A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-15 / 20. szám
HallottukolvastukláttuR Innen-onnan KIÁLLÍTÁS Roland Hanus képei Azt hiszem, lehetetlen egyértelműen és véglegesen meghúzni a határvonalat egy bizonyos képzőművészeti eljárás kikísérletezése, illetve későbbi mechanikus alkalmazása között, annyi azonban mindenképpen magállapítható, hogy ha egy képzőművész egyszerre hatvan, egyazon esztendőben és egyazon technikával készült képet állít ki, nem éppen alaptalanul merül fel a kérdés: vajon nem önismétlésről van itt szó? Roland Hanusnak a bratislavai Gorkij utcai kiállítóteremben áprilisban bemutatott képein ráadásul annyira következetesen érvényesül az egyazon eljárás, hogy a tárlatlátogató — amíg az egyes művek címét el nem olvasta — tulajdonképpen azt sem tudja megállapítani, vajon tájképet avagy csendéletet lát-e. Sőt, az alkonyati tájat ábrázoló képet sem igen tudja megkülönböztetni mondjuk a verőfényben fürdő kertet ábrázoló alkotástól, holott Hanus képein kétségtelenül a színek dominálnak. Ez a tény pedig bizonyára nem minden ok nélkül kelti bennünk azt a gyanút, hogy Roland Hanus művészetében a technika már-már öncélúvá válik, a mondanivaló rovására érvényesül, s hogy a festő önmagát ismétli. A most kiállított hatvan tájkép és csendélet megtekintése után az a benyomásunk, mintha csak egyetlen képet láttunk volna — igaz, nagyon szép képet. Csakhogy a szép képet sem lehet a végtelenségig ismételni, mert vitathatatlan igazság, hogy ha állandóan ugyanazt és ugyanúgy mondjuk, elöbbutóbb unalmasakká válunk. Az áprilisi bratislavai kiállítás tanúsága szerint Roland Hanust is ez a veszély fenyegeti. Varga Erzsébet FOLYÓIRAT A Kmen a kortárs szocialista irodalomról Mint arról annak idején a napi sajtó olvasói is értesülhettek, a Tvorba politikai, tudományos és kulturális hetilap idei első száma mellékleteként útjára indult a Cseh írók Szövetségének új hetilapja a Kmen. A hetilap 13. száma röviddel a nemzeti írószövetségek, illetve a Csehszlovák írók Szövetségének II. kongresszusa után jelent meg, így természetes, hogy oldalain jelentős teret szentel e fontos tanácskozásoknak. A lap vezércikkeként olvasható Jan Kozáknak a Csehszlovák írók Szövetsége elnökének vitafelszólalása a Cseh írók Szövetségének III. kongresszusán. További két felszólalás — Jaroslav Voráček és Jaromír Pelc felszólalása — szintén megtalálható a lapban. A nemzeti írószövetségek kongresszusa után került sor a Csehszlovák írók Szövetségének II. kongresszusára, s a kongresszuson résztvevő külföldi küldöttségek tagjai közül szólaltat meg néhányat a hetilap hasábjain Naďa Klevisová. Mi más is lehetett volna e beszélgetések témája, mint a kortárs irodalom, s mindaz, ami összehasonlítási alapul szolgálhat a csehszlovákiai irodalom és a baráti országok irodalmai között. Vlagyimir Karpov, a Szovjet írók Szövetségének titkára, a Novij mir irodalmi folyóirat főszerkesztője arról szól, hogy az általa vezetett folyóirat — hűen eddigi hagyományaihoz — ebben az évben is csak a minőségileg legmagasabb szinten értékelhető műveknek biztosít teret. Ilyen értelemben szólt Ion Drace új regényéről, Daniil Granyin és Alekszander Kronn műveiről, valamint Jevtusenko Neutronbomba és az anya című publicisztikai müvéről. Nagy érdeklődés előzte meg Kazimierz Kožniewski lengyel író felszólalását, amelyben többek között kifejtette azt a meggyőződését, hogy hamarosan eljön az ideje annak, hogy a Lengyel írók Szövetségén belül is kialakulnak a normális körülmények, majd a beszélgetés során feltett egyik kérdésre válaszolva elmondta, hogy Lengyelországban a helyzet fokozatosan normalizálódik, hogy egyelőre csak a Zicie literackie irodalmi hetilap jelenik meg rendszeresen, de fokozatosan újra megjelennek majd a további irodalmi folyóiratok is. Az ismert problémák azonban ezt a szférát sem kerülték el; gondok vannak többek között a papírellátással és a nyomdai kapacitásokkal is. A Magyar írók Szövetségének küldöttei közül Jovánovics Miklóst, a szövetség új főtitkárát szólaltatták meg. Jovánovics a jelenlegi magyar irodalmi életet jellemezve elmondta, hogy a legutóbbi kongresszus óta bizonyos aktivizálódás megy végbe. Az alkotók azzal a szándékkal igyekeznek szólni korunk problémáiról, hogy a társadalmi fejlődést gátló problémákat le kell küzdeni, nem pedig elkendőzni. A műfajok közül a legaktívabban jelenleg a szociográfiát és a publicisztikát művelik, vagyis az írók arra törekednek, hogy „mindenütt ott legyenek". Elmondta még, hogy az írószövetség igyekszik ebben segíteni őket, s hogy a szövetség a jövőben élő viták színhelye kíván lenni. A megszólaltatottak mindegyike kifejezte azt a kívánságát, hogy tovább bővüljenek a szocialista írók közötti kapcsolatok, hogy a jövőben legyen több alkalom az egymással való beszélgetésekre, párbeszédekre, s éppenséggel a termékeny, baráti vitákra is. Németh