A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1982-04-17 / 16. szám

iskolákon keresztül a felsőfokú pedagógus­­képzésig. Ez az iskolai hálózat bebizonyította életképességét, hiszen mind a szülők mind az állami szervek részéről megvan iránta a bizalom, főképp azért, mert a magyar okta­tási nyelvű iskolákban végzettek az élet bár­mely területén és szakmailag is megállják a helyüket. Sajátos nezetiségi kultúránk ápolását, gyarapítását szolgáló intézményeink műkö­déséről is elismeréssel szólhatunk. A komá­romi Magyar Területi Színház és a Thália Színpad előadásai nagy látogatottságnak ör­vendenek, az Ifjú Szívek, a Szőttes, a Cseh­szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekka­ra nemcsak hazánkban, hanem külföldön is számos sikert aratott. Az Új Szón kívül szá­mos hetilap és folyóirat, a Csehszlovák Rádió magyar adása az óvodáskortól a felnőttkorig szolgálja a magyar nemzetiségű állampolgá­rok művelődési igényeit. Örvendetesen megnövekedett a magyar nyelvű könyvek hazai kiadása is. A Madách Kiadó évente 50—60 müvet jelentet meg, ebből egyharmadánál is több az eredeti alkotás. Egyre több magyar nyelvű kiadvány jelenik meg a Pravda, a Príroda, a Tankönyv­­kiadó, a Smena és más szlovák kiadók gon­dozásában is. Nemzetiségi irodalmi életünk pezsgő vol­tát bizonyítja, hogy az utóbbi években meg­jelent eredeti alkotások elkötelezettsége, társadalmi mondanivalója és színvonala semmiben sem marad el a cseh és a szlovák kortársirodalom színvonalától. A hazai ma­gyar nemzetiségi irodalom a Csehszlovák Szocialista Köztársaság irodalmának szerves részét alkotja, de egyúttal az egyetemes magyar irodalmat is gazdagítja. A magyar lakosság kulturális igényeit elégítik ki a Ma­gyar Népköztársaságból behozott könyvek és folyóiratok is. A legnagyobb elismerés hangján szólha­tunk arról az eredményes munkáról, amelyet már több mint harminc éve fejt ki Szlovákiai magyarlakta falvaiban éš városaiban a Cseh­szlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­vetsége, a Szlovákia magyar nemzetiségi kul­túránk kibontakozásának alakítója. Pótolha­tatlan szerepet tölt be anyanyelvi kultúránk, népi hagyományaink megőrzésében és ápo­lásában, valamint nemzetiségi közművelődé­sünk sokrétű munkaformáinak kialakításá­ban és fejlesztésében. Működésével nagy­ban hozzájárul a marxista-leninista nemze­tiségi politika megvalósításához a többnem­zetiségű szocialista Csehszlovákiában, sokat tesz a proletár internacionalizmusra és a szocialista hazafiságra való nevelés terén is. A CSEMADOK helyi szervezetei számtalan hasznbs társadalmi vállalkozást kezdemé­nyeztek lakóhelyükön és Így aktivitásukkal részt vállaltak a választási programok teljesí­tésében. Párt- és állami szerveink mindig nagyra értékelték ezt a munkát, melyet a Nemzeti Front tömegszervezeteivel karöltve végzett. Joggal bízhatunk abban, hogy a XIII. országos közgyűlésre készülő CSEMADOK munkája a jövőben is eredményes és sikeres lesz. A magyar nemzetiségnek az államirányí­tásban való demokratikus és egyenjogú rész­vétele a képviselőtestületek összetételében is megnyilvánul, amely lényegében megfelel a lakosság nemzetiségi összetételének. Je­lenleg a Szlovák Szocialista Köztársaság nemzeti bizottságaiban 8115 (13,2%) a magyar nemzetiségű képviselők száma, ezenkívül 18-an a Szövetségi Gyűlés, 16-an pedig a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői. Nemzeteink és nemzetiségeink között mege­rősödtek a kölcsönös bizalom, a testvéri egyetértés és együttműködés szálai. A köl­csönös megértés és bizalom légkörében akarunk a jövőben is dolgozni. Dr. SZIEGL FERENC, az SZSZK Kormánya Nemzetiségügyi Tanácsának titkára GYÖKERES GYÖRGY felvétele A TAVASZ HÍRNÖKEI Tavasz van. Most mégsem a természet, ha­nem a társadalmi fejlődés tavaszára gondo­lunk. Arra a tavaszra, amelyet — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját köve­tően — a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság jelentett a világ­nak. Bár a két eseménynek már könyvtárnyi az irodalma, A szocialista világforradalom útján című, a napokban megjelent kiadvány, amely számos, eddig ismeretlen fényképpel, dokumentummal és az eddigi kutatásokat összegező, új szempontú elemzéssel gazdagít­ja a Magyar Tanácsköztársaságról és a Szlo­vák Tanácsköztársaságról kialakult képet, nagy érdeklődésre tarhat számot. A kötetben a társadalmi tavasz hírnökeivel három tanulmány foglalkozik. Győrffy Sándor a Magyar Tanácsköztársaságról, Pavol Kanis a Szlovák Tanácsköztársaságról ír. Az előbbi szerző írta a harmadik tanulmányt is. Ebben a nemzetközi imperializmusnak a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság ellen vívott inter­venciós háborújáról számol be. A tanulmányo­kat szemléltetően kiegészítik a témához kap­csolódó képek és dokumentumok. Az elemzéseknek talán az az egyik legna­gyobb értékük, hogy a