A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-04-03 / 14. szám
KIMARADT A FILMBŐL.. Ha a „régi" Csehországban járva Sobéslav után letérünk a forgalmas E-14-es műútról a 23-asra és már Kardasova Ŕečicét is elhagyjuk vagy 8 kilométerrel, egy csodás erdőbe érünk, ahol az erdei tó kis szigetén találjuk a „névtelen vár"-at. Azaz jobban mondva csak azt a helyszínt, amelyet a tévések a Névtelen vár cimü Jókai-regénybol készült sorozat helyszínéül választottak. Cserhalmi Györgyről közismert, hogy még a nyaktörő mutatványokra is hidegvérrel vállalkozik a forgatások során Nincs olyan jelenet, amelyet óvatosság ból vagy félelemből a kaszkadőrre bízna, sőt minél igényesebb a s/érep, annál nagyobb kedvvel fog munkához. Ha kell, végigbokszolja a filmet; nem baj, ha felreped az ajka vagy a szemhéja, máskor több méteres magasságból ugrik lóra; karddal, késsel ököllel harcol, s még a tűztöl sem riad vissza. Százféle halállal halt meg a filmekben, de még a legveszélyesebb jelenetekben is csak apróbb sérülések érték. Egyszer mégis alaposan kétségbeejtette a forgatócsoportot. Egy tévéfilmen dolgoztak, amelyben lovagolnia kellett a keménykötésü fiúnak. És Cserhalmi nem akkor kapott először ilyen feladatot! Csakhogy most valahogy beleakadt a lába a kengyelbe és lecsúszott a vágtázó lóról. Vagy kétszáz métert húzta maga után a megbokrosodott ló, gyolcsinge darabokra szakadt, teste merő por-vér volt, a filmesek meg dermedten álltak, azt sem tudták, mihez kezdjenek, honnét hívjanak orvost. De nem is kellett, mert Cserhalmi lábra állt, rázott egyet magán és csak annyit mondott: — Vesszük újra, igaz? — szabó - (Markovics Ferenc felvétele) A 45 esztendős Yves Saint Laurent negyedszázados divattervezői pályafutása a sikerek sorozata. Húsz esztendővel eze lőtt alapított modellháza irányítja a párizsi felső tízezer divatját. Saint Laurent diktálja a módit a konfekcióiparnak, az ö vonalait másolják, stílusát utánozzák a kis ruhaszalonok, varrodák. A rokonszenves megjelenésű, fiatalos külsejű divatfejedelem tudatában van tehetségének, sikerének. Az idei nyárra tervezett mini bőrszoknyája is bizonyára sláger lesz nemsokára. Képünkön a divatfejedelem, oldalán az új viseletét bemutató maneken. HALHATATLANSÁG AZ UDVARIASSÁG NETOVÁBBJA Gencso egy ízben az utcán sétálgatott. Egy ismeretlen ember jött vele sžemben. Az ismeretlen udvariasan megemelte a kalapját, köszönt Gencsónak, és folytatta az útját. De még tíz lépést sem tett, amikor megfordult, és Gencso után sietett. Turhan Rasziev: — Hová visznek bennünket? — kérdezte a kövér Regény a kicsiny, sovány Költeménytől. — Hát nem hallotta? — csodálkozott a Költemény. — A papírhiány miatt a hulladékfeldolgozó telepre kerülünk. — A hulladékfeldolgozóba?! Hát ez hallatlan! — háborodott fel a Regény. — Miért? Hiszen így újra könyvekké változunk, azután újra meg újra, és a szerzőinktől eltérően, legalább így halhatatlanok leszünk. MINIATŰRÖK — Bocsánat — mondta udvariasan, s megint megemelte a kalapját — bocsásson meg, hogy köszöntem önnek. Összetévesztettem valakivel... A SZELES EMBER Élt egyszer egy szeles ember. Bármihez fogott, is, semmi sem sikerült úgy, ahogyan kell, merthogy széllelbélelt, üresfejű ember volt. — Hát igen — sóhajtottak búsan a személyzeti osztályon — a szelesség az szelesség, de mégsem lehet csak úgy dobálózni a káderekkel. .. És végül egy szélmalom vezetőjévé nevezték ki. — No lám — dörzsölték elégedetten a kezüket a káderesek —, csak kellő tapintatra van szükség, no meg gondolkodni kell egy keveset, és a megfelelő ember a megfelelő helyre kerül. A szeles ember eközben a közeli patakból odavezette a vizet a malomhoz. A víz folyt, a malomkerék azonban nem forgott, mert szélmalom volt, a vezetője pedig széllelbélelt. NEM BÜNTETENDŐ Egy büfés rendszeresen vizet öntögetett a vodkába. Az ellenőr egy Ízben tetten érte. A bíróság a büfést háromhónapi elzárásra ítélte. Amikor a büfést szabadlábra helyezték, ugyanabban a vendéglőben helyezkedett el, mivel szolid ember volt, és nem akart ide-oda ugrálni. De három hónap sem telt el, s ugyanaz az ellenőr megint rajtakapta, amint megsértette a törvényt. — Megint vizet tölt a vodkához? — kérdezte az ellenőr. — Kinek tart engem? — mondta sértődötten a büfés. — Hát azt képzeli, hogy semmit sem tanultam? Most vodkát töltök a vízhez. Ezt pedig — mint hallottam — nem üldözi a büntető törvénykönyv ... Ford.: Gellért György 9