Gyula KÖNYV Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita Bulgakov — az író, orvos, riporter, színész, újságíró, rendező, drámaíró — annak a generációnak egyik jelese, amelynek élete elválaszthatatlan a századelő orosz—szovjet társadalmának gyökeres változásaitól. A Mester és Margarita című müve 1967-ben jelent meg először, huszonhét évvel írójának halála után. Jobb példát keresve sem lehetne találni: magának a műnek és írójának sorsa példázza A Mester és Margaritában felvetett problémák életközelségét, valódiságát. Ez a mü pályájának csúcsa. Varázslók, földöntúli jelenségek, Poncius Pilátus, Jézus Krisztus, Ivan, az álnéven író moszkvai poéta, Berlioz, a kőszívű kritikus, és természetesen a hősök: a Mester és Margarita — íme, a mű groteszkbe hajló világa. S a cél ? Bulgakovot egy olyan kérdés érdekli, amelynek aktuálitása elemi erejű: mi a mértéke a jónak és a rossznak annál az emberi egyéniségnél, aki mérhetetlen hatalmat összpontosít a kezében? Hol a határ az igazság és a hazugság között az újat alkotás lendületében? Van-e erkölcsi mértéke a hatalomnak, s ha létezik ilyen: mennyiben hatják át a humanizmus eszméi ? Egymás mellett fut a három történet, egymásba fonódik: a bibliai, a reális-mindennapi s a fantasztikum, gyakran nem is tudunk határt szabni közöttük. Az író három szinten mérközteti meg egymással a gonoszságot és a jóságot: a költőcske és a kritikus, majd a szimbolikus értelmezésű Mester és a titokzatos mágus szintjén, legvégül pedig Pilátus és Joshua-Jézus fejtik ki érveiket. Ahogy hullámzik a regény, úgy tisztul mondanivalója, erősödik a szerzőnek — olvasónak — az emberbe, az emberi értékekbe, a józan észbe vetett hite. Bulgakov a szovjet irodalom egyik legaktuálisabb, ma is elevenen ható klasszikusa. Az Európa könyvkiadó jóvoltából újból kiadott könyve megtalálható könyvesboltjaink polcain. Nem méltó hozzá, hogy ott porosodjon. Csáky Pál HANGLEMEZ Händel: 12 con čerti grossi. Op. 6 A Liszt Ferenc Kamarazenekar, melyet joggal sorolnak a világ legjobb kamarazenekarai közé, Rolla János hangversenymester vezetésével évről-évre több kiváló zenemű hanglemezfelvételével lepi meg a kamarazene kedvelőit. Egyik ilyen lemezük a Händel egyik legjelentősebb alkotását, az Op. 6-os 12 concerto grossóját tartalmazó lemez. Ismeretes, hogy a XVIII. század első felében a concertók képezték a legfejlettebb és legkorszerűbb tisztán hangszeres műfajt, melynek szerepe hasonló volt a rákövetkező korszak vonósnégyeséhez, szimfóniájához. Händel művének megalkotásakor a Corelli, Torelli és Vivaldi által megteremtett concertók hagyományaira épített. Míg azonban Corelli vagy Vivaldi évtizedek alkotásából válogatta össze művét, addig Händel a többszáz partitúra-oldalnyi Op. 6-ot egyetlen hónap alatt írta meg. Händel concerto grossói egyetlen terjedelmes capriccióvá álltak össze, hirdetve a zenélés felszabadult, semmihez sem mérhető örömét. A kiváló Hándel-müvet a nagy lélegzetű largók, az „éneklő allegrók", az ellentétes tempók és karakterek változása, a soktételesség, a contertino és a tutti szakaszoknak a zenei anyaghoz alkalmazkodó váltakozása jellemzi. A concertók hagyományos eleme a szvitzene tánctétel-tipusainak (allemande, polonaise, menuet, musette, gigue, siciliana) átvétele. Új eleme a Händel-contertóknak (pl: a Corelli-concertókkal összehasonlítva) a hegedűverseny kialakulása. Többütemes skálamenetekkel, akkordfelbontásokkal virtuóz szólóhangszerként szólal meg a hegedű Händel concertóiban. Händel 12 conterto grossója — amelyek Händel életművében olyan helyet foglalnak el, mint a Brandenburgi versenyek Bach, vagy a L’estro Vivaldi életművében — a Liszt Ferenc Kamarazenekar tolmácsolásában igazolja Szabolcsi Bence megállapítását, mely szerint Händel művészetét „bőség és áradás, fény és boldogság" jellemzi. A 3 lemezből álló Hándel-mű bizonyára sok kellemes percet és zenei élvezetet szerez majd a kamarazene kedvelőinek. Sági Tóth Tibor Ez a hölgy az óriási boros tartályban nem Bakchust keresi a lámpával, hanem a hordó tisztaságát ellenőrzi, a berlini borüzemben. Évente nyolc millió liter bort illetve pezsgőt szállítanak innen az NDK különböző helyeire. — Nem tudom miért akarnak bennünket összehozni — kérdezte Alberto Sordi. — Lehetetlen párt alkotnánk. Én született agglegény vagyok, Monica ugyanaz nőben, ráadásul túl romantikus. — Csak a „Tudom, hogy tudod, hogy tudom" című filmben vagyunk férj és feleség — mondja Monica Vitti nevetve. A dolgozók idei nyári filmfesztiválján, amelyet hazánk 19 városában rendeznek meg, egyebek között bemutatásra kerül a Teherán 43 című, szovjet, svájci és francia koprodukcióban készült film. A Sztálin- Roosvelt-Churchill találkozót meghiúsítani akaró, sőt, az államfők meggyilkolását célul tűző, de sikertelen fasiszta akcióról s annak 40 évvel későbbi párizsi folytatásáról szól a politikai krimi. 8
