A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-17 / 16. szám
Hallottukolvastuk-láttuk HANGLEMEZ Légy jó mindhalálig Nyilas Misi megható történetét, Móricz Zsigmond kitűnő alkotását talán mindenki ismeri. A nagy magyar író remekbeszabott írása nemcsak könyvalakban jutott el hozzánk, Nyilas Misi meghurcoltatásának realisztikus ábrázolásával találkoztunk már filmen is, színpadon is, és rádiójáték formájában is. Immár nemzedékek okultak ebből a Móriczremekműből. A „Légy jó mindhalálig" azok közé a diákköri olvasmányaink közé tartozik, melyeket egy életre a szívünkbe zártunk, melyeket többször is elolvastunk, okulást, igazi olvasmányélményt, jellemszilárdító erkölcsi magújulást nyerve belőlük. A kedves és tanulságos történet maradandó élményt jelent rádiójáték formájában is. Igen jó ötlet volt, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat felhasználva a Magyar Rádió felvételét, hanglemez formájában az irodalombarátok és lemezgyüjtők számára is hozzáférhetővé tette a rádióra alkalmazott Móricz-művet. Csajági János, aki a Móriczregényt rádióra alkalmazta és a hangjátékot rendezte, Asperján Györggyel, a dramaturggal együtt kiváló munkát végzett. A hangjáték hűen tolmácsolja a regény mondanivalóját, a cselekmény fordulatait, a mű stílusát, a jellemek ábrázolását a rádiójáték adta lehetőségek keretein belül. A mintegy háromnegyed órányi időtartamú hangjátékot nemcsak az arányos szerkesztés, az ötletes dramaturgiai és rendezői megoldások és a „rádiószerűség" jellegzetességeinek helyes, mértéktartó alkalmazása miatt hallgatjuk szívesen, hanem azért is, mert a szereposztás is telitalálat. íme, a főbb szerepek alakítói: Nyilas Misi — Schütz lla. Viola kisasszony — Ruttkai Éva, Bella — Pálos Zuzsa, János úr — Tímár Béla, Török néni — Bulla Emma, Ilonka — Nagy Anna, Pósalaky úr — Deák Sándor, Valkay tanár úr — Páger Antal, Igazgató — Mádi Szabó Gábor, Sarkadi tanár úr — Tyll Attila. Sági Tóth Tibor KÖNYV Festői utazás Szerintem nem sokat tévedek, ha azt állítom, hogy az elmúlt év egyik legszebb könyvét tartom a kezemben. A nálunk annyira hiányolt szép és ízléses nyomdai kivitel, a betűk, a zárólécek, keretek és rézmetszetek harmonikus egysége a tartalommal itt mind megtalálható. Szinte a romantikus kor — melyben a könyv íródott — ódon lehelete csap az arcomba. Mednyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón, Magyarországon című érdekes és hézagpótló művelődéstörténeti könyvéről van szó, melyet 1825-ben német nyelven adott ki először. Megvalósítás ötletét már azóta dédelgette magában, amikor tutajon Liptóújvártól egészen Komáromig leutazott a Vágón. „Kívántam és feltett szándékom is volt nekilátni, de a megvalósítás különböző körülmények miatt elhúzódott; már-már letettem róla, amikor megjelent Fischer professzor úr Festői utazás a Vág folyón című művének a hirdetése. Láttam, valaki megelőzött ..." Az említett könyvnek, melyhez Fischer készítette a kitűnő, hangulatos metszeteket, nem volt sikere, mert a szöveg, a képek magyarázata eléggé gyenge és száraz volt, nem kötötte le az olvasók figyelmét. Fischer valószínűleg tudomást szerezhetett Mednyánszky tervéről, mert a kudarc után őt kérte fel az irodalmi rész megírására. Mednyánszky örömmel vállalta e feladatot, de amint az előszóban írja: „A megvalósítást ahhoz a határozott feltételhez kötöttem, hogy a szöveg ne puszta képmagyarázat legyen, hanem inkább a képek szolgáljanak a leírás magyarázatául." Ez olyan tökéletesen sikerült, hogy a könyv néhány év alatt elfogyott (ez abban az időben nagy ritkaságnak számított!). Mi fogta meg a korabeli olvasót? Elsősorban az egyéni hang, az élményekben gazdag, változatos tájleírás. A várak, települések színes, romantikus története és az akkori állapotok pontos helyzetjelentése, megtoldva a saját élményekkel. Például Trencsén várának történetébe így szövi bele emlékeit: „Még harminc esztendeje sincs, hogy eltűntek a szobákról és a tornyokról a tetők és a kupolák, de hihetetlenül gyorsnak látja a pusztulást az, aki hosszabb idő után teszi be lábát a fenyegető romok közé. Kedves gyermekkori emlékek fűznek nem egy sokszor látott, de most már alig felismerhető helyhez ... Bennem is, körülöttem is sok minden megváltozott azóta .. A szülőföld szeretete árad e könyvből és körüllengi e mesés történeteket valami megmagyarázhatatlan naiv báj. Nem csoda, hogy Mikszáth Kálmán nagyon szívesen olvasgatta e müvet és sok érdekes történetet dolgozott fel Mednyánszky elbeszélése alapján. A csehszlovákiai és magyar közös könyvkiadás egyik kimagasló eredménye e könyv. A Tatran és az Európa Könyvkiadó valóban értékes munkát végzett. Kár, hogy nálunk az itteni könyvpiacon csak ötszáz példányban jelent meg. (ozsvald) Forrásértékű kiadványok Néhány éve nemes vállalkozásba kezdett a komáromi Dunamenti Múzeum. Elhatározta, hogy összegyűjti és az utókor számára megőrzi a város és környéke munkásmozgalmának szellemi és tárgyi dokumentumait. Az illetékes szakemberek kutató- és gyűjtőmunkája meghozta a várt sikert. Sok száz korabeli fényképet, plakátot, körlevelet, felhívást és más jellegű anyagot gyűjtöttek össze. Ezt rendezték, majd különféle kiállításokon, valamint előadással kísért diavetítéssel a közönségnek is bemutatták. A forrásértékű anyag legjavát tavaly könyvben is kiadták. Mácza Mihály: Komárom és vidéke munkásmozgalmának története képekben című munkája kétrészes. Első részében Mácza Mihály a múlt század derekától a felszabadulásig ívelöen tekinti át Komárom és vidéke munkásmozgalmának a történetét. ír a mozgalom kezdeteiről, érzékelteti, hogy a forradalmi eszmék Komáromban és a város környékén milyen jó talajra találtak. (A városban az első munkásegylet 1876-ban alakult meg.) Tanulmányának különösen azok a részei érdekesek és ragadják meg az olvasó figyelmét, ahol azt elemzi, hogy Komárom és vidéke munkásmozgalmára milyen forradalmasítóan hatott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példája, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása, s a komáromi és a környékbeli proletárok milyen egységesen léptek fel a tőkés rendszer ellen és küzdöttek az új típusú marxista párt, a CSKP megalapításáért. A tanulmány a pártnak a második világháború alatt, az illegalitásban végzett tevékenységével — nyilván terjedelmi okok miatt — csak utalásszerűén foglalkozik, ám a szerző így is hangsúlyozza, hogy a kommunisták a nehéz helyzetben is hűek maradtak elveikhez. Az új világért elszántan, sokan az életüket is feláldozva harcoltak. Tevékenységüknek az volt az egyik legnagyobb sikere, hogy 1939 végére kiépítették az egész mai Dél- Szlovákiára kiterjedő sejthálózatukat. A munkásmozgalom legjobbjai Komáromban és környékén is szervezték a fasizmus elleni harcot, a lakosság körében politikai felvilágosító munkát végeztek, terjesztették a moszkvai rádió híreit, az ellenállásra ösztönző röplapokat, rejtegették a fasiszta hatóságok által üldözött személyeket, a fasiszta hadsereget és a fasiszta államgépezetet károsító szabotázsakciókat szerveztek és hajtottak végre. A kötet második része a századfordulótól az 1980-as év derekáig mutatja be fényképekkel és írásos dokumentumokkal Komárom és vidéke munkás- és kommunista mozgalma történetének egyegy kiemelkedő állomását. A képek és a dokumentumok kiegészítik és felerősítik a kötet bevezető tanulmányát, egyben meggyőzően szemléltetik Komárom és vidéke munkás- és kommunista mozgalmának útját és az új társadalomért vívott heroikus küzdelmét. Mácza Mihály ugyancsak figyelemre méltó másik munkája a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda történetét mondja el. A neves kórus tavaly ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját. A dalárda krónikájának és iratainak az adatai alapján összeállított — fényképekkel illusztrált — kétnyelvű füzet az évforduló alkalmából jelent meg. Gazdag adatai révén ez a kiadvány is forrásértékű. Balázs Béla KIÁLLÍTÁS A Közel-Kelet és népe Februárban a Komáromi Dunamenti Múzeum kiállítási termében „A Közel-Kelet és népe” címmel érdekes kiállítás nyílt. A Közel-Kelet ugyan elég messze van hazánktól, ám naponta hallunk, látunk (a televízió jóvoltából) valamit az itt élő népekről, hiszen ezek az országok gyakran kerülnek a figyelem homlokterébe, jelentős világpolitikai események színhelyei. Amint azt Kajtár Józseffel, a Dunamenti Múzeum igazgatójával folytatott beszélgetésem során megtudtam, ez volt az egyik oka annak, hogy ilyen témájú kiállítást nyissanak. Az igazgató többek között így indokolta meg ezt: „Múzeumunk kiállítási tevékenységét változatossá kívánjuk tenni, pontosabban fogalmazva: változatosabbá, mint eddig volt. így került sor „A Közel-Kelet és népe" című kiállításra is. E kiállításunk segítségével szeretnénk megismertetni a közönséget a Közel-Kelet múltjával és jelenével". A kiállítás fotódokumentumok formájában mutatja be a Közel-Kelet történelmének legkorábbi időszakát, a Tigris és az Eufrátesz között kialakult kultúrákat, a mai Törökország területén kialakult régi kultúrákat. A kiállítás bemutatja e térség mai viszonyait is, részben tárgyi, részben fotódokumentumok segítségével; bemutatja ennek a térségnek a természeti szépségeit, régi történelmi emlékeit, valamint az itt élő emberek mai életét, sorsát. Reméljük, a Dunamenti Múzeum kiállítása elnyeri a múzeumlátogató közönség tetszését. Dr. Kolozsi Ernő SZÍNHÁZ Sand és Chopin Tulajdonképpen nehéz eldönteni, voltaképpen kit terhel a felelősség azért, hogy tájainkon viszonylag keveset tudunk a tavalyelőtt, nyolcvanhat éves korában elhunyt jelen lengyel irodalmár: Jaroslav Iwaszkiewicz munkásságáról. Pedig méltatlan érdektelenség ez, hiszen Iwaszkiewicz okvetlenül századunk legnagyobb íróegyéniségei közé tartozik. Pályafutása során egy tucatnál is több verseskötetet, több novellagyűjteményt és regényt írt, de kritikusként és különböző esszék szerzöjeként is jelentősét alkotott. Sokrétű munkásságából a drámairás sem hiányzott. Színműveinek külön érdekessége, hogy elsősorban híres művészek életének mozzanatait elevenítette meg darabjaiban, írt drámát Puskin életéből, egy másik darabjában Balzac házasságának körülményei elevenednek meg; leghíresebb színpadi munkája azonban az Egy nyár Nohante-ban, amelyben Chopin és George Sand különös érzelmekkel fűtött szerelmének néhány mozzanatát tárja a néző elé. Ha egy színműnek egyik főszereplője Frédéric Chopin, a másik főhős pedig a George Sand néven világhírűvé lett írónő, akkor rendező és színész, néző és dramaturg egyaránt könnyűszerrel átsiklik azon az utasításon, amely eredetileg komédiaként határozza meg a darab műfaját — főképpen ha ehelyett romantikus elemekkel teletűzdelt, ám mégis hiteles életkép elevenedik meg a színpadon .. . Érzésem szerint a rendező, Tibor Rakovsky nem bízott abban, hogy a darab önmagában, eredeti hangvételében és korhoz kötöttségében is jó. Egyfelől stilizálta, másfelől epikusabbá tette Iwaszkiewicznek a bratislavai Kis Színpadon bemutatott színdarabját. Ettől kissé ugyan eltolódott a darab hangsúlya és csattanója, mert a csúcspont nem e két nagyszerű művészegyéniség már-már groteszkbe hajló féltékeny erőszakosságának párharca lett, hanem a közös ügyek közös megoldását hirdető didaktikus tézis, ám az előadás e szépítéstől eltekintve is pergőén élvezetes. Mária Kráíovičová színészi egyénisége és szerepe nagyszerűen egészítik ki egymást George Sand figurájában, de a Chopint alakító Ivan Mistrík is élvezi a játékot. A többi szereplő közül főként Viera Strnisková és Mikuláš Huba játéka tűnik ki, ámbár a többiek is tehetségükhöz mérten járulnak hozzá a kellemes és hasznos színházi est sikeréhez. (miklósi) 7
