A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 2. szám
sebben a Les Cedres települést keresik fel. Sízés után egy órával már a Földközi-tenger legkeletibb pontján lehet az ember és kedvére lubickolhat. A mesés libanoni cédruserdőkből már csak egy tenyérnyi maradt. A Les Cédres településen, 1950 méter tengerszint feletti magasságban található még belőlük — utolsó tanúként — mintegy négyszáz. Néhány ezeréves cédrus a 30 méter magasságot is eléri. Kár, hogy az ember csaknem teljesen megsemmisítette e nagyon értékes kincset. A kellemes éghajlat, az ellentétekkel teli természet és a gazdag történelmi múlt a világ minden tájáról Libanonba csalogatta az érdeklődőket. A legnagyobb látogatottságnak Baalbek és Byblosz örvend. Baalbeknek nagyon érdekes az építészete. Szinte hihetetlen, milyen messziről szállították az építőanyagot a baalbeki akropoliszra. A teret szegélyező oszlopok csaknem aranyat érnek. Ezeket a porfíroszlopokat állítólag a Vörös-tengertől nem messze Emberi sorsok ÖKÖLJOG? . . A Közép-szlovákiai Kerület egyik nagy községében történt, hogy Š. H. az esti órák ban — amikor már elfogyott a pénze és nem volt miből italt vásárolnia — a nyílt utcán megtámadta arra haladó munkatársát s pénzt követelt tőle. Amikor kívánsága elutasításra talált, a hajthatatlannak tűnő, akaratos férfi durván bántalmazni kezdte kollégáját és dulakodás közben erőszakkal elvette az illető pénztárcáját. A károsult fél gyógyulása csaknem háromheti táppénzállományt vett igénybe. Más alkalommal viszont — ugyancsak ittas állapotban — Š. H. egy védtelen nőn nemi erőszakot kísérelt meg. Szinte természetes, hogy mindkét esetnek bírósági utójátéka volt és Š. H. garázdálkodásainak „jutalma" öt esztendei börtönbüntetés lett. Az államügyész azonban fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen. Indoklásában rámutatott a vádlott garázdaságainak nagyfokú társadalmi veszélyére, valamint arra is, hogy Š. H. már korábban is állt bíróság előtt és a büntetett előéletű férfi mind a lakhelyén, mind a munkahelyén meglehetősen rossz hírnévnek örvend. Az ügyész e súlyosbító körülmények figyelembe vételével a döntés megszigorítását kérte. A fellebbviteli bíróság helyet adott az ügyészi kérelemnek és semmisnek nyilvánítva az első fokú ítéletet Š. H. büntetését tizennyolc hónappal megszigorította. 5 § § Hasonlóképpen rossz hírben állt Jozef Krátky bratislavai lakos is. Különböző erőszakos és garázda tettekért három ízben érte őt bírósági büntetés, ám ö semmit sem okult a törvényesség és a jogrend képviselőinek intelmeiből: a közelmúltban újabb három alkalommal ragadtatta el magát erőszakos, erkölcsromboló és garázda tettekre. Először ittas állapotban betért még a városszéli vendéglők egyikébe, ahol asztaltól asztalhoz járva zaklatta a vendégeket és szemtelen hangnemben arra próbálta felszólítani őket, hogy fizessenek neki egy-egy rundót.. . Amikor szándéka süket fülekre talált, a viselkedése pedig visszatetszést keltett, Krátky elveszítette a türelmét és a vadnyugati filmek stílusában székkel meg söröskancsóval a kezében garázdálkodni kezdett. Egy héttel később a belvárosi kávéházak egyikét kereste föl, ahol magatartásával ugyancsak közbotrányt okozott. Azzal zavarta a békésen társalgó vendégeket, hogy egy teljes hangerővel bömbölő magnetofont tartott oda az emberek füléhez. Amikor a pincér rendőrt hívott. Krátky durván sértegetni kezdte a közbiztonsági testület tagjait. Az éjszakát a kijózanító szobában töltötte, a helyszínre hívott járőr — rendbontás címén — pedig följelentést tett ellene a körzeti nemzeti bizottság rendészeti osztályán. Krátky sajnos nem okult a szigorú rendreutasításból, hanem néhány nappal később, az esti órákban, az állomásépületet szemelte ki erőszakoskodása színhelyéül. Itt találkozott a fiatalkorú B. S.-szel, aki azon az estén Jozef Krátky bűntársává szegődött. Együtt elhatározták, hogy megtámadják és kifosztják az állomás egyik peronjának félreeső részén várakozó Ivan H.-t. Belekötöttek hát kiszemelt áldozatukba s amikor az védekezni próbált, tettlegesen is nekiestek. A támadásra aligha számító fiatalember egy alkalmas pillanatban futásnak eredt, de Krátky és társa üldözőbe vették. Amikor utolérték, még durvábban bántalmazták Ivan H.-t, aki az ütések erejétől a földre zuhant. Ekkor kitépték kezéből a táskáját és futólépésben eltűntek a zsákmánnyal. Krátky és társa még aznap este rendőrkézre került, Ivan H. pedig tíznapi orvosi kezelésre szorult a garázda támadás nyomán. Történetünk „hősét" az ügyész többrendbeli törvénysértéssel vádolta, és az eset társadalmi veszélyességére való tekintettel szigorú ítéletet kért. A főtárgyaláson Jozef Krátky tagadott és hazudott... Például azt, hogy ö nem vett részt az állomáson történt rablótámadásban, hanem épp ellenkezőleg: szét akarta választani a kakaskodó, majd egymásnak ugró B. S.