozójának. Rimaszombatban lakik, felesége az ottani magyar tanítási nyelvű általános iskola magyar—szlovák szakos pedagógusa. Gyakran előfordul, hogy reggel hatkor már a gazdaságot járja, intézkedik, legközelebbi munkatársaival tárgyal. Mióta igazgató, föiépült a fügéi nagyhízlalda, szőlő és gyümölcs terem a góbisi dombokon, Alsóbátkán tehénfarm létesült, takarmány- és szemestermény-tárolók épültek, nagy teljesítményű munkagépek állnak rendelkezésre, hétszáz személyt étkeztető üzemi konyha s ötszáz férőhelyes kulturális terem épült beépített színpaddal, s a dolgozók huszonöt százaléka a gazdaság házaiban lakik. A tavalyi évet nem a legjobban zárták, de a rosszat nem követheti még rosszabb esztendő, ebben bíznak. A tavasz késett ugyan, de az időjárás nem látszik rossznak, a májusi hónap már jelezheti, milyen termésre számíthatnak ... MÁCS JÓZSEF 13
