A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-08 / 19. szám
Jogi tanácsok A helikopter felbecsülhetetlen segítőtárs Lenin-csúcs alatti táborba például a világ bármely részéből érkezett hegymászó 2—3 nap alatt eljuthat. Ez a vendéglátók jó szervezését, és természetesen a technikát dicséri. Az ide látogatókat kb. 50 kilométerre helikopterek szállítják a Pamírba. Még 400 méter tengerszint feletti magasságig is közlekednek helikopterek. A Pamír — a Himalája és a Karakoran után — a Hindukussal és a Tien-Sannal a világ harmadik legmagasabb hegysége. Legmagasabb csúcsa, a 7719 méter magas Kongur, Kína területén található. A Pamír nyugati részének legmagasabb csúcsa a Kommunizmus-csúcs. 7495 méteres magasságával egyben a Szovjetunió legmagasabb csúcsa. A Pamír 500-szor 400 kilométeres területet foglal el. Néhány földrajzi jellemzője: a hóvonal 4300—5400 méter között húzódik, nyugati részében az erdővonal felső határa kb. 3000 méter magasságban van. A Pa mírt sivatagok veszik körül, ami nagy mértékben befolyásolja növényzetét. Ennek következtében az egész hegységben fejletlen az erdőövezet. A világon egyedülálló abban is. hogy itt található a világ leghosszabb, több mint 70 km hosszú hegyi gleccsere. Néhány helyen eléri a 3100 méter szélességet is. A Pamír jellegzetessége, hogy csúcsai és gerincei eljegesedtek. A legnagyobb gleccserbe, a Fedcsenkogleccserbe kb. 20 kisebb gleccser torkollik. Kb. 4300 méter magasságban állandó obszervatórium működik. A gleccsert A. P. Fedcsenkóról (1844—1873) nevezték el, aki jelentős mértékben járult hozzá a világ harmadik legnagyobb hegységének jobb megismeréséhez. A hegység nevével első ízben Marco Polo műveiben találkozunk. A helyi lakosság a mai napig „pamírnak" nevezi a mezőgazdaságilag megművelhetetlen i pusztaságot, a magasan elterülő sztyeppes völgyet. A Pamír szorosan kapcsolódik hegymászóink tevékenységéhez. A Szovjetunióban lépték túl ugyanis a hétezres csehszlovák rekordot. Először 1958-ban, majd pedig 1961-ben, amikor egy nemzetközi expedícióval az egyik csehszlovák hegymászó eljutott a 7134 méter magas Lenin-csúcsra. Számos hegymászónk. akik kitűnő eredményeket értek el a Himalájában, a Pamírban készültek fel a nyolcezer méter magas hegyek, köztük korábban még ismeretlenek megmászására. Az egyiket pl. a Csehszlovák—Szovjet Barátság csúcsának nevezték el. Röviddel ezután jelentkeztek a síalpinisták is. 1978-ban egy csehszlovák hegymászó a 6148 méter magas Rozgyelnaja-csúcsróľ sítalpakon siklott le, amivel csehszlovák rekordot állított fel ebben a sportágban. Ezek a sikerek elképzelhetetlenek lettek volna a vendéglátók kitűnő szervezése nélkül. Évente nemzetközi hegymászó-táborokat rendeznek itt, ahol sportpályaként a Pamír hegyei, völgyei, gleccserei szolgálnak. Amikor 1978-ban részt vettem egy ilyen nemzetközi táborban, barátaimmal együtt meg akartuk mászni a Lenin-csúcsot. A mentőszolgálat éber tagjai azonban nem engedték meg, hogy az északi fal mentén haladjunk, mert lavinaveszély fenyegetett. A csúcsot nem mindenkinek sikerül elérnie. A siker szubjektív és objektív tényezőktől függ. így pl. a Lenin-csúcs hétezer méter hosszú jeges-sziklás gerincén erős szelek fújnak, s a csúcs közelében — még nyáron is — 30 Celsius fokra csökken a hőmérséklet. Nekünk viszont szerencsénk volt. Tizenhét napos munka után szép időben értük el a csúcsot. Amikor elindultunk lefelé, a szél elcsendesedett. Boldogan ereszkedtünk le a völgyek mélyébe. FRANTIŠEK KELE M. M. és társai egy asztalosüzem dolgozói. Ingáznak. Vidékről járnak be a munkahelyükre autóbusszal. Hazafelé menet, ha el akarják érni a munkaidő befejezte után induló első buszt, nem tudnak tisztálkodni az üzemi mosdóban. Ha pedig a munkát előbb befejezve megmosdanak, akkor ezt az időt utólag le kell dolgozniok. Azt kérdezik, hogy munka végén a mosakodáshoz, a tisztálkodáshoz szükséges időt be lehet-e számítani a törvényes munkaidőbe. A Munka Törvénykönyv vonatkozó