-t és Ivan H.-t. A jegyzőkönyvek és a tanúvallomások alapján azonban fény derült a való igazságra, és a bíróság a visszaeső bűnözőnek számító Jozef Krátkyt hét esztendei szigorított fegyházbüntetésre ítélte. § § § — A garázdaság, az erőszak és a fosztogatás a társadalmilag legveszélyesebb, s ezért egyben a legszigorúbb elbírálás alá tartozó bűnügyek közé tartozik — kapja a tájékoztatást a riporter az SZSZK Legfelsőbb Bíróságának illetékes ügyosztályán. — A bírósági tárgyalótermekbe kerülő tettesek az ilyen jellegű bűnügyekért általában feltétel nélküli szabadságvesztést kapnak. Ez számokban is kifejezhető: garázdaság, fosztogatás vádjával a szlovákiai bíróságok — első fokon — évente mintegy 250—300 vádlott ügyében ítélkeznek s döntéseiknek több mint kilencven százaléka feltétel nélküli szabadságvesztésről intézkedik. A törvény az ilyen jellegű „vitézekkel" szemben nem ismer kíméletet: aki más személlyel szemben erőszakhoz folyamodik vagy testi bántalmazással egybekötve megfosztja személyi vagyonától ’— az három esztendőtől tíz évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető! Aki egy-egy szervezett galeri tagjaként vesz részt verekedéssel, testi bántalmazással egybekötött rablótámadásban, az öttől tizenkét esztendeig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Tizenöt évi szabadságvesztéssel — kivételes esetben halálbüntetéssel — az a tettes sújtható, aki a garázdálkodás és fosztogatás közben áldozatának halálát okozta. Mindebből nyilvánvaló, hogy ezekben a bűnügyekben bíróságaink valóban a legnagyobb szigorral járnak el. Gyakorta előfordul, hogy egy doboz cigarettát vagy öngyújtót, esetleg tíz-húsz koronát eredményező rablótámadásért három-négy esztendei börtönbüntetést szabnak a vádlottra, mert ebben az esetben nem jelent enyhítő körülményt, hogy az áldozatot nem érte komoly anyagi veszteség. Az ügyészségek és bíróságok a garázdálkodás társadalmi veszélyességét tekintik perdöntőnek. 17 l^lbanon területét tekintve a legkisebb arab államok közé tartozik. A Földközi-tenger hangulatán, a forró homoksivatagokén és a hófödte csúcsokon kívül talán a cédrusok vonzottak bennünket a legjobban. Gondolatainkban Libanont a cédrusligetek, a Libanon-hegység havas csúcsai jelentették. A hegység 170 km hosszúságban húzódik — párhuzamosan a Földközi-tengerrel. A hegycsúcsokat még nyáron is hó fedi. A téli sportok kedvelői legszívelevő egyik egyiptomi bányában faragták. Amikor már a csiszolással is végeztek, tengelyen a Nílushoz, és onnan vontatott hajóval Alexandriába szállították. Innen hajóval tették meg az utat a bejrúti kikötőig, ahonnan ismét tengelyen szállították a hegyeken keresztül — végleges helyére, Baalbekba. Bejrúttól északra találhatók Libanon másik történelmi jelentőségű településének, az ősi Byblosznak romjai: Igor Mozsejko szovjet szerző szerint az Egyiptomban készített papirusz Byblosz piacaira is eljutott. Az ottani kereskedők voltak az ókori papír egyedüli eladói Libanonban. A görög kikötőkbe tiszta tekercseket, sőt Libanonban és Kis-Ázsiában készített könyveket is szállítottak a hajók. A görögökben a papirusz azt a várost asszociálja, ahonnan až hozzájuk érkezett. Azóta a byblosz szó könyvet jelent. Ugyancsak innen kapta nevét az egyik legjelentősebb könyv, a Biblia. Paradoxon, hogy a Bibliának nevet adó várost a keresztesek rombolták le. Napjainkban nem látogathatják a turisták sem Bybloszt és Baalbeket, sem pedig a forgalmas Bejrútot. Az ország háborús zavargások közepette él. A Libanoni Köztársaság akkor került a figyelem középpontjába, amikor a jobboldali falangisták zavargásokat provokáltak a palesztinok ellen, akik itt találtak menedékre a jordániai mészárlás után. Ezek a zavargások ráadásul, mint minden arabközi viszály, Izrael expanziós politikáját támogatják. A Libanoni Köztársaság 1943- ban jött létre, amikor lejárt a franciáknak a népszövetségtől kapott mandátuma, és az ország elnyerte függetlenségét. Az oszmán birodalom egykori részeként került az első világháború után Franciaország fennhatósága alá. Az országnak jelenleg 3 millió — többségben arab — lakosa van. Libanonban még mindig zavargások vannak. Csak remélni lehet, hogy újra megnyílnak a kapuk a turisták előtt. A háborús zavargások előtt minden látogatót vonzotta a bejrúti kikötő, a modern városközpont, a főváros impozáns keleti része, ahol most zárva vannak a kávéházak, néptelen a tengerpart. LUDMILA KELEOVÁ, ÉS FRANTIŠEK KELE
