A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-27 / 13. szám
A falu öröme Németh Sándor és felesége Hamran Ilona és Hamran Anna KONTÁR GYULA FELVÉTELEI Egyszer egy évbeh mulat igazán a földmüvesszövetkezeti tag, dolgozó: zárszámadó közgyűlést követő éjszakán. Jókedve akkor csap igazán magasra, ha van mit ünnepelni, ha jól végezte a dolgát s tele a zsebe. Alsópéteren (Dolný Peter) a megelőző — 1 980-as esztendőt nem éppen eredményesen zárta a szövetkezet: pénzügyileg válságban volt. Egy évvel ezelőtt új ember került a vezetés élére. — Milyen volt a kezdés? — kérdezem Brányik Károly agrármérnököt, a szövetkezet elnökét. — Nehéz. Időbe tellett, amíg megszoktam az új környezetet, az új körülményeket, az embereket. Mára megismertem, megszerettem őket. Jól érzem magamat közöttük. — Hogy állnak a mezőgazdasági munkák végzésével? — Dolgoztunk, ahogy a lehetőségeink engedték, s a naptár kívánta. Szilárd alapokat raktunk az idei termésnek. — Pénzügyileg tart-e még a borús helyzet ? — Kezdünk kilábalni az adósságokból, de egy év alatt nem lehet mindet letörleszteni. Aki pénzt tud küldeni, csak ide küldje — teszi hozzá az est vidámságához igazodva az elnök. — A tagság hangulatát pedig kérdezze az emberektől. Ott ül például az a fejkendős néni, Hamran Ilona, az állattenyésztés egyik legjobb dolgozója. Fejőnő. — Mennyit fej? — Napi átlagban eléri a 8—8,6 liter tejet egy tehéntől. A sertéstenyésztés egyik legiparkodóbb dolgozója Petrina György. 1 8,6 malacot választott el évi átlagban egy kocától. A baromfitenyésztő részlegen Kovácsné és Répásné jár elöl a munkában. Az állattenyésztésről lévén szó, az ágazat vezetője. Torna agrármérnök is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Mióta dolgozik a szövetkezetben? — A szomszéd községben, Perbetén születtem, két esztendeje dolgozom itt a szövetkezetben. — Hogyan értékeli a változást? — Az eredmények önmagukért beszélnek. Tavaly nem tudtunk a tagságnak a zárszámadáskor részesedést fizetni. Az idén 12 százalék osztalékot kaptak. A táncoló párok között felkeresem Németh Gábor traktorost, akit szintén mint az egyik legjobb dolgozót mutatták be. — Örülök, hogy fiatalodik a tagság, mi köti Önt a falujához, miért maradt itthon dolgozni? — kérdezem. — Azt hiszem, én is elmegyek... — Ugyan miért? — Azért, mert sokat kell dolgozni, és kevés a jövedelem. — Már azt is tudja, hova megy dolgozni? — Nem, konkrétan még nem tudom. — Ha javul a kereset, marad? — Maradhatok. De, tudja, a mi szakmánkban nagyon sokat kell dolgozni. Háromszáz órám is van havonta. Eddig elavult gépparkkal kínlódtunk. Igaz, javult a helyzet, vettünk egy nagy teljesítményű traktort, így már könnyebb. Családi pótlékkal együtt kétezerhatszáz ko-Mu/at a szövetkezet tagsága róna körül keresek. Az bizony nem sok... — Ha összehasonlítja az elmúlt esztendőt a többi előzővel, tapasztal változást? — A munka mindig sok volt. Nem mondhatom, hogy az elmúlt nyáron kevesebbet dolgoztam volna. Tavasztól őszig nem tudom, mi a szabad szombat. Nyáron még vasárnap is dolgozunk. Változást annyit tapasztalok, hogy a havi fizetés marad, igaz most kaptunk osztalékot, de az árak is emelkedtek. — Mire spórolna, ha tudna? — Fiatalok vagyunk, építkezni szeretnénk. Hely kell a gyerekeknek, a fiunk öt, a lányunk négy esztendős. Elköszönünk egymástól, Németh Sándor táncra perdül a feleségével. Ez az éjszaka az övék, most ne rontsuk el a vígságot. Az asztal másik végében ül a fejkendős Hamran Ilona. Tőle kérdezem, mi a különbség a volt és a van között. — Szerintem, amióta új elnök van, jobban mennek a dolgok. Őt érdekeli, hogy mit csinál a tagság. Sokszor kilátogat hozzánk. Azelőtt nem is ismertük az elnököt, olyan ritkán jött közénk. A mostani minden héten bejön az istállóba. Az idén jobban tejelnek a tehenek, többet keresünk. — Mitől tejelnek jobban a tehenek? — Jobb a takarmány, rendszeresen kapjuk. Azelőtt sem melaszt, sem malátát nem kaptak az állatok. Csak azóta kapnak, amióta Brányik Károly itt van. Rögtön észreveszi, ha valakinél lecsökkent a rábízott tehén tejhozama. Már itt is terem, s baj van, ha az illetőt hibásnak találja. Érdekli a gazdaság, és ért is hozzá. Közöttük is vannak olyanok, akiknek mindegy, hogy mennyit fej. Csak jön, s azon iparkodik, hogy mielőbb mehessen haza. A nemtörődömség nyomot hagy a munkáján. Hamranné mellett ott ül az asztalnál a menye, Anna asszony. Szintén fejőnő. — Talán az anyósa példája, a jó kereset vonzotta a tehenészetbe? — kérdezem a fiatalasszonyt. — Nem éppen, de az is szerepet játszott abban, hogy úgy döntöttem, .fejőnő leszek. Az itteni munkaidő-beosztás jobban megfelel a kisgýermeket nevelő anyáknak — mondja. — Mielőtt férjhez mentem nyolc évig a szövetkezet kertészetében dolgoztam. Ott reggeltől estig, idényben még szombatonként is dolgozni kell. A fejést reggel és este végezzük, így megoldható családon belül a gyermekek felügyelete. — Hány családja van? — Három, Angelika 9 éves, Annika 8 éves, s a kisfiam. Józsika 15 hónapos. Míg én ilyen komoly témákról beszélgettem, a teremben ugyancsak felhevült a légkör. A hangulat kitűnő, jól játszik a zenekar. Fiatal, középkorú s idősebb egyaránt táncra perdül. A jó kedvhez a délelőtt hallott jó eredmények, a 12 százalékos osztalék s a híres nevezetes hazai bor egyaránt hozzájárulnak. FISTER MAGDA 12
