A Hét 1982/1 (27. évfolyam, 1-26. szám)
1982-03-27 / 13. szám
A vörös árnyék című francia—NSZK produkcióban bőven folyik a vér és hatalmas arányokban a fegyverkereskedelem. Andréa Ferréol alakítja a film főszerepét. Bővebben a Nagy zabálás című film bemutatása után foglalkoztak vele az újságok. Kiemelték kitűnő alakítását, mégis inkább arról a bizonyos húsz kilóról írtak, amelyet a színésznő a rendező kívánságára felszedett. Ez a szép, régi, OV osztályú, 7024 gyártási számú mozdony 1909-ben került forgalomba, s a Moszkva—Kazany útvonalon közlekedett. Az teszi nevezetessé, hogy javításával telt el az első kommunista szombat 1919-ben, a moszkvai depóban. A mozdony futott tovább, a háború alatt elveszett a műszaki igazolványa és végül erdészeti mozdonnyá minősítették. Egyszer aztán valaki felfedezte, hogy ez az a híres 7024-es, amelyen az első kommunista szombat idején dolgoztak s visszavándorolt a moszkvai vasúti múzeumba. A kommunista szombat évfordulóját azóta munkával ünnepelik a moszkvai depóban s a mozdonyhoz eljönnek az egykori szerelők. A Német Szövetségi Köztársaságban olyan készüléket dolgoztak ki, amely lehetővé teszi, hogy a vakok is olvashassák a világszerte egyre népszerűbbé váló képernyőújságot. A készülék Braille-írással írja le a képernyőn megjelenő szöveget; a vakírású szalagot ujjaival letapogatva olvashatja el a világtalan. A 15 ezer lakosú Naarden főutcája: a varos Amszterdam védelmi rendszerének egyik elő retolt állása volt Sárospatakra, ahol 1650-től négy évig éltél, dolgoztál, alkottál. Olyat hoztál létre négy év alatt a nagyhírű pataki kollégiumban, ami még most, közel négyszáz év múlva is érezteti hatását. Az iskola, a város, az ország nem felejtett. Szellemed minden nemzeti és nemzetiségi iskolájában él. Sárospatakon mondtad, mert nyakas ellenzők kezdetben itt is szép számban akadtak, hogy az iskolai robotnak játékká és örömmé kell válnia. Igazi nyugalmat — bár hívtak ide később családostól is — Sárospatakon se találtál, se később Lesznóban. ahonnan felgyújtott otthonod látványával kellett menekülnöd, majd sok hányattatás után újra Amszterdamban kötöttél ki. Nem leltél, nem is lelhettél sehol nyugalmat, hiszen emberhez méltó gondjaid voltak, féltő, őrző. szerető gondok — s Európa még mindig háborúktól szenvedett, haza nem mehettél, hittársaidat otthonodban üldözték. De mint minden nagy elme, te is hittél a munkában, bíztál a tanulásban, a tanításban. Utolsó óráidban is embert félRettegjetek a butaságtól Nehezen nyílik az ajtó zárja. Ki tudja, mikor csikorduit meg benne utoljára kulcs; mikor vetődött ide messzi földről érkezett idegen, akinek a kedvéért kinyitották volna az ajtót. Mert, mondják, kevesen kiváncsiak rád, jobbára csak egykori hazád fiai jönnek sírodhoz. Fejet hajtani kevés „tanítvány" áll meg, s itt, idegenben, a magányosabbnál is magányosabb lehetsz. Pedig nem szeretted a magányt, a társtalanságot, az egyedüllétet. Nem is szerethetted, hiszen aki életében mindig tanulni és tanítani akart, annak társakra, tanítványokra volt szüksége. Barátokra! Igaz, neked az ellenségekből is bőven kijutott. Ellenségeid üldöztek el örökre szülőföldedről: hited, meggyőződésed, világjobbító szándékod szálka volt a szemükben. Elindultál örökös vándorutadra, és ide érkeztél: az általad istenített város, Amszterdam közelébe, Naardenba. Életed csupa harc volt, akárcsak körülötted egész Európa; 390 éve 1592. március 28-án, amikor a morvaországi Nivnice malmában megszülettél, a reneszánsz Európa cseppet sem volt békés és nyugodt. Tizenhat éves korodban a cseh testvérek pferovi iskolájában latinul és görögül olvasod