forradalomban szerepet vállalt és játszott személyek tevékenységét — függetlenül azok későbbi magatartásától — se nem kicsinyíti le, se nem túlozza el, hanem reálisan, a tényeknek megfelelően (dokumen­tumokkal bizonyíthatóan) ábrázolja. A tanul­mányok számos — eddig bizonytalanul minő­sített — elvi kérdésre is kitérnek. A Magyar Tanácsköztársaságról szóló tanulmány példá­ul részletesen ismerteti Leninnek a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos állásfogla­lásait. Az Orosz Kommunista (bolsevik) Párt Vili. Kongresszusa 1919 márciusában akkor ülé­sezett, amikor Magyarországon (1919. márci­us 21 -én) kikiáltották a Tanácsköztársaságot. A csepeli és a moszkvai rádióállomások segít­ségével Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság vezetői között a magyar forradalomnak már a másnapján (március 22-én) létrejött a drótnél­küli szikratávíró-összeköttetés. Lenin akkor (1919. március 22-én) a Magyar Tanácsköz­társaság vezetőinek az üzenetére, amely üze­net Leninnek a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatos első állásfoglalása, így válaszolt: „Őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztár­saság proletárkormányának... Üzenetüket éppen most közöltem Oroszország kommunis­ta (bolseviki) pártkongresszusával. Mérhetet­len a lelkesedés." Az említett kongresszuson elmondott zárszavában (március 23-án) Lenin ezeket mondta: „bármilyenek legyenek is a Magyarországra még kétségtelenül váró nehé­zségek, mi itt, a szovjethatalom győzelmén kívül erkölcsi győzelmet is arattunk. A legradi­kálisabb, legdemokratikusabb burzsoázia be­ismerte, hogy... a tanácshatalom történelmi szükségszerűség... látjuk, hogy az a mag, melyet az orosz forradalom elvetett, kikéi Európában." A Magyar Tanácsköztársaság példájában Lenin azt látta, hogy a szocialista forradalom békés úton is diadalmaskodhat. E gondolathoz későbbi beszédeiben és cikkeiben többször visszatért. A Munkás- és Katonaküldöttek Moszkvai Szovjetjének rendkívüli plenáris ülé­sén a szovjetköztársaságok külső és belső helyzetéről 1919. április 3-án mondott előadói beszédében például így nyilatkozott: „A ma­gyar forradalom megmutatta . .. Más orszá­gok más. emberibb úton jutnak el ugyanahhoz — a szovjethatalomhoz... Magyarország pél­dája döntő lesz a proletártömegek számára, az európai proletariátus és a dolgozó parasztság számára ..." Nagy elismeréssel írt Lenin a Magyar Tanácsköztársaságról az Üdvözlet a magyar munkásoknak című, 1919. május 27-én szövegezett állásfoglalásában is. „A magyar proletárforradalom — írta — még a vakot is látóvá teszi. A proletárdiktatúrára való átmenet formája Magyarországon egészen más, mint Oroszországban ... Most az a hálás és igen nehéz feladat áll előttetek, hogy meg­álljátok a sarat az antant elleni súlyos hábo­rúban ... Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolok ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsü­letes tagja a ti pártotokon áll." Lenin üzenete lelkesítette mind a Magyar Tanácsköztársaság, mind a Szlovák Tanács­­köztársaság híveit. A vörös katonák kitartóan harcoltak. Kezdetben nagy harctéri sikereket is arattak. Az imperialista túlerő azonban felülkerekedett. Az intervenciós hadseregek a Tanácsköztársaságot leverték, de a Tanács­­köztársaság eszméjét nem győzték le. Elsőnek a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom, aztán a Magyar Tanácsköztársaság, majd a Szlovák Tanácsköztársaság jelezte: a világon új rend, a dolgozó nép érdekét védő és képviselő rend vetette meg a lábát. A három eseménnyel a világ társadalmai történetének új fejezete: a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmenet időszaka kezdődött meg. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeképpenr született szovjethatalom 65 éves. A Magyar Tanácsköztársaság 133 napig, a Szlovák Tanácsköztársaság mindösz­­sze két hétig állt fenn. A világ történetének az új fejezetében azonban a két utóbbi — vi­szonylag rövid ideig tartó esemény is — kor­szakos jelentőségű. A Magyar Tanácsköztár­saság is, a Szlovák Tanácsköztársaság is már megszületésekor a dolgozó nép életét és a társadalom fejlődését döntően• meghatározó politikai és szociális intézkedéseket hozott. A magyar és a szlovák nép a társadalmi tavaszt 1945 elején újra köszöntötte, és hozzáfogott az új társadalom építéséhez, a Tanácsköztár­saság hagyatékának az érvényesítéséhez. A Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság­ról szóló — egyidejűleg magyarul és szlovákul megjelent — kiadvány új ismereteket, és hoz­zájárul a két baráti nép történelmének a jobb megismeréséhez, a magyar—szlovák barátság erősítéséhez. A szocialista világforradalom út­ján című kötetet Győrffy Sándor és Pavol Kanis szerkesztette, s az Európa, illetve a Madách Könyvkiadó jelentette meg. BALÁZS BÉLA 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom