A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-27 / 13. szám
A bolygók együttállása 1982-ben Az 1982-es évben rendkívül ritka és érdekes csillagászati jelenségnek lehetünk szemtanúi: közel egész évben a naprendszer bolygói együttállásban lesznek. Habár a bolygók nem lesznek szorosan egymás mellett, mégis az ezévi együttállással kapcsolatban a nyugati sajtóban több tudományosan meg nem alapozott cikk, „rémhír" jelent meg. A felelőtlen és nyilván tájékozatlan újságírók szerint az együttállás következtében a bolygók együttes árapálykeltő hatása a Földön természeti katasztrófákat fog előidézni, pl. földrengéseket, a tűzhányók fokozott működését, a szilárd földkéreg rendszertelen mozgását és megrepedését, stb. A Neue Weltschau című lapban például ilyen címmel közöltek cikket: „A számítások szerint, 1982-ben megnyílik a föld Los Angeles alatt." S mivel az árapály hatása fokozhatja a naptevékenységet is, ezért a Nap felszínén végbemenő fizikai folyamatok — úgymond — még tovább növelhetik a katasztrófák erejét. Néhány cikk írója már annyira elszabadult a valóságtól, hogy a világ vége eljövetelét is megjövendölte a bolygók ezévi együttállásából. Természetesen egészen más a véleményük a haladó szellemű materialista tudósoknak a ritka csillagászati jelenségekkel kapcsolatban. Ismerkedjünk meg részletesebben a bolygók együttállásának a jelenségével és a bolygók együttes árapálykeltő hatásával. Mint ismeretes, naprendszerünkben a Nap körül 9 bolygó kering a következő sorrendben: Merkur, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Pluto. A bolygók keringésideje az égi mechanika törvényei szerint függ a bolygók naptávolságától, pl. a Merkur kb. 88 nap alatt, a Pluto azonban csak 250 trópikus év alatt kerüli meg a központi égitestet, a Napot. A mellékelt táblázatban a „T" a bolygó keringésideje trópikus években, ,jr' a bolygó naptól való középtávolsága millió kilométerben és „R" a bolygók távolsága a Földtől március 10-én millió kilométerben. Azt az érdekes csillagászati jelenséget, amikor két bolygó a csillagos égbolton látszólag közel kerül egymáshoz: együttállásnak vagy kon/ukciónak nevezzük. A két bolygó két konjukciója között eltelt időt szinodikus keringésidőnek nevezzük. A Földhöz képest a Vénusz szinodikus keringésideje kb. 584 nap, a Marsé 780 nap, a Neptunuszé 367,5 nap de az Uránusz a Neptunusszal 171,4 év, a NeptuBolygó neve T r R n Merkúr 0,240 57,9 167,7 29,3 Vénusz 0,615 108,2 75,8 4648,2 Fold 1,000 149,6 — — Mars 1,681 227,9 105,8 225,9 Jupiter 11,862 776,3 712,3 2182,5 Szaturnusz 29,458 1427,0 1316,9 103,3 Uránusz 64,015 2870,0 2781,6 1,7 Neptunusz 164,788 4496,0 4546,7 0,4 Pluto 250,610 5947,0 4367,9 0,03 T ... a bolygók keringésideje trópikus években r ... a bolygók közepes távolsága millió km-ben K ... a bolygók távolsága a Földtől millió km-ben H ... a bolygók árapálykeltö hatása milliomod mm-ben nusz a Plútóval pedig csak 481 év múlva kerül konjukcióba. Néha előfordulhat az a ritka eset is, hogy az összes bolygó egyszerre lesz konjukcióban egymással. Ezt a kivételes konjukciót a bolygók nagy együttállásának nevezzük. Nagy együttálláskor mind a 9 bolygó az égbolt ugyanazon irányában látható — természetesen a Napról, mint központi égitestről tekintve. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a bolygóknak egyenlő az ún. heliocentrikus hosszúságuk. A bolygók nagy együttállása csak rendkívül ritkán következhet be, s a csillagászok feltételezik, hogy bolygórendszerünk létezése óta talán még egyszer sem következett be. Habár az 1982-es évben nem lesz „nagy együttállás", mégis a bolygók elhelyezkedése — konfigurációja — rendkívül érdekes lesz. A mellékelt rajzon a bolygóknak a Naphoz viszonyított helyzete látható ez év március 10-én, amikor a bolygók egy olyan szektorban helyezkedtek el, amelynek a Naptól mért központi szöge 95 fok. Megjegyezzük, hogy a rajzon a szemlélhetőség kedvéért nem tartottuk be a bolygótávolságok arányát, mert akkor a Neptunuszt és a Plútót kb. harmincszoros föidtávolságra kellett volna rajzolni. Az ezévi együttálláskor a 95 fokos szektorszög lesz a legkisebb. Ha azonban a két gyorsan keringő belső bolygót a Merkúrt és a Vénuszt kihagyjuk, akkor a többi bolygó a 66 fokos szektorban foglal helyet, s ebben