A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 18. szám
Nyitracsehi (Nitrany) és Nagycétény (Veľký Cetín) ugyanazon viseleti csoportba tartoznak. A menyasszonyi fejdísz is mindkét helyen megegyezik, s készítése is azonos módon történik. Persze mindig akad egy-egy eltérő apróság. így van ez itt is; a beszélgetések során kiderült, hogy olyan, de ... így például elmondták, hogy a bukrocskára használt szalagok Csehiben keskenyebbek. A színösszeállítás is más volt. A bukrocskák Nyitracsehiben a piros és a rózsaszín, vagy kék-rózsaszín, piroszöld párosítással készültek. A lényeg itt is az volt, hogy a rozmaringágak a fejet teljesen befedjék és rajta a bukrocskák szabályosan helyezkedjenek el. Egy érdekes színösszeállítású menyasszonyi pártát mutatunk be Csehiből. Először is azért, mert ez ritkán fordult elő a faluban, ahol úgy emlegetik, mint különlegességet. Furcsa, de az esketéssel, lakodalommal egyidőben a halál, a gyász is kifejezésre jutott, hiszen ez is az élet velejárója. Gyász idején nem tartottak esküvőt, csak nagyon kivételes esetekben, ha elkerülhetetlen volt, de akkor is csak ún. gyászos, szomorú lagzit. Előfordult, hogy a beíratás és az esküvő közti időben a családon belül meghalt valaki, akit illetett meggyászolni, de a lakodalmat már nem lehetett elhalasztani. Ennek megfelelően a menyasszony fejdíszét gyászos, vagy „szomorú színű", zöld-kék szalagokból készítették el. A menyasszony ruhája is gyászos volt ilyenkor. Falun régebben a gyász színe nem minden esetben volt fekete, vagy nem kellett hogy az legyen. A kék, zöld, barna színek is a gyászt, a bánatot, a szomorúságot jelezték. Nemcsak Nyitracsehiben fordult elő, hogy az esküvő gyász idejére esett. Bármelyik faluban akadhatott ilyen eset, amikor is a gyászt az említett módon jelezték. Fia a vőlegény családjában következett be a gyászeset, akkor a vőlegényi bokréta és a szalagok is zöld-kék színűek voltak. JÓKAI MÁRIA f
