A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-05-01 / 18. szám
A bratislavai Tesla konszernvállalat az idén meghirdette a minőség évét. Nagymegyeri (Čalovo) kihelyezett üzeme jó alapokkal indul. Termelésének kiegyensúlyozottságát az összeszokott, jó kollektíva biztosítja. A három műhely dolgozóinak egy része öt szocialista brigádba tömörül, amelyek közül több már elnyerte a bronzjelvényes minősítést, a többi most versenyez e megtisztelő címért. Nagy László brigádja a gépkarbantartó, a szerszámkészítő és a gépbeállító szakmunkásokat tömöríti. — Mikor alakultak? — kérdezem a mosolygós, szűkszavú fiatalembert. — Körülbelül két évvel ezelőtt, és tizenkilencen vagyunk. — A legutóbbi kötelezettségvállalásuknak Ön szerint, melyik a legértékesebb része? — Szerintem az, hogy a szerszámkészítő gépeket szocialista gondozásba vették karbantartóink. Ez körülbelül annyit jelent, hogy úgy vigyáznak rájuk, mintha a sajátjuk lenne. Úgy kezelik, tisztítják, olajozzák őket, hogy a lehető legjobban működjenek. Ha ez megvan, nem gond a felajánlás többi részének és a termelés folyamatosságának a biztosítása. Felújítjuk az elhasznált alkatrészeket, pótalkatrészeket gyártunk, ha lehet, a felújítottat újra beépítjük. Ez a mi munkánk lényege. Robusztus öntőgépek sorakoznak egymás mellett, a padoknál ügyes kezű aszszonyok ellenőrzik, ami a formából kikerül. Ök is brigádban dolgoznak. Vezetőjük Tóth Zsuzsa. — Mi gyártjuk a konszernnél készülő összes végtermékek műanyag alkatrészeit — mondja a kedves fiatalasszony. — A tervet mindig száz százalékon felül teljesítjük, jó az alapanyagellátás, jók a gépeink, ahogy ezt Nagy László már elmondta, így lehet jól dolgozni. A mi műhelyünk éri el a legjobb gazdasági eredményeket az üzemen belül. — Mit tesz az, hogy brigádban dolgoznak ? — A munka megszervezésén, végzésén túl, igyekszünk tagjainkat politikai és kulturális téren is aktivizálni. Megemlékezünk a nevezetes társadalmi eseményekről, évfordulókról, együtt járunk művelődni, szórakozni. Kirándulásokat, színházlátogatásokat szervezünk. Ilyenkor, ha öszszejön a társaság és nincs rajtunk a munkaköpeny, sokkal közelebb kerülünk egymáshoz, jobban megértjük, megismerjük PRANDL SÁNDOR felvételei egymás családi életét, s ez a megismerés, megértés segít a további munkában. Eb ben az évben azt tervezzük, hogy közösen meglátogatjuk a Városi Honismereti Házat és a járási múzeumot. Április a tisztaság hónapja, ezért most a műhelyt és környékét kitakarítjuk, kicsinosítjuk. Tavaly cserepes virágokat is raktunk az ablakba. Rendszeresen segítjük a városi óvodát és bölcsödét. Tavaszi nagytakarítást vállalunk, szóval patronáljuk őket. A nagymegyeri üzemben 1975 januárjában indult meg a termelés. Körülbelül huszonöt kilométeres körzetből járnak be, ingáznak a lányok, asszonyok. Az üzem gyártotta a Púk nevű táskarádiót, ezt két évvel ezelőtt, Csehszlovákiában megrendezett jégkorong-világbajnokság alkalmából hozták piacra. Gyártását közben megszüntették, most — egyéb termékek mellett — a Finálé nevű táskarádiót készítik itt. Gyártmányaik jó minőségűek, dolgozóik, bár többségük „csak" betanított munkás, ügyesen kezeli a forrasztópákát, de az ipartelepítés összes gondjával még küszködnek. Kint vannak a város szélén, a vasút mellett s bizony nagyon kellene egy vasúti felüljáró, hogy dolgozóink biztonságosan átkelhessenek a síneken. Már épül, a Járási Építőipari Vállalat az év végére Ígérte a befejezését. Elkészült a teherforgalom számára egy bekötőút, ami könynyen megtalálhatóvá teszi a kis üzemet, de a dolgozók étkeztetése még megoldatlan. Kevés a ruhatári szekrény, ivóvíz viszont már van. A munkatempót, az üzemben uralkodó hangulatot a felsorolt problémák nem látszanak zavarni. Csupa mosolygós lány és asszony fogadott a tranzisztort gyártó műhelyben. Amikor észrevették a fényképezőgépet, rögtön előkerült a fésű, a tükör. Női mivoltukat a munkában sem tagadhatják meg. A faliújságban az elért és rájuk váró feladatok felsorolása mellett a legdivatosabb frizurák és ruhák is láthatók. Ebben a műhelyben dolgozik az a brigád, amely a vállalaton belüli szocialista versenyben második helyezést érte el. A brigád vezetője Németh Mária. Tőle kérdezem, hogyan sikerült húsz közül másodiknak lenni? — Minden tehetségünket, eszünket és ujjaink fürgeségét a termelés érdekébe állítottuk. — Mi volt az, ami a legjobban elősegítette ennek az előkelő helyezésnek az elérését? — A jó gazdasági eredményeink. Összeszokott, régen betanult tagokból áll a brigád. Ennek köszönhető, hogy a meg adott határidő előtt át tudtunk állni az új termék gyártására, ezzel tizenötezer koro na körüli összeget takarítottunk meg. Minket már nem lehet szétválasztani, úgy összeszoktunk, tudunk egymás kezére dolgozni, egymást segíteni, talán ezért sikerült helytállni. S persze iparkodtunk. Saját érdekből is, hiszen teljesítménybérben dolgozunk. Ha látjuk az ablakon ke resztül, hogy jön az áruszállító autó, már futunk is rakodni, ne kelljen várakoznunk. Ezt az évet a vállalat a minőség évének nyilvánította. Mi a magunk részéről ehhez úgy járulunk hozzá, hogy kevesebb dara bot „dobjon" vissza a minőségi ellen őrünk. Gyorsabban megy a termelés, ha nem kell elrontott darabbal bíbelődni. Műszak végeztével eltakarítják a keletkezett hulladékot, felsöprik a műhelyt, azután kicsinosítják magukat s a városban járva, a délutáni bevásárlást, gyermekeik bölcsődéből, óvodából, napköziből való kivételét boldog elégedettséggel végzik. FISTER MAGDA 4
