A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
Kolonban (Kolíňany) a hegyes pártát még a századforduló után az első világháborúig viselték a menyasszonyok. Elkészítésükre azért még elég jól emlékeznek az idősebb asszonyok. Sajnos csak elbeszélés alapján tudtak adatokkal szolgálni, mert még abban az időben nem fényképezkedtek, vagy legalábbis egyetlen fényképes emlék sem maradt az egész faluban. A hegyes párta onnan kapta a nevét, hogy a fejtetőn magasan kicsúcsosodott. Kétujjnyi széles színes szalagokból készítették. Ezeket a lánypajtásoktól, rokonoktól kölcsönözték. A szalagok többnyire zöld, piros, rózsaszín (Célka), kék színűek voltak. Egymásra tett két szalagból először 5-ös szitkát szedtek és e?t középen libatollal a hajba erősítették, a hetes szitkát meg a fejtetőre. Hátul a tarkón a hajat sűrűn teletűzdelték kettes szitkával, és körben ugyancsak szitkát szedtek virágos hajkötőből. A homlokra dupla gyöngyvirágkoszorút kötöttek. A kóbászba font haj végébe is szitka, vagyis búkor került. A fejtetőn a 7-es szitka közepébe aranybotos rozmaringszálat tettek, ez még jobban magasította a pártát. A menyasszony teljes díszben volt, mielőtt mindez a fejére került, és a kisszéken térdelve szenvedte el az egész pártakötést. Sokan roszszul is lettek, mert ez órák hosszat is eltartott. A húszas évek elején kezdett elterjedni s Kolonban ma is ismert az ún. lapos párta. Ezt már jó előre el lehetett készíteni, és esküvő előtt közvetlenül a fejre igazítani, letüzdelni, ami sokkal rövidebb ideig tartott, nem fárasztotta ki a menyasszonyt. A lapos pártára a szalagot maga a menyasszony vette meg. Ekkor már csak kétfajta — halványkék és halvány rózsaszín — szalagot használtak. Elkészítéséhez három egyforma hosszúságú kb. 25 cm-es drót, 10—10 m ujjnyi széles selyemszalag, cérna, gyöngy, rozmaring és a fej nagyságának megfelelő hosszú drót kellett, amelyből egy kört formáltak, erre került 7—7 méter keskenyebb, fáradt rózsaszín és halványkék atlasz-selyem zsinór. A három drót egyik végét összekötötték és ott kezdték el a drótra rákötözni a kettes szitkát, mindaddig, amíg a drót végéhez nem értek. Majd ugyanúgy végigkötözték a szitkával a drótkoszorú másik két ágát. A szitkák szára nem volt hosszú, kb. 3 cm. Amikor mind a három ágát leszedték, akkor a másik végén is összekötötték, és kicsit behorpasztották, hogy kas-szerü legyen a fej alakjához igazodjon. A kör alakú drótra is apró szitkákat szedtek, majd fellazították, hogy dús legyen. Rozmaringot raktak köré, gyöngyökkel díszítették. Volt, aki művirágot is tett a szitkák közé, hogy minél különlegesebb, szebb legyen, így készen volt a párta, már csak a fejre kellett tenni. A menyasszony haját a párta alá középen elválasztották, a homlokban jól letapasztották szappannal, és körben kicsipkézték. Hátul egy ágba fonták, ún. kóbászt is belefontak, hogy jó kemény legyen a hajfonat. Ha a frizura elkészült, a homlokba feltették a vásárolt művirág koszorút. Mindig két koszorút tettek, hogy dús legyen, sokat mutasson. A kicsipkézett hajat kicsit kihagyták, s a koszorú virágait, leveleit szépen elrendezték rajta. (Selmecen a búcsúban vásárolták a koszorúkat, állítólag ott nagyon szépeket lehetett kapni.) Ezután tűzték fel a pártát. Pontosan a fejre illesztették, jól odaerősítették, ha volt, akkor még aranyporos rozmaringot tettek a közepébe. A hajfonat végébe színes szalagokból 5-ös szitkát, bukrot szedtek és ezt kötötték a végébe. így volt teljesen kész a menyasszonyi párta. A többi kiegészítőt — gyöngyöt a nyakába, hajkötőket, tívő kendőt — meg ezután aggatták rá. A menyasszonyokat itt is hirdették, mint általában minden Zobor vidéki faluban. A menyasszonyoknak nem volt külön kijelölt helye a templomban, a pártát sem viselte kihirdetéskor, de megkülönböztető jele azért volt. A ki hirdetéskor a menyasszonynak az egyágú hajfonat végébe ilyenkor már belekötötték a bukrot. A búkor tehát a menyasszonyt illette meg. Erről tudták a faluban, hogy ki a menyasszony. Itt is volt néhány asszony, aki öltöztette a menyasszonyokat és szépen meg tudta csinálni a pártát. Akire még emlékszenek a faluban az Pita Julis néni. Varga lesi. Beda Balkó Kata, és aki még ma is megcsinálja, Süttő Anni néni. A pártát az ötvenes évek elején kezdték elhagyni, amikor a kivetközés megkezdődött. Amíg a menyasszony népviseletbe öltözött, addig pártában esküdött. Ritka volt a „paraszt slájeros" menyasszony. JÓKAI MÁRIA