A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-10 / 15. szám
Párták ■B A zsérei (Žirany) menyasszonyi párta a magos párta sok színes hajkötőből, szalagból készült. Az utolsó menyasszonyöltöztető és pártacsináló aszszony Zsérén Andraskóné Rácz Magdolna (szül. 1910), aki faluszerte ismert volt jó ízléséről, pontos szép munkájáról. Az ő készítette pártákat mindenki megcsodálta. Különös érzékkel tudta előállítani, fejre formálni a pártát, úgyhogy mindegyik különbnek, szebbnek lássék. Zsérén a párta viselése még az ötvenes évek végén divatban volt. Amint a fiatalok kezdték elhagyni a viseletét, itt is divatba jött a „stájer", a menyasszonyi fátyol. A párta, illetve a menyasszonyi fejdísz több részből állt. Ezek voltak: a hajkötö koszorú, az üzletben vásárolt viasz-, később gyöngyvirágkoszorú, a párta, a haj alá és a haj végébe való szitka az ún. „kóbász". A hajkötő koszorút ujjnyi széles rózsaszínű és zöld szalagból készítették. A két szalagot egymásra helyezték úgy, hogy az alsó mindig rózsaszínű volt. Ezután kettes szitkát szedtek, cikk-cakk formában. Olyan hoszszúra csinálták a hajkötő koszorút, hogy körülérje a fejet. A szitkákat szétszedték és a két sor szoros szitka közé cintányéros síkot is tettek. A végére fűzőt varrtak, azzal kötötték meg hátul a nyakszirten. Ehhez a hajkötő koszorúhoz kb. 8—10 m szalag kellett mindkét színből, a fej nagyságától és a szalag szélességétől függően. A vásárolt koszorút készen vették a boltban, vásáron, vagy a búcsúban. Régebben a viaszkoszorút vásárolták. Ez vajszínű volt, benne rózsaszínű és halványkék csillagokkal. Később a gyöngyvirág-koszorú volt a divatos, mert ilyet lehetett kapni. A pártát rózsaszín, zöld, piros ropogós hajkötőkből szedték össze. Alsó szitkája 9 ágból állt. Ehhez három sor kb. 9 méter egyforma színű és egyforma szélességű csipkés szélű ropogós hajkötő volt szükséges. Leginkább rózsaszínűből csinálták az alsó, kilenc ágú szitkát. A szalagok szélessége 3 ujjnyi (kb. 7—8 cm). Ezt a szitkát fűzővel szorosan megkötötték. Ezután 9 méter hosszú piros és zöld szalagból hetes szitkát készítettek. 3 méter hosszú, keskeny zöld és rózsaszínű szalagból kötött ötös szitka volt a párta teteje. Mind a három szitkát összekötötték olymódon, hogy a legfelső szitkán volt a leghosszabb fűző, ezzel kötötték össze és erősítették végül a fejre. A pártát a fejre úgy tették fel, hogy lúdtollat szúrtak a fejtetőn a hajba, alá fűzték többször, hogy ki ne csússzon, és a fűzővel szorosan köré csavarták, hogy ne mozogjon. Csak ezután szedték szét a szitkákat és rendezték el szép sorban a fejen. Rezgőből kis csatocskákat csináltak és minden egyes szitka hegyére beleakasztották, odatűzték vékony cérnával. A „rezgőt" ugyancsak üzletben vették: Ez ezüst színű vékony sipálhoz hasonlít, amit tetszés szerint lehetett alakítani, díszíteni vele a pártát vagy más viseleti ruhadarabot. A haj alá való ötös szitka volt, 3 ujjnyi széles, 4 m hosszú zöld—piros, vagy zöld—rózsaszín szalagból. A haj alá a tarkóra került, elöl a nyakban kötötték meg fűzővel. A haj végébe való szitka keskenyebb, 2 ujjnyi széles hajkötőből készült. Ezt a kétsoros, ötös szitkát a haj végébe kötötték. A kóbász ujjnyi vastagságú, három ágú, ún. „úrirózsaszínű" (átmenet a piros és a rózsaszín között) szőrszalag, amit kitömtek ronggyal. Amikor fonni kezdték a menyasszony haját, akkor fonták bele a hajba egészen végig. Az említett pártakellékek a következő sorrendben kerültek a menyaszszony fejére. A középen elválasztott s a homlokra hajragasztó szappannal letapasztott hajat kicsipkézték, majd hátul belefonták a kóbászt. Ezután kötötték fel a hajkötő koszorút, erre került a vásárolt koszorú, majd a párta, amelyet ott a fejen igazítottak, rendeztek el, akasztgatták oda a koszorúhoz. A tarkóra igazították az ötágú szitkát, majd a hajvégbe való kis szitkát. A pártához való hajkötőket a lányok maguk vásárolták. A nagylányok (15 éves kortól) minden húsvétra kaptak egy-egy hajvégbe való szitkához szükséges mennyiségű szalagot, s így lassan összegyűlt a pártára való. A hajkötőket a zséreiek Nyitrán vásárolták. Volt olyan bolt, ahol kizárólag hajkötőket, pártára való kellékeket lehetett vásárolni, ezeket „jányok bótjának" nevezték. A menyasszonyi öltözék elmaradhatatlan rész volt még a mellen rézsútosan elhelyezett rozmaringág és a szögletesen elhelyezett pecsétes hajkötő, amely hátul hosszan lelógott. A mellen elhelyezett díszítés falvanként eltérő volt, akárcsak maga a párta. Ugyancsak elmaradhatatlan volt a „fehér fényeske", vagyis a tízsoros fényes gyöngy, amelyet szorosan a nyakba kötöttek. A kihirdetéskor nem viselt pártát a menyasszony; állapotát azonban itt is jelezték, mégpedig a haj alá való szitkával. A viasz- vagy a gyöngyvirág-koszorút a nagylányok körmeneteken, a nyitrai búcsúban is viselték, de ilyenkor szétbontott hajon. JÓKAI MÁRIA