a helyzetben április 10-én figyelhetők meg. A földi megfigyelő számára a legkisebb szektorszögben október 15-én láthatók, amikor az összes bolygó — a Föld kivételével — továbbá a Nap és a Hold is ebben a 70 fokos szektorban >HV tartózkodik. Ez az érdekes konfiguráció sajnos nem figyelhető meg, mert a nappali égbolton következik be. A bolygók helyzetét a csillagok között — ahogy kb. az év első felében látni fogjuk — berajzoltuk a mellékelt csillagtérképbe. A bolygókat körökkel ábrázoltuk. Most pedig ismertetjük a bolygók, a Nap és a Hold árapálykeltő hatását a Földre. Ezért 1982. március 10-re kiszámítottuk a Hold és a Nap árapálykeltő hatását a tengerek és az óceánok felszínére és ezt összehasonlítottuk a bolygók együttes árapálykeltő hatásával. A számításnál feltételeztük, hogy Földünket egyenletesen tenger borítja. Kiszámítottuk, hogy hány milliméterrel emeli meg a Hold (vagy a Nap) a tenger szintjét az egyenlítőnek azon a pontján ahol a Hold (vagy a Nap) a megfigyelő zenitjében áll, ahhoz a helyhez képest, ahol a Hold (vagy a Nap) éppen kel vagy nyugszik. A pontos számítások eredménye az, hogy a Hold árapálykeltő hatása 550 milliméterrel a Nap pedig 252 milliméterrel emeli meg a nyugalomban levő tenger szintjét. A Föld felszínét azonban nem borítja egyenletesen tenger, ezért a kiszámított értékek közelítőleg csak az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán középső részén, kb. až északi szélességi kör 4. fokán érvényesek és a sarkok felé fokozatosan csökkennek. A Hold és a Nap árapálykeltő hatása algebrailag összegeződik, s összegük függ a két égitest által bezárt szögívtől, az ún. elongációtól; újholdkor és holdtöltekor a legnagyobb, s ilyenkor szökőár a neve, az első és utolsó negyedkor a legkisebb, ekkor vakár a neve. Mivel március 9-én holdtölte volt, ezért szökőár volt, amelynek a magassága elérte a 802 millimétert. A mellékelt táblázat utolsó oszlopában megtalálható a bolygók árapálykeltő hatásának a nagysága (H) milliomod milliméterben megadva. A bolygók árapálykeltő hatása a tengerjárásra figyelmen kívül hagyható és teljesen elhanyagolható, mert a bolygók együttes árapálykeltő hatása csak 7 ezred milliméterrel emeli a tenger szintjét, ami 110 ezerszer kisebb mint a Hold és a Nap együttes árapálykeltö hatása. A bolygók azonban nem egy vonalban voltak, hanem egy kb. 95 fokos szektorban. Ha ugyanis ezt is figyelembe vesszük, a bolygók együttes hatása még kisebb lesz, mert az árapálykeltő hatás egyenesen arányos a bolygók zenittávolsága szinuszának a négyzetével. A kritikus dátum napján a Hold árapálykeltő hatásának óránkénti változása — aminek az oka az, hogy a kritikus napon a Hold távolodik a Földtől, még mindig kb. 40-szer nagyobb, mint az összes bolygó együttes árapálykeltő hatása, s ez az óránkénti változó árapálykeltő hatás mégsem okoz apokaliptikus világpusztulást. Ami pedig a szilárd földkéreg függőleges irányú elmozdulását illeti, ez kb. tízszer kisebb mint a bolygók által létrehozott tengerszint-emelkedés. Ilyen kisméretű erőknek nincs semmilyen szerepük, nincs befolyásuk a földkéreg geológiai vagy tektonikai jelenségeire. Tekintettel arra, hogy a Nap tömege közei ezerszer nagyobb mint a bolygók össztömege. ezért a bolygók árapálykeltő hatása a napra sokkal kisebb mint a Földre. A bolygóknak a Földre és a napra gyakorolt árapály-hatása olyan kisméretű, hogy gyakorlatilag nem is mérhető, s ezért nem is jár semmilyen észlelhető fizikai változással. Megjegyezzük még. hogy Napunk, amely minden élet forrása a Földön, egy rendkívül stabil állapotú csillag, és hogy ugyanilyen nagy stabilitás jellemző bolygórendszerünkre is. Az itt elmondottakat, valamint a különböző tényeket és érveket figyelembe véve nyugodt lelkiismerettel kijelenthetjük, hogy a bolygók együttállása sem 1982-ben, sem a jövőben nem lehet okozója világpusztulásnak vagy természeti katasztrófának. S mivelhogy a bolygók ezévi együttállásához hasonló jelenség csak kb. 179 év múlva ismétlődik meg, ezért természetes, hogy ezt a ritka, egész évben látható csillagászati jelenséget mindannyian minden félelem vagy babonás előítéletek nélkül, nagy érdeklődéssel várjuk és kihasználunk minden derült éjszakát arra, hogy a jelenség szépségeiben gyönyörködjünk. MOLNÁR IVÁN fizikus