rendelkezése értelmében a dolgozó köteles feladatainak végzésével teljesen kitölteni a munkaidőt, ennek kezdetekor már a munkahelyen kell lennie, ahonnan csak a munkaidő befejeztével távozhat. A munkaidő kezdetét, valamint az egyes műszakok időbeli beosztását a szervezet vezetője (igazgatója) határozza meg az üzemi bizottság előzetes jóváhagyásával. Ott, ahol több műszakban dolgoznak, a szervezet vezetője az üzemi bizottság előzetes jóváhagyásával az egy műszakra eső munkaidőt két részre, sőt a mezőgazdaságban, a szállítóiparban, a postai és távközlési szervezeteknél, valamint a kulturális létesítményeknél egy műszakot több részre is feloszthat, de az említett esetekben tekintettel kell lenni arra, hogy a dolgozók munkába járása, a közhasználatú közlekedési eszközök igénybevételével folyamatos és zavartalan legyen. A fenti törvényes rendelkezésekből következik, hogy a munkaidőben nem lehet beszámítani azt az időt, amelyet a dolgozó a munkába való bejárással, vagy a munkára való felkészüléssel, öltözködéssel, vagy a munka elvégzése után tisztálkodással, mosakodással vagy átöltözéssel tölt el. Kivételezésben csak a föld alatt dolgozók részesülnek. Az ö munkaidejük a bányába való leszállással kezdődik s a felszínre való kijövetellel végződik, de a felettes szervek meghatározhatják, hogy a munka bevégeztével a tisztálkodáshoz szükséges időből mennyit lehet a törvényes munkaidőbe beszámítani. A bányászoknál ugyanis a munka utáni tisztálkodás több időt vesz igénybe, ami minden esetben szabadidejük terhére menne. így indokolt, hogy a népgazdaság érdekeivel és lehetőségeivel összhangban a központi szervek határozták meg azt az időt, amelyet be lehet számítani a munkaidőbe. Ugyancsak kivétel engedélyezhető egyes más foglalkozási ágakban vagy munkakörökben dolgozóknak is, akiknél a személyes tisztaságról való gondoskodást, a munkafolyamat és a munkanorma részének lehet tekinteni, ha ezt általános egészségügyi szempontok közérdekből indokolják. Ide tartoznak például azok a munkavállalók, akik erősen fertőző anyagokkal vagy fertőzésveszélyes környezetben dolgoznak. Ide kell számítani továbbá azokat az élelmiszeripari dolgozókat, akiknek a munka megkezdése előtt meg kell mosakodniuk, és át kell öltözniük. A Munka Törvénykönyv 89. szakaszának rendelkezése értelmében a törvényes munkaidőbe csak egy, legfeljebb 15 percig tartó szünetet lehet beszámítani. Ötórai folytonos munkavégzés után a dolgozónak joga van pihenésre és evésre 15 perces munkaszünetre, amelyet akkor is biztosítani kell a számára, ha olyan munkát végez, amelyet nem lehet megszakítani. A munkaadó azonban az üzemi bizottság előzetes beleegyezésével 15 percnél hosszabb ebédszünetet is engedélyezhet, de akkor a 15 percet meghaladó időt már nem lehet a törvényes munkaidőbe beszámítani, vagyis le kell dolgozni. Ezeknek a munkaszünetéknek a kezdetét és végét a munkáltató- szervezet vezetője határozza meg az üzemi bizottság előzetes jóváhagyásával. Ha valaki bizonyos napon 10 óránál hosszabb ideig dolgozik, kétszer 15 perces szünetre van igénye, de a munkaidőbe ekkor is csak egy 1 5 perces szünetet lehet beszámítani. A munkáltató szervezet vezetőinek kötelessége megfelelő munkakörülményeket biztosítani a munkabiztonsági, higiéniai előírások betartásáról, gondoskodni a dolgozók szociális és egészségügyi igényeinek kielégítéséről. A vezetőség dolga, a munkaidőt úgy beosztani, tehát a munkakezdés és befejezés időpontját úgy meghatározni, hogy a dolgozóknak legyen idejük a mosdó, zuhanyozó igénybevételére. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell vennie a dolgozók kívánságait és jogos igényeit, s ezeket a szakszervezeti szervekkel közösen kell kielégítenie. Befejezésül még annyit kell megjegyezni, hogy az asztalosüzemben foglalkoztatottaknak csak a 15 perces pihenési szünetre van igényük a tisztálkodáshoz szükséges időt nem lehet náluk a munkaidőbe beszámítani, ezt le kell dolgozniok. Dr. B. G 17
