A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
mintegy nyolcvanezer darabra tehető érem- és pénzgyűjtemény, amely — egyéb értékei mellett — hűen ábrázolja a Szlovákiában vert fizetőeszközök fejlődéstörténetét. Sokan keresik fel a szlovákiai munkásmozgalmi hagyományokat felelevenítő kiállítást is, ahol Dózsa György 1514-es parasztlázadásának emlékeit éppúgy megtalálni, mint a Tanácsköztársaság, a Szlovák Nemzeti Felkelés vagy akár a város fölszabadulásának dokumentumait. E kiállítás figyelmes látogatója azt is megtudhatja, hogy 1945 május 7-e, a hitleri Németország kapitulációjának napja hétfőre, a végső győzelmet jelentő május 9-e pedig szerdára esett! De nemcsak a múltról regél a bratislavai Vár, de a jelenről, a szocialista országépítés eredményeiről és sikereiről is átfogó képet nyújt, méltatva közben a CSKP XV. és XVI. kongresszusának történelmi jelentőségét. lyiségeit helyezték el, a boltíves Zeneteremben hangversenyeket, a földszinti Lovagteremben pedig ünnepi összejöveteleket tartanak. Tétován repked az ember tekintete, ha belép a várkapun, de aztán fények és üvegajtók vezetik a Vár főlépcsősorához. Itt nem illendő sietni, ám mégsem lehet megállni, mert a látogatót sodorja a kíváncsiság, a sok-sok csodálnivaló. Például a szövetségi teremben (1968-ban itt írták alá a szövetségi államformáról szóló alkotmánytörvényt) élénk mozaik díszíti a falat, különleges szobanövények teszik hangulatossá a termet és szinte ég az ember talpa alatt a fényesen ragyogó márványpadló. Pár lépéssel tovább, a negyven méter hosszú és tizenöt méter széles tárgyalóterem belső kialakítása szintén különleges: a mennyezeten több száz rejtett villanykörte ontja a fényt, az oldalfalakon a legnevesebb szlovák képzőművészek eredeti alkotásai láthatók, a hatalmas tárgyalóasztal körül kényelmes bőrhuzattal kárpitozott székek, de nagyszerű látványt nyújtanak az erkélyek eredeti építészeti stílusát megőrzött kiszögellések is. E nagytermet követő társalgó viszont egyszerűségével, sima eleganciájával ragadja meg a látogató figyelmét; a terem végében pedig — a szó legnemesebb értelmében — egyenesen bámészkodni kell, hiszen a hatalmas üvegablakból nemcsak csodás kilátás nyílik Szlovákia fővárosára, de a helyiségnek ebben a Sétálsz hát a Várban és észre sem veszed, ahogy a múlt a jelennel a jelen a jövővel találkozik ... Sétálsz a Várban és az udvar kövezetének pengését hallva, mondjuk, III. Henrik német császár katonáinak csatakiáltásait hallod, akik Aba Sámuel, I. Endre és I. Béla uralma alatt több Ízben ostromolták a várat. Eszedbe jut Búvár Kund 1052-ben végrehajtott hőstette, amikor éjnek idején meglékelte a Pozsony alatt horgonyzó német hajókat, eszedbe jut Toldi Miklós is, aki 1354-ben szerepel a pozsonyi várnagyok és kapitányok névsorában, vagy az egri hős Dobó István, aki három évig volt foglya a várnak ... Aztán a jelenre gondolsz, fölszeged a tekintetedet és körbepillantasz. A szemközti dombon megpillantod az elesett szovjet katonák emlékművét — a Szlavínt és valami belső erő arra késztet, hogy átsétálj oda is, ahol szintén a tenyereden látod a várost. Itt is szinte érzed, miként forr eggyé a múlt a jelennel... A Vár, a régi kövek a múltról regélnek, az új lakótelepek, a gyárak a jövőt sejtetik. És ha a Szlavínon járva csak egy szál zöld növény vagy virág van nálad, gondolkozás nélkül az első vöröscsillagos katona sírjára helyezed. net, majd 1790-ben, II. Lipót koronázásakor csillog fel utoljára a vár régi fényében. Huszonegy évvel később, egy gyalogezred laktanyájaként, a lángok martalékává lesz és rommá válik. Az üszkösen maradt hatalmas falaknak, a táguló réseknek és a szaporodó repedéseknek csaknem másfél évszázadig kellett állniuk a viharokat, amíg a régi világ letüntével a szocialista társadalomban megértek a feltételei annak, hogy új szakasz kezdődjön a bratislavai vár történelmében. A politikai, állami és népképviseleti szervek döntése alapján — a lehető legnagyobb közmegelégedésre — az ötvenes évek második felében elhatározták: a királyok egykori székhelyének építészeti és művészettörténeti értékeit megőrizve, a nép tulajdonaként építik fel a kultúra várát. Ezzel a döntéssel valóban új szakasz kezdődött a vár történelmében. Igaz, a régészeti feltárások és a speciális ismeretekkel bíró szakemberek hiánya eleinte lassította a felújítási munkálatokat, de a tervezők és a kivitelezők erőfeszítései IV. Béla, Zsigmond és Mátyás király végeztettek itt nagyobb építkezéseket. Bizonyos, hogy Mátyás, Beatrix királynéval sokszor és huzamosan tartózkodott Pozsonyban. E vár azonban nemcsak vendégmarasztaló királyi székhelyül szolgált, de fenyegetni is tudott, úgyhogy nemegyszer támadt ellentét vagy nyílt összeütközés a vár és a város között. Jellemző példa erre az 1526-os esztendő, amikor a mohácsi vész után Bornemissza János várnagy a Budáról menekülő Mária özvegy királynét nem bocsátja be a várba, mert a király meghalt, és ő csak a törvényes új király előtt hajlandó megnyitni a várkaput. A menekülő királyné ekkor egy polgári házban kénytelen megszállni... A mohácsi csata után más szempontból is egyre nagyobb jelentőséghez jut a pozsonyi vár, amelyen ekkoriban I. Ferdinánd, majd I. Miksa rendeltek el nagyobb átépítéseket. Ekkor építik meg a jellegzetes négy saroktornyot is, amelyek egyikében — az önálló, sziklára épített alapokon álló Koronatoronyban — elhelyezik a magyar királyi koronát és a koronázási ékszereket. 1619-ben Bethlen Gábor veszi uralmába a várat, 1698-ban Nagy Péter orosz cár nyomán a hatvanas évek végén elkészült s egyben a nagyközönség előtt is megnyílt részében eredeti, még a XVI. századból származó, ihletetten restaurált olasz fres-MIKLÓSI PÉTER vendégeskedik itt; Mária Terézia uralmá- a Vár főépülete. A második és harmadik kók díszítik a falakat! nak elején, 1741 szeptember 11-én folyik emeleten azóta múzeumi tárlatok fogad- Persze, a bratislavai Várnak manapság le a trónteremben a híressé vált „Vitám et ják a látogatókat, az első emeleten a is vannak „kincsei". Ilyen például a Szlosanguinem" (Életünket és vérünket!) jele- Szlovák Nemzeti Tanács reprezentatív he- vák Nemzeti Múzeum tulajdonát képező, GYÖKERES GYÖRGY felvételei