Cicerót, Titus Liviust, Ovidiust, Vergiliust, s három év múlva már a német Herbon protestáns egyetemén tanulsz, és itt ér a felismerés: többre vagy elhivatott, mintsem egyszerű lelkésznek lenni. Elhatározod, összeállítasz a korabeli tudomány huszonhét ágazatából egy enciklopédiát, s kiadod „Minden dolgok színháza" címmel. De a tanulás és írás mellett még valami izgat: az utazás. Látni szeretnéd a közeit és a távolt, s elutazol a „városok szeme fényébe. Németalföld ékességébe, Európa büszkeségébe", Amszterdamba. És friss diplomával, gyalogosan térsz meg otthonodba, mert az útiköltséget elköltötted. Kopernikusz könyvére. Akkor talán még nem is gondoltad. hogy évek. évtizedek múlva hány és hány diák vállalja szíves-örömest a gyaloglást, csak tanaidat tartalmazó könyveidet a kezébe szoríthassa. Fulnekon, ahol lelkészi munkád mellett állandóan dolgozol, írsz és közvetlen kapcsolatban vagy az egyszerű emberekkel, ér a felismerés; a világ rendje igazságtalan. Egyeseknek aránytalanul sok jut, másoknak aránytalanul kevés. Nemcsak ételből, italból, hanem szellemi táplálékból, tudásból is. És leveleket kezdesz írni, a mennybe címezed őket, de csakhamar rájössz, helytelen a címzés, a segítséget máshonnan kell várni: az embertől. Az okos embertől, a gondolkozó embertől, a tudós embertől, a tanult embertől. Csakhogy korod, a feudalizmus épp ettől a tudástól zárta el a tömegeket. S most már a butasággal együtt annak éltetője, a társadalmi rend is ellenségeddé válik. És ellenség leszel te is, menekülnöd kell a lengyel Lesznóba, ahol megpróbálod átültetni a gyakorlatba az oktatásról, nevelésről, a tanulók természetéhez alkalmazott módszerekről, tananyagról alkotott elképzeléseidet. Megírod. A nyelvek nyitott kapuji című könyvedet, amelyet csakhamar lefordítanak németre, hollandra, franciára, svédre, lengyelre s könyved kapcsán egycsapásra ismert leszel, levelek, meghívások százait küldik neked. Bár akad még ellenződ, de nekik könnyen megadod a választ: „Mindenki, aki embernek született, ugyanazon magasztos célra jött a világra, hogy ember legyen, ez azt jelenti: eszes lény ..." És még hozzátetted: az eszes lény anyanyelvén szerezze meg a tudást. Hiszen éppen te, a nagy utazó, te ne tudtad volna, mennyire fontos „a tudás tárházának anyanyelvén töténő megszerzése". Te a latin Európában egyáltalán nem csodálkoztál azon, ha egyik-másik ország iskolájában az illető állam, az illető tanuló nyelvén tanítottak és tanultak. Hiszen magad is tanuló, tanító, utazó — univerzális lény voltál, aki hittel vallotta, „minden baj gyökere az emberi butaság". A butaság, amely téged otthonodból elűzött, amely más nyelven beszéltette a tanítót, mint ahogy a tanítvány értett. S jelszavad: „Rettegjetek a butaságtól!" — még ma is érvényes. S céljaidból, elméleteidből is lenne még mit megvalósítani: azt vallottad, hogy vonzóvá, érdekessé, játékossá kell tenni az oktatást, hogy mindenkinek rendre, nemre való tekintet nélkül joga legyen tanulni. Tanulja meg mindenki felismerni minden megtörtént és létező dolog alapját, okát és célját — Miután már néhány európai iskolát megreformáltál, elfogadtad a meghívást tő gondok izgattak; a jövőt, az emberséges jövőt tervezted, amelyben majd megszűnik az emberi butaság, amelyben majd mindenki nemre, fajra való tekintet nélkül anyanyelvén, játszva, örömmel tanulhat. S a csodásnak ígérkező jövőn egyszerre úrrá lett 1670. november 15-ének estéje: a pillanat túl merésznek találta elméd csodás játékát. Jan Amos Komenský. Comenius. Béke veled! ZOLCZER JÁNOS Fotó: A szerző Az 1481-ben épült gótikus templom, a Grote Kerk, ahol Comenius nyugszik 